A zorall külső

A transformers-űrrovar-technoszitakötő-gonoszrobot formát sokan és sokféleképpen megénekelték már, de most sem tudok betelni vele. Minden szögből letaglózó és bőven van rajta néznivaló! A szűkülő far, a széles vállak egészen bölényszerű fizimiskát kölcsönöznek a dögnek, amitől egy helyben állva is veszélyesnek látszik. A frissítés során a külsejét nem variálták, egyedül az arany futómű-elemekről lehet egyből felismerni, hogy valami történt. Mivel a sima MT-10 tesztjében alaposan kiveséztem, de utólag olvasva is egyet kell értenem magammal: ez itt nem egy kiöregedett sporttúra ruhátlanítva, hanem egy vérbő superbike „kényelmesítve”.

Ez egy szép motor

Vad a belbecs is

Egyértelmű, hogy az alapverzióhoz képest kevesebbet nem pakoltak bele, így a mindenféle elektronikus menetstabilizáló ketyerét, a háromféle gyújtástérképet és a kipörgésgátlót is megkapjuk. Mint említettem, újdonság az elektromos futómű, ami hasonlóan működik mint a BMW rendszere. Lehet állítani előfeszítést és csillapítást is a kormányról. Mire kitapasztaltam, sikerült egy deszkaszerűen kemény beállítással végigbakkecskézni a pilisen, de így az elképzelhető legdurvább helyzetekben sem sokallt be a futómű. Tényleg, olyan durva féktávokat vettem, olyan kemény gázkezeléssel, hogy egy analóg motoron a második kanyarban az árokból szedtek volna össze másnap reggel, de így csak annyi történt, hogy hihetetlenül királyt mentem, a motornak pedig meg sem kottyant.  Nagyon hülyének kell lenni, hogy ezzel a szörnyeteggel besokallj! Természetes manapság a tempomat, ami csak negyedik fokozat felett, 50 és 180 kilométer per óra között működik, viszont irtó kellemessé teszi a túrákat. A gyorsváltó – ahogy az alapverzióban is – alap.

Arany

Ilyen lett

Ahogy a normál változat tesztjében is megírtam , ez a motor egészen hihetetlenül durva! Persze maradt a légiesen könnyen járó gázmarkolat is, szóval jött a szokásos ideges ugrabugra az első pár kilométeren, míg újra összeszoktunk. Hazafelé nem is nagyon nyomkodtam semmit, csak próbáltam újra befogadni az MT-10 jelenséget. Amit kedvelek a típuson, hogy nem az a gyerekmotor-méret, ami manapság általános, hanem komoly darab. Kicsit hátracsúszva a nyeregben frankón megtámaszthatjuk a fenekünket aaaaaa fenéktámasztón, és így kevésbé kell az életünkért kapaszkodni.

Pár éve még full sportmotornál is beszabehu lett volna ennyi erő

Szerintem

Mit fejleszthetsz azon, ami szinte tökéletes? Kicsit tovább fűszerezed, ügyelve arra, hogy ne legyen túl sok a cucc rajta. Az MT-10 maga a tökéletes sport-naked, így tényleg csak apróságokat lehetett hozzátenni. Amit meg igen, az az R1M miatt már polcon volt. Erre mondaná csettintve a rabbim, hogy jó üzlet, dehát nehéz manapság a japán motortervező-mérnök-bányászok élete… Persze van konkurencia Európából is, de azoknak unalmasabb a formavilága.

Szép

A következő oldalon a kategóriánkénti pontozást és értékelést találod. Lapozz!