Háromszázasok között is támad a Loncin

A Loncin nem egy kifejezetten elismert márka itthon. Még a használt piacon is csupán egy darab eladó quadot találtam a márka kínálatából. Eleve nem is lehetne nálunk elsöprő sikere. Hiszen felénk makacsul tartja magát az a mentalitás, hogy ami kínai annak eleve elerendelt szerepe, hogy minősíthetetlen legyen. Sőt! Eleve azért készítik őket, hogy a gőgös européer középosztály orra alá dörgöljék azt, és megrökönyödést szítsanak, miközben bátran megfeledkezik arról, hogy a távol-keleten a gagyi mellett régóta folyik minőségi gyártás is.

A színválasztékot eltalálták, azt meg kell hagyni

Kis izmos

A Loncint persze még nem tudjuk belőni a tartóssági skálán, hiszen nincsenek vele közvetlen tapasztalataink. A motor viszont stílusosnak mondható és az adatok arról tanúskodnak, hogy egy végiggondolt járműről van szó. Egy dugós, vízhűtéses, 294.4 köbcentiméteres lökettérfogatú DOHC motorblokk hajtja, ami 8’500-as fordulatszám mellett ad le 29 lóerőt. Csak úgy összehasonlítás gyanánt: a BMW G310R 9’500 fordulatot tesz meg percenként, amikor 34 lóerőt présel ki magából. A 25 newtonméteres forgatónyomaték 7’000-es fordulatszámon pedig nagyjából ugyanaz, mint amit a az európai és japán konkurencia is kínál.

Azt viszont szeretném tudni, hogy azt a botrányos kipufogó hővédő lemezt miért erőltették

Ezt a szívet a legszebb hagyományokhoz nyúlva egy térhálós vázba pakolják, hat sebességes váltót kap, majd becsomagolják, mint egy karácsonyi ajándékot. Így 153 kilogrammos – száraz – tömeget ad ki az egyenlet végére. Az alumínium ötvözetnek tűnő lengővilla senkit ne tévesszen meg, nem más az mint megtévesztés. Az valójában préselt acél, de ettől még nem néz ki rosszul. Arról egyelőre nincsen hír, hogy európai piacra terjeszkednének, de haladnak abba az irányba, hogy képesek legyenek rá. Addig is úgy tűnik, hogy jól elvannak azzal a pár millió motorral, amit az ázsiai piacon értékesítenek.