Nyeregbe!

Az ülés elfoglalása előtt az ember óhatatlanul elidőzik még a részleteken. Ezt nem tudjuk elkerülni. Sőt, el is hiszem Csapó Zolinak, hogy évek után is képes elnézegetni a gépet, miközben mondjuk a kávét szürcsölgeti valahol egy kerthelyiségben. Az egyedileg, kézzel készült kecses tank és a sárvédők, a különleges és magasra emelt kormány, a kecses első- és buldogszerűen masszív hátsó traktus diszharmóniája, a fényes felületek és a fekete V2-es kavalkádja tényleg elképesztővé teszik az összhatását.

A tank és a sárvédő egyedi, kézzel kalapált darabok

Na de üljünk fel! A pozíció megszokott Harley-Davidsonos: alacsony nyereg, előre tolt lábtartó trepnik – csak a megemelt kormány különbözteti meg a széria gépektől. Becsukott szemmel tehát nem elrettentő. Az értelmezhetetlen kényelem pedig menet közben is abszolút megmarad, sőt ami furcsa: valahogy úgy ülsz rajta, hogy komoly gyorsításokkor sem kell a kormányba kapaszkodni, hanem simán megtartod a saját testedet. Nagyon eltalálták – ráadásul Zoli alulról nem konfekció, én meg felülről, és mindkettőnknek jó!

Tűz!

A V2-es úgy jár, ahogy még az öreg harleysok által „igazinak” tartott amerikai motorok. Van vibráció, amit álló helyzetben és menet közben is folyamatosan érzel. Az általam az elmúlt években kipróbált széria utódokhoz képest ezt soknak is nevezhetjük – de mégsem zavarja az embert egy pillanatra sem. A szivató egy kis kézikerékkel a jobb oldalon állítható – így a bemelegedés ideje alatt erre oda kell figyelni. Amikor vissza van csavarva, valóban ultra dohogós az alapjárat – de valahogy nem az a lefulladós cucc így sem.

A testhelyzet meglepően természetes és kényelmes

A gyorsítással tényleg nincs gond. A nyomaték alapjárattól, teljesen lineárisan érkezik. Bevallom őszintén, hogy sem totál nyélgázon, sem különösebben magas fordulaton nem hajtottam meg a gépet, mert a felvételkor már elég hűvös volt – ez a motor pedig a „menetvezérlő elektronika” kifejezéstől maximum röhögőgörcsöt tud kapni. Mert itt minden analóg és természetes. Legfőképpen a hang, amit sajnos a videó sem ad vissza a legkisebb mértékben sem.

Rengeteg lényege van ennek a motornak, ez az egyik szembe (azaz fülbe) tűnő. B R U T Á L I S ! ! !

A két nyitott cső ugyanis valódi kétarcú démon. Kényelmesen krúzolgatva szép orgánummal, de minden tolakodás nélkül ereszti ki a gázokat a szabadba. Majd amikor picit jobban elcsavarod a gázt, mint az állat kezd üvölteni. Ha ilyenkor egy aluljáróban vagy – és ott úgysem tudod megállni! -, még a vakolatért is komolyan kell aggódni. Aztán az igazi gatyába maszatolás akkor jön, amikor egy kis gyorsítás után becsukod a gázt, és mint egy komolyabb gépágyú ropog vissza. Éjszaka állítólag kiegészítő fényforrásként is üzemel apró lángnyelveivel…

Na és a legfontosabb: mire jó?

A végére pedig tegyünk pontot a legfontosabb kérdésre: lehet egy ilyen szörnyeteggel közlekedni? Vagyis pontosabban fogalmazva motorozni? A válasz több mint meglepő: nagyon is! Sőt, kimondottan élvezetes, és még a hosszabb utakra is simán alkalmas. Mert a futómű ugyan keveset rugózik és feszes, de nem annyira kényelmetlen, mint amire számítottam. Persze az aszfalthibákat érzed, és az Etyek-Alcsútdoboz szakaszon biztosan képes leszel egybefüggően káromkodni – de átlag magyar útviszonyokon meglepően nem rossz!

A Springer villa szép, különleges – és meglepően jó vele motorozni is

A Springer villás rendszer pedig igazi élmény volt! Azt kell mondjam: ez messze-messze, toronymagasan sokkal jobb, mint amit én hittem róla. Abszolút normálisan tette a dolgát – még talán ezt sem mondja meg az ember, ha bekötött szemmel megy vele. (Bár az lehet hogy annyira nem egészséges.) Szóval teljesen normálisan rugózik – egyedül a diszkrét nyikorgó hang árulja el, hogy valami árulás van a megszokotthoz képest. Ja, és menet közben végig látod a rugók mozgását, ami nekem irtóra bejött!

Meglepően jó volt menni vele!

Egy szó mint száz: a Gigamachine által épített Harely-Davidson Softail mint motor számomra egy hatalmas nagy csalódás volt – a szó legpozitívabb értelmében! Persze még mindig kell egyfajta szent őrültség ahhoz, hogy egy ilyennel motorozz – hiszen minden alkalom, amikor egy osztrák rendőr megállít, tuti hogy egy jó közepes vagyonba kerül. De aki ezt vállalja és hozzákalkulálja a motorozás költséges hobbijához, az olyan élményeket szerez vele, amit más – széria – motorok az életben soha nem tudnak nyújtani.

További képek

Két kellemes emlék – sajnos már a hátsó is az

Elképesztően elegáns – és egyszerre vad – az összképe

A blokkon is minden részlet szemet gyönyörködtető

Olajhűtő. Városi haladáskor hasznos

Gyújtáskapcsoló. Nem a megszokott helyen – illetve de

Az első futómű önmagában is egy kész tanulmány – bár nagyon konvencionális, de ma már roppant ritka

Egy tárcsa jutott előre, de határozottan húzva meglepően jól lassít. Igaz, a nyereg vastagon spéci!

Malomkeréknyi tárcsa hátul – mivel 240-es a hátsó abroncs, ennek komoly szerepe van!

A nagy pedállal nem szabad finomkodni

A gumin látszik, hogy elég jól dönthető. És tényleg!

Nézegesd a részleteket. Minden különleges – és MINDENRE ügyeltek!

Túramotor ez!

A kormány is ott van, nem kicsit

Tessék parancsolni: műszerfal!

Az emblémára a motor, az építője és a gazdája is büszke lehet!