Ne nézd az akadályt: újabb példaértékű telibeverős baleset

2016. november 6. - Macko - Hír - 3 perc olvasás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Állítsd be az OnRoad.hu-t
megbízható forrásnak!

Néhány hete olvashattatok egy igazi önjelölt kamikaze motoros balesetéről, aki messze túlvállalva saját képességeit jól megküldött hátulról egy ártatlan autóst. Nos, sikerült fellelni az édes (ha nem iker-) testvérét. Őt viszont ráadásként kívülről láthatjuk, mert egy mögötte haladó motoros társa rögzítette a hőstettét. Az autópályán a nagyon sűrű, ottani tempóhoz képest szinte araszoló forgalomban haladt a két motor. Természetesen a kocsisorok között – ezzel nincs is baj. A baleset elsődleges kiváltó oka a nagyon nagy sebességkülönbség és a folyamatos irányváltás volt. Ez történt:

Elemezzük kicsit a látottakat. A fő probléma tehát a folyamatos irányváltásokkal kombinált, nagy sebességkülönbségű haladás volt. Így ugyanis nagyjából esélyt sem adtak az autósoknak, hogy észleljék őket. A sávváltásba kezdett személygépkocsi vezetőjét tehát semmivel nem vádolhatjuk, hiszen nagyon könnyen lehet, hogy belenézett ő a tükörbe – éppen csak amikor elkezdett irányt módosítani, éppen semmit nem látott a motorból. Amelynek vezetője amúgy egészen gond nélkül elkerülhette volna az ütközést. Hogy mit hibázott el végzetesen, azt ez a kép mutatja:

A (teljesen felesleges) csattanás előtti pillanat

Tanulság

Onnantól, hogy elindult keresztbe előtte a piros autó, már ösztönből azt nézte, hogy minek nem szabad nekimenni. Nem a menekülőúttal foglalkozott. Ráadásul megpróbált egyszerre intenzíven lassítani és irányt váltani – erre megint csak esélye nem volt. Amennyiben tényleg csak a menekülőutat nézi (persze az autó jobb oldalán, ahol nagyságrendekkel több hely van) és csak a kormánnyal foglalkozik, nagy valószínűséggel elkerülhette volna az ütközést. Így azonban a baleset előfeltételeit is ő teremtette meg, és saját butasága miatt nem tudta azt elkerülni sem. Mi marad nekünk? Kárörvendeni csúnya dolog (meg még nézni is fáj, ahogy becsapódik…), így inkább okuljunk: adjuk meg az esélyt a többieknek, hogy észrevegyenek minket, és magunknak is, hogy megoldjuk a „helyzeteket” – vagyis nézzük a szabad helyet, ne az akadályt!