A sebességmester

Nem csak a Blacket hegyezik a britek a múlt évi Bonneville Bobber sikerei után, hanem a Speedmaster modellel is igyekeznek ütni a vasat, amíg meleg, így rátettek egy lapáttal az eddigi teljesítményre. Egészen pontosan 25 százalékkal több erőt és 42 százalékkal több nyomatékot ígérnek neki és az America modellnek. Pedig alapvetően ugyanazt a blokkot használják, amit az elmúlt évben, csak úgy látszik találtak még benne némi tartalékot. A váz szintúgy változatlan, a formát mégis igyekeznek szépíteni. Saját bevallásuk szerint a ’60-as években készült motorjaik lebegtek a tervezőik szeme előtt.

Ez így ízig-vérig européer

Érdekes, ahogy a Triumph igyekszik elhelyezni a motorját a palettán és a fejekben. A hivatalos anyagban feltűnően kerülik a „cruiser” szót. Cserébe nyakra-főre tele van tömve a „custom”, a „british custom”, a „heritage” és az „authentic” szavakkal, ami egy egészen fontos üzenetet hordoz. Mégpedig hűvös távolságtartást a Harley-Davidsontól, totális elzárkózást attól, hogy a modelljeiket bármilyen lagymatag elméleti kapcsolatba hozzák az amerikai legendával.

A 16’000 kilométeres szervízintervallum rá is vonatkozik

Érthető a törekvés, hiszen a cruiser palettát – még ha ők maguk ódzkodnak is ettől az elnevezéstől – nehéz elvonatkoztatni, nem a milwaukee-i gyár motorjaihoz hasonlítani. Márpedig kedvenc teapusztító nemzetünk képviselői ezt nem akarják. Ők valami sokkal európaibbat akarnak adni. És ez az irány jó! Valóban ideje elengedni az így-úgy sikerült utánzatokat – szerencsére a trendek egyre inkább ebbe az irányba mutatnak -, azok olyanok úgysem lesznek. Csak olyasmik.

Pörgős dorombolás várható

A Speedmasterben lévő 1’200 köbcentis sorkettesnek 77 lóerőt ígérnek 6’100-as fordulatszámon és 106 newtonméteres forgatónyomatékot akkor, amikor 4’000-et fordul percenként a főtengely. A 12 literes tank nem tűnik valami egetrengetőnek, de nagyobb, mint amit a Bobber modellen találhatunk. A kipufogó által okozott hangélményre azt az ígéretet kapjuk, hogy… nos, nyers lesz. Ezt a szót használják, ami elég furcsa egy olyan gyártótól, ami mindig is hajlamos volt némi brit felsőbbrendűséggel előadni a mérnöki eleganciáját.

Attól a kipufogótól vérmes morgást várok, nem vékettesre hajazó dohogást

Akárcsak a Black esetében, valami bődületes mennyiségű gyári kiegészítő közül válogathat a leendő vásárló. Szintúgy a Vance and Hines kipufogótól kezdve a pihentető lábtartón keresztül a háttámláig, vagy egy szemet és feneket pasáknak való örömmel kecsegtető ülésig bezárólag számtalan lehetőség van arra, hogy valaki komplett karácsonyfát faragjon a motorból. Egy remek lehetőséget viszont már alapból megkapunk: az ülés és a kapaszkodók könnyen eltávolíthatóak és visszaszerelhetőek lesznek. Így amikor nincs rájuk szükség, szinte egy mozdulattal lehet majd stílusosabbá tenni a motort.

Talán ez a piros szín áll legkevésbé jól neki

A három színből kettő opció nem tűnik túlságosan érdekesnek. A hülyenevű piros mellett hülyenevű fehér mondhatni alap, ilyen kell. A hülyenevű fekete, dupla csíkozással viszont már egészen jól hangzik.