Na akkor váltsunk!

Az eddig elhangzottakból már kiderült, hogy az új Yamaha FJR legérdekesebb pontja közel sem a kuplungkar hiánya – de azért ejtsünk néhány szót róla, vagyis a váltóról is. Az YCC-S rendszer bizonyos értelemben egy hagyományos váltó, az egyetlen eltérés a megszokottól az, hogy nem az egyes és a kettes fokozat között, hanem legalul találjuk az ürest. Az első generáció alapból mindig lábbal volt kapcsolható és külön kellett aktiválnunk a kézi váltás lehetőségét – itt most bármikor bármelyiket használhatjuk, kedvünk szerint. Nekem jobban bejött a lábbal kapcsolás, de ez ízlés kérdése.

Az FJR-en hagyományos módon lábbal is kapcsolhatunk, de figyelni kell a fokozatok kiosztására

A rendszer tehát soha nem dolgozik helyettünk, a motor irányítása, a fokozatok kapcsolgatása maradt a mi dolgunk. Csupán kicsit kényelmesebb a történet, amelyet az elején nyilván meg kell szokni, utána azonban kétségkívül komfortosabbá is teheti a hétköznapokat. Különösen a külön bekapcsolható automata visszakapcsolási rendszer, amelyet a bal markolatra külön felszerelt nyomógombbal aktiválhatunk és működését a műszerfalon levő visszajelző lámpa is állandóan tudatja velünk. Ez annyit tesz meg helyettünk, hogy ha akármilyen magasabb fokozatban hagyjuk a váltót, 30 kilométer/óra alá lassulva szépen visszakapcsolgat, hogy egyesben álljunk meg a motorral.

A bal markolat is megér egy misét, bár igazából nagyon logikus minden

Először nem értettem, mi értelme van a külön kapcsolhatóságnak, hiszen ez egy jó dolog. Aztán rájöttem. Amikor egy szélesebb úton fordultam meg és úgy gondoltam, elfér az hátsó fékkel másodikban, de a rendszer visszadugta forduló közben egyesbe, majdnem sikerült a járdaszegélyig szélesítenem az ívet a hirtelen érkező erőtöbblet miatt. Nem volt kellemes élmény, ahogy az sem, amikor szerpentinen a szűk visszafordítókban váltott vissza nekem egyet-egyet – persze mindig olyankor, amikor nem számítottam rá és semmi szükségem sem volt az egészre, mert mondjuk elfért volna az ott harmadikban is. Így aztán megtanultam, mikor kell bekapcsolni ezt a funkciót, alapból pedig nem tartottam aktív állapotban. Összességében viszont jó hogy van, és jó az is, hogy nem állandóan működik.

Vár a világ vége

Illene összefoglalnom, hogy milyen túramotor is az alaposan megújult Yamaha FJR1300AS. Nagyságrendileg azt kell mondanom, hogy tökéletes. Nagyon kényelmes még két személynek is. Bitang erős a hajtóműve és konkrétan semmi kardánreakciója nincs. Az öt sebesség elsőre kevésnek tűnhet, de olyan jól van elosztva, hogy meglepő módon még nagyobb tempóknál sem forogja szét magát a négyhengeres. Egészen jó a szélvédelme, bár sajnos némi turbulens zajokat gerjeszt – nekem nem sikerült igazán hibátlan állást találnom, de ezzel általában így vagyok minden motoron – a jelenség inkább az én testalkatomnak róható fel.

Az üléskényelem egészen egyszerűen hibátlan

A futómű egészen egyszerűen zseniális, éppen úgy mint az egész fedélzeti menürendszer, illetve az egyes funkciók vezérlése (részletesen lásd az első oldalon). Amiről még nem esett szó, az a motor pakolhatósága – pedig ennél a kategóriánál ez alapvető. Nos, két oldaldoboz jár szériában az FJR-hez, amelyek elég nagyok, de kicsit szerencsétlen formájúak, így én a 48-as cipőm mellé egy hétvégi cuccot is nehezen raktam be az egyikbe. Igaz, volt benne esőruha is, hiszen a motor gyárilag nem rendelkezik felső dobozzal. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a Yamaha nagy sebességnél jelentkező aerodinamikai okokból vagy oldaldobozokkal, vagy topcase-zel javasolja használni az FJR-t – pedig ha életszerűen gondolkozunk, egy párnak egy hetes túrára bizony szükséges mind a három tároló. Bár végül is akkor legfeljebb nem mennek sokat 200 felett…

Gyárilag nem jár topcase, de egy nagy málhazsákot simán ideköthetünk. Igaz, az kicsit ront a szépséges összképen

Kettő bibi

Nem illik negatívumokkal zárni egy tesztet, de mivel eddig szinte egyet sem említettem, maradtak a végére. Az egyik belekötési pont, hogy egy lehelettel fogyaszthatna kevesebbet a masina: az egyáltalán nem sietős nyolcszáz kilométer teljes átlaga 5,8 liter lett 100 kilométerenként. Ez önmagában nem vészes, de ha kicsit tempózunk, akkor ez gyorsan emelkedik hetes vagy még magasabb értékig. Nem a világ vége tragédia a dolog, de vannak a versenytársak között kicsit takarékosabb játékosok is.

Maga a motor simán megéri az árát – az automata tengelykapcsoló szerintem nem

A másik maga az ár. Nem is a hagyományos váltóval felszerelt FJR1300A 4’868’000.- forintos végösszegére gondolok, mert ez az összeg egy ennyire tökéleteshez közelítő túramotorért simán megéri. Viszont az életünket ugyan kényelmesebbé tevő YCC-S rendszer 700 ezer forintos felárát abszolút irreálisnak érzem. Mert jópofa dolog, de valljuk be: mi, túramotorosok simán meg tudunk lenni nélküle. Főleg arra gondolva, hogy mennyi szép helyet kereshetünk fel ebből az összegből új túragépünk nyergében!

Az utolsó oldalon találod a részletes műszaki adatokat. Lapozz!

« Előző oldal 1. oldal 2. oldal 3. oldal 4. oldalA bejegyzés itt folytatódik »

Hirdetés