Minden fokozható: Harley-Davidson Road Glide Special 114 (2019) teszt

Felemelő érzés, amikor az ember már a következő modellévre datált motort próbálhat ki. El is dobtam minden kezemben levő aktuális dolgot, amikor a Harley-Davidson Road Glide Special 114 tesztelése szóba került. Sőt, egyből előre vettem néhány, vidéki városokban esedékes elintéznivalót. Mert ez a motor Amerikában és a világ minden részén egyaránt a hosszú távok megtételének egyik legjobb módja – még akkor is, ha Magyarországon nincsenek is igazán hosszú távok. Sajnos…

Igazi, hamisítatlan amerikai bagger

Maga a Road Glide járt nálunk három éve még a 103 köbinches blokkal, majd a Milwaukee-Eight erőforrást is az Ultra változatában próbálhattam ki először. A mostani teszt apropója pedig nem más, mint ugyanennek az erőforrás-generációnak a legújabb tagját megismerni. A Special kivitel ugyanis 2019-re immáron a legnagyobb valaha szériában gyártott Harley-Davidson erőforrással érkezik: a V2-es 114 köbinchre, azaz 1’868 köbcentire hízott. Persze millió más izgalom is van a gépben – fussunk hát neki!

A sziluett és a forma messziről felismerhető – aki valaha találkozott Road Glide-dal, az egyből be tudja azonosítani

A nyers erő

Tudom, az erőforrásra vonatkozó alcímtől minden igazi Harley-s a szemembe köp egy olyan igazi mélyről jövőt. Mert aki valaha motorozott régebbi amerikai V2-essel és magáévá tette annak vibrációit és valóban nyers erejét, az a Milwaukee-Eight blokkokra szerintem főleg a száját húzkodja. A gáz helyett is. A 107-es változatnál már majdnem nekem is kevés volt a vezetőhöz eljutó vibráció és ténylegesen érezni lehetett a gáz elcsavarása és a blokk reakciója között az elektronok rohangászását. Vajon a nagyobb blokknál javult a helyzet?

A valaha volt legnagyobb széria Harley blokk a Milwaukee-Eight 114

A nyolcadik generáció alapváltozatához képest 7 köbinch, azaz 123 köbcentiméter a növekedés. Ezt a furat- és a löket kölcsönös növelésével érték el, miközben a sűrítés is nőtt. A blokk változása tehát elég alapos. Amit nem tudok, hogy a kiegyensúlyozó-rendszer mennyiben módosult – számomra ugyanis olybá tűnt, hogy mintha a 114-es változat kicsit erősebben rázna kisebb testvérénél. Ez pedig nekem tetszett. Persze én nem vagyok igazi Harley-s (meg hamis sem), de itt a sterilitás kevésbé tűnt fel.

Teljesítményt szokásos módon nem ad meg a gyár, csak a nyomatékot, amely 11 newtonméterrel több és 250-nel alacsonyabb fordulaton érkezik. Ezzel együtt egészen alapjáratig leejtve a fordulatot kicsit kelletlenkedik – utána nagyon kevéssel viszont már igazán készségesen megindul a valaha volt legnagyobb küblikből építkező széria Harley V2-es. A lényeg persze a mindennapi használat. Ahol is ezt a motort még inkább a fölényes nagyvonalúság jellemzi, mint elődeit vagy kisebb rokonát.

A sarokváltó könnyen kezelhető – bár az intenzív gyorsítások közben annyira nem jött be a lábam emelgetése, hogy inkább hagyományos alányúlós módon váltottam fel. Krúzoláskor viszont sarokkal

Kiszolgál minden helyzetben

Még egy cseppet leragadnék a V2-esnél – mégis csak az a motor egyik legnagyobb újdonsága. Persze majd meglátjuk, hogy közel sem, de egyelőre maradjunk itt. Mivel az amerikai gyártó az utolsó utáni lehetséges pillanatig ragaszkodik a 45 fokos két hengeres vé-erőforrásokhoz, sokan őskövületnek bélyegezik és ósdi szarnak titulálják. Pedig ha tudnák, milyen technika dolgozik ezekben a gépekben! A szekvenciális üzemanyag-befecskendezéstől a hihetetlenül precíz vezérlésig mindent tud, amit ma egy szívó benzinmotor tudhat.

A vezető munkahelye. Elsőre összetettnek tűnik, amúgy pofon egyszerű az egész – magyarul könnyű megtanulni

Máshogy nem is tudná egy ilyen baromi lökettérfogatú monstrum teljesíteni az Euro4-es normákat. A teljesen számítógép-vezérelte blokkot értelemszerűen potméterrel utasítgatjuk, vagyis a gázkar elektronikus. Ennek a reakciója volt talán az egyetlen, ami nem igazán tetszett – itt szép lenne némi fejlesztés annak érdekében, hogy kicsit közvetlenebb legyen a működés. Persze ha ehhez szokik hozzá az ember, akkor semmilyen kellemetlenséget nem okoz. Mert a 114-es monstrum igazából bármilyen fordulatról nagyon szépen megindul és egész vehemensen tol még a magasabb fordulatszámokon is.

Videónk menet közben is megmutatja a közel négy mázsás amerikai bálnát

Akár krúzolunk, akár elkap a hév és száguldozunk egy kicsit, kiváló partner lesz benne. Viszont a tesztút során a fogyasztása volt mégis az, ami a legjobban meglepett. Történt, hogy Dunaújváros és Tinnye között éppen cseppet sem kellett sietnem és viszonylag szabályosan, sokat tempomatozva gurultam végig az útvonalat. Nem igazán akartam elhinni, de 5 liter alatti fogyasztást produkált a magában is majdnem négy mázsás szörnyeteg. Reális, teljesen életszerű használat mellett tehát az 5-6 liter/száz kilométer abszolút tartható – az meg zseniális.

Folytatjuk a futóművel – meg még millió különleges és izgalmas műszaki megoldással. Lapozz!