Lázadó tinédzser: Honda CMX500 “Rebel” 2017 teszt

Foglaljon helyet!

Az alacsony lábtartó hamar leér, de bobberrel nem szokás lapon fordulni

A Honda Rebel kényelméről teljesen átlagosnak mondható testalkatommal – emlékeztetőül: 180 centi és 83 kiló – igazából nem tudok rosszat mondani. Amikor először megláttam élőben az átvételkor, kicsit elkerekedett a szemem a nagyjából combközép magasságáig érő üléstől, de a helyfoglalót követően kiderült, hogy rossz előítéletekkel álltam hozzá. A kormány-ülés-lábtartó háromszöget sikerült olyan jól eltalálni, hogy egy másodpercre sem feszengtem rajta. A karjaim végig lazán maradhattak és a korom előrehaladtával a tartós hajlításra egyre érzékenyebb térdeim is ujjongtak. A varázslat persze hamar lebukott, ezt az alacsonyra helyezett lábtartóval sikerült elérni, egy átlagos sebességgel keresztülszúrt körforgalmat lehetetlen megoldani karmolás nélkül. Ami biztos, hogy nálam egy nagyságrenddel kisebb rájderek is két teli talppal tudnak megállni a piros lámpánál.

A vezetőülés alacsony, akinek innen nem ér le a lába, az az autóban is csak ülésmagasítóval ülhet

A kezelőszervekhez sem kell fanyalogva hozzányúlni, bár van olyan pont, ami elsőre gondolkodást, pontosabban némi kutatást igényel. A megszokottól eltérően nem előttünk van az indítókulcs és a kormányzár helye, hanem a motor különböző pontjaira szétdobálva. A kormányzárat a jobb első villa mellett, míg a gyújtást a motor bal oldalán találjuk. Ennél a pontnál a retrós szellemiség győzött a józan ész felett.

Az indítókulcs nyílása a motor oldalán található. Nyugi, nem nyomja a térdet!

A fék- és a kuplungkar nem állítható ennyi pénzért, a nyomáspontjuk és kezelésük finom, de határozott. A kapcsolók kialakítása is jól kézre áll, még akár szépnek is merném őket nevezni (összehasonlítva a Benelli Tornadoéval), és más tavaly próbált motorral ellentétben itt még megtaláljuk a fénykürtöt és az elakadásjelző kapcsolóját is. Érdekesség még, hogy amolyan amerikás megoldásként az indexek egyfajta helyzetjelzőként folyamatosan világítanak elöl. LED-et sehol nem találunk a fényforrásokban, a stílus megköveteli a hagyományos izzókat minden lámpatestben.

Apró melléfogások

A vitathatatlanul csinos kis Rebelnek kettő fájó pontja van, ami a remekbe szabott dizájn iránti rajongást képes megtörni: a hátsó lámpatest és a műszeregység. És most jön a vicc: engem az utóbbi zavart jobban! A hátsó lámpa első ránézésre kiválthat némi értetlenkedést a maga bumfordi kocka felépítésével, de ez valójában egyfajta japános tisztelgés a múlt nagy öregei előtt. Keresetek csak rá a gyári CB750-es képeire! Ugyanez az “ocsmány”, sárvédőre applikált négyszögletes förmedvény látható rajtuk. Szóval itt nyugodtan továbbléphetünk, menet közben, előre tekintve úgysem látjuk és nem zavar.

Vitatható stíluselem, régen tényleg voltak ilyen ronda hátsó lámpák

Ellenben a műszeregység, azért nagy kár. Ha valaki olvasta a “Toyota 14 vállalatirányítási alapelve” című írást, abból tudhatja, hogyan hoznak döntést a japánok a termékfejlesztés során. Odáig sikerült eljutni, hogy valami minimalista információtartalom kell, ebben még biztosan kialakult a konszenzus. Nincs ezzel baj, ennél kevesebb infót csak a minden puritánság legspúrabbika, a BMW R nine-T Pure tolt az arcunkba. Egy retrós bobbernél valóban szükségtelen infó a váltófokozat, a vízhőmérséklet, vagy akár a fordulatszám. De hogy – nyilván a célcsoport jelentős halmazát képező fiatalok miatt – miért ilyen ronda folyadékkristállyal oldották meg a sebesség kijelzését, azt fel nem bírom fogni. Ez a motor szinte üvöltve kéri a mutatós kilométerórát – reméljük egy modellfrissítésnél kukázzák ezt az alkatrészt. (Remélem, nem követik a Yamaha példáját, akik a már említett XV950 családnál rendületlenül ragaszkodnak egy ugyanilyen visszataszító izéhez.)

Elsőként ezt cserélném le, valami – szó szerint – mutatós darabra

Azt már a teszt elején is leírtam: érdemes szinte azonnal megszabadulni a hátsó üléstől. A helyére a Honda egész csinos rácsos csomagtartót kínál a Rebelhez opcionálisan bőr oldaltáskákkal, amivel egy csapásra megoldódik a cuccolás kérdése is. A zsebeink véges kapacitásúak, a tanktáska hülyén nézne ki, ahogy a hátizsákos bobberes is. A táska nem túl széles, pont annyi cuccot tudunk belerakni, amivel egy bobberezésnyi távolságra érdemes megindulni.

Koravén fiataloknak vagy fiatalos öregeknek?

A térdszög tompa, a karok lazák, az élet szép

Őszintén? Bárkinek, akinek nem szempont a bődületes nyomaték, a hosszú túrák és az agresszív kanyarvadászat helyett is inkább csak a felhőtlen suhanás élményének hódolna. A Honda CMX500 Rebel nem csak a többi közlekedő, hanem a motorosának arcára is mosolyt csal pihentető vezethetőségével, és a vasárnapi ebéd utáni rövid gurulások mellett a hétköznapi közlekedésben is jó partner. Bátran választhatják azok, akik csak A2-es jogosítvánnyal rendelkeznek, esetleg (hozzám hasonlóan) nincs pénzük mondjuk egy fenséges Triumph Bobberre. Vagy egyszerűen csak rövid lábakkal áldotta meg őket a genetika.

A harmadik oldalon jön a pontozás és a kategóriánkénti szöveges értékelés. Lapozz!