A legkívánatosabb csupasz: MV Agusta Brutale 800RR teszt

Vitán felül

Ahogy ugyanis elértem a Mátrát, majd főleg a Bükköt, már semmi más nem érdekelt csak az út meg a Brutale 800 RR. Az első két 43 milliméter átmérőjű Marzocchi fordított telón ugyan az előfeszítés mellett a húzó- és nyomófokozati csillapítás is állítható, de nem éreztem hogy hozzá kellene nyúlnom bármihez is. A hátsó Sachs központi rugóstag ugyanilyen módon testre szabható, de itt is minden maradt ahogy volt. Az elöl 125, hátul 124 milliméteres rugóutak meglepetésemre a gyatrább minőségű aszfalton is egészen elviselhetővé tették a rövid tengelytávú gép komfortját.

A részlet, amin mindenkinek azonnal megakad a szeme

Aztán ahogy jó lett a burkolat és egyre trükkösebbek az ívek, úgy nyújtott minden egyes kanyarban többet és többet a 800 RR. Az üléspozíció valahol egy sportmotor és egy supermoto között helyezkedik el. A hátsó ülés kialakítása miatt előre-hátra nem nagyon lehet csúszkálni, a kiülést is meg kellett érezni rajta. A szűk kanyarokban a széles kormány azonban mesés előnnyé vált: nagyon könnyen és precízen lehet irányítani a motort. Igaz, a rövid tengelytáv miatt kell a nyolc fokozatban állítható kormánylengés-csillapító és a durvább kigyorsításoknál a nagyon szépen dolgozó menetvezérlő elektronika is igen hasznos szolgálatot tett.

Tulajdonképpen minden kanyartípusban jól elboldogul, de a gyorsan váltakozó, akár szűkebb íveket szereti a legjobban

A komplett futómű-csomag minden körülmények között fölényesen tette a dolgát. Akár nagyobb tempó, akár szűk kanyar: hihetetlen pontosak voltak a visszajelzései, gyengébb aszfalton is teljes pontossággal íven maradt a Brutale. A kanyarok előtt az is kiderült, hogy a Nissin főfekhengereket a Brembo munkahengereivel nagyon jól párosították az MV Agusta mérnökei: egy ujjal tökéletesen lehetett lassítani, hihetetlenül precíz nyomásponttal és egy végszükség esetén beavatkozó blokkolásgátlóval együtt ez maga volt a tökély.

Sport Wartburg vagy villanymotor?

A sorhármas 800-as blokk 140 lóereje nagyon bőségesen elegendő a szárazon 175 kilós motorhoz. Ami a legjobb: teljesen egyenletesen tol mindenhol

A blokkról itt még csak annyi derült ki, hogy a sorhármasokra jellemző módon nagyon szépen és mélyről húz. Az ekkor a limitet jelentő tízezerig semmi meglepő nem történt. A 140 lóerős csúcsteljesítmény azonban ugye csak 13’100-on érkezik – így hogy ott mi van, azt ezen a napon nem tudtam kideríteni. A hat sebességes gyorsváltóról azonban már jó képet kaptam: szépen precízen tette a dolgát. A váltó azonban precíz lábat igényelt: lazázva párszor sikerült lukat találnom vele.

A motort fájó szívvel adtam le, de ebben szerencsére benne volt a folytatás lehetősége. Amire nemsokára sor is került – csak közben a Brutale kilométerei szaporodtak, átesett a kötelező szervizen, így másodjára úgy kaptam meg, hogy kedvem szerint nyúzhatom – azaz rendeltetésszerűen szakíthatom neki. Ráadásul a videót felvenni ekkor Kakucsringet céloztuk meg. Mivel pedig a jó vágóképekhez sokat kellett körözni, itt is abszolút kiélvezkedhettem magam.

Egyedül a hangja lehetne kicsit szebb – a kipufogócsere (ez már nem a széria) ezen azért javított

Pályára (de nem autó-) is termett

Minden tökéletesen ugyanúgy működött, mint első alkalommal a közutakon. Igazi élmény volt csapatni a Brutale 800 RR nyergében. Ráadásul arra is fény derült, hogy a bejáratós fordulatszámkorláttal annyit nem is buktam. A sorhármas erőleadása ugyanis a teljes tartományt kihasználva is annyira lineárisnak bizonyult, mintha valami villanymotor hajtaná az olasz gyönyörűséget. Azt kell mondjam, alig van értelme végig elforgatni, mert semmi izgalmas nem történik. Viszont meg sem lep sehol: egyenletesen húz és ugyanúgy használható végig. A motorerő érzete pedig a köbcentik ismeretében egyszerűen hihetetlen. Perfekt, na!

Az ülés a vezetőnek kényelmes, az utasnak kicsit kevésbé. Elöl viszont a hátsó púp némileg akadályoz a mozgásban

A versenypályán az is kiderült, hogy a rendes térdkoptatón forduláshoz szükséges testhelyzet felvételét erősen befolyásolják a lábtartó konzol takarólemezei. De végül is minden összeállt és igazán élvezetesen kanyarogtam itt is. Az ilyen szűk pályán megint minden abszolút tökéletes – igazából egyedül a hosszú nyújtott kanyarokban nagy tempónál van némi bizonytalanság a rövid tengelytáv miatt – de a szélvédelem hiányában ez a motor nem is elsősorban erre készült. Hanem pont a trükkös szerpentinek és a technikás versenypályák levadászására – arra meg meseszerű!

A műszerfalon a bonyolult fedélzeti elektronikát is testre szabhatjuk. Leolvashatósága átlagos, információtartalma elegendő

Minden összeállt

Összességében az MV Agusta Brutale 800 RR nagyon érdekes motor. Igazi egyéniség – olyan megjelenéssel, technikával és vezetési élménnyel, ami ritkaság. Nem csak a forma szép, hanem a felhasznált anyagok minősége, az összeszerelés maga az illesztési hézagokkal mind nagyon rendben van. Tényleg igazi prémium termék, amely igazi prémium motorozási élményt is ad. Ehhez illeszkedik árkategóriája is: az 5,2 millió forintot lehet soknak is tekinteni – szerintem meg baromira megéri. Mert egy igazi egyéniség kerül a birtokodba, amely rengeteg csodás esztétikai és motoros élménnyel fog megajándékozni.

Megint csak egy apró részlet. Akármeddig lehet gyönyörködni benne

Az utolsó oldalon találod a kategóriánkénti pontozást és a részletes műszaki adatokat. Lapozz!