A kitűzött határidő, a vasárnap délután vészesen közelgett, percről percre nőtt bennem az idegesség: biztosan kész leszek a határidőre? Jönnek a meghívott emberek megtekinteni a motor első métereit, és én nem állok sehogy! Vasárnap délelőtt már egyenesen kapkodtam. Még hátra volt egy rakás munka, mint váltórudazat, fékrudazat, elektromos bekötés, kipufogó elvezetés, és az apróságnak látszó, de igen sok időt igényelni tudó dolgok. Mint egy gázbovden-fej átfaragása, egy fékfolyadék feltöltés légtelenítéssel, és sok hasonló pici szösszenetek. Gyengébb idegzetűek forduljanak el.
Aztán Csabi érkezte előtt fél órával megtörtént a baleset. Olyan hibát vétettem, amiről a szakiskolák műhelyfoglalkozásain biztosan mindenki elemi ismeretként hallhat az első tanórákon. A fúrógép alatt (különösen kisméretű tárgyaknak) csak valamilyen fogó eszközzel, szerszámmal tartunk ellent! Sosem puszta kézzel fogjuk a kifúrandó tárgyat! Kapkodtam: ” …csak ezt most gyorsan…úgysem lesz semmi baj…” – és elkapta a fúrógép az ujjam. Nem lett komoly baj, a körmöm sérült kicsit, mintha az őrangyalom figyelmeztető jelleggel meglegyintett volna egy tockossal.
És akkor megértettem valamit! Így nem lehet, nem szabad motort építeni. Egyáltalán, dolgozni egy műhelyben, veszélyes munkakörnyezetben. Akkor inkább ne legyen kész az alkotás, a tervezett munka. Nagy eséllyel eleve nem vezethet sikerre az a tevékenység, amit valamilyen kényszerrel terhelten végzünk, vonatkozzon az a kényszer bármire is. Azt gondolom most, ez egy fordulópont lesz az építésben, ami a tervezett befejezést illeti. Ugyanis akkor, ott elhatároztam, miután lezajlik valahogy ez a vasárnap, leeresztek kicsit, átgondolom az építés hátralévő részét, és ha szükséges, új időpályára állítom a projektet.
Ilyen gondolatok közt szépen megvártam Csabit, akivel még egy fél órában hegesztettünk egy ideiglenes kipufogócsövet, eszkábáltunk vízcsöveket a hűtő felé egy nyitott tágulási tartállyal, meg bekötöttük az aksit. Éppen csak pár perce kezdett el járni a motor, mikor megérkezett Macko. Míg Csabi melegítés gyanánt a műhely előtt gurult vele pár métert (így övé lett az első, mondjuk körülbelül 8 megtett méter), addig épp csak előkapta Macko a mobilját, amivel így megörökítette az első hivatalos próbakört.
A forró hűtővíz az ölembe lötyögve, nyakig úszva az olajban (nem jól tettem fel az olajkupakot a blokkra) szereztem meg az első méterek élményét. Hogy milyen volt? Ha nem is túl szalonképesen, de igazán nagyon-nagyon őszintén mondom el a végén.
Ezt nem lehet, nem is kell tovább ragozni!
Legfeljebb annyit érdemes így utólag megjegyezni, hogy a megérkezés után jutott eszembe, a nagy kapkodásban elfelejtettünk olajat tölteni a váltóba, meg a szöghajtásba. De hát az orosz technikának ez meg sem kottyant. Nem is lett semmi baja.
Sorozatunkat hozzávetőleg fél évvel később kezdtük, mint ahogy a DaiRal építése valójában elindult. Most, hogy a dízel szörny menetképes, elértük a jelent. Ezzel pedig a heti folytatások megszűnnek, és csak akkor jelentkezünk újra, ha végső állapotában mutathatjuk meg olvasóinknak a járművet. Köszönjük az eddigi hűséget, rövidesen (néhány hét vagy hónap múlva) folytatjuk az utolsó, 20. epizóddal! Akit pedig addig is érdekel az események jelen idejű naprakész követése, Zoli blogjában, amely eddig is forrásunkként szolgált, kielégítheti információigényét a dízel motor további alakulásával kapcsolatban.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Jelentem, ma mentem a Dairallal. Nem is keveset, jól bemotoroztuk Zoli kisvárosát. Teszteltük aszfalton, murván és földúton, kipróbáltuk az utazó- és a végsebességét. Van még mit faragni rajta, de összességében annyira jó motor lett (úgy egyben nézve az egészet), hogy az tényleg minden létező elismerést megérdemel.
Úgyhogy nem hogy túl nem lőttem a célon a cikk címével, hanem szerintem még mértéktartóan is fogalmaztam! :-)))
Amikor elkészül a VAS, szerintem egy nagyon különleges, érdekes és teljesen használható motor lesz belőle. Hatalmas megtiszteltetésnek érzem az Onroad és a magam nevében is, hogy végig közvetíthettük ezt a folyamatot.
KÖSZÖNÖM!!!
Remélem készült róla anyag! Azért ez nem semmi!
Hát Zoli, ezidáig végig követtem a Dairal építést, és osztom a véleményed: Azt a kuuurva!!!!
Hatalmas meló, hatalmas elismerés érte!
Fogadjátok őszinte gratulációmat. Ez nem semmi!
Kedves Onroad olvasók, engem (is) olvasók!
No megszületett, megtette az első kilométereket, most még sok melóval még széppé is tehető.
Kiváncsi leszek sikerül-e legalizálni, forgalomba helyezni majd.
Eddig is sok munka volt vele, de ezután bizony még jó néhány munka óra van hátra a befejezéshez.Kitartás. Illő tisztelettel várom a folytatást.
Gratulálok!
Az élményt irigylem Tőled.
Minden tiszteletem!
A cím “kiverte nálam a biztosítékot”. Kérem Sárvári Zsolt főszerkesztő urat törölje regisztrációmat, nem kívánok e közösség tagja maradni a továbbiakban.
Viszontlátásra: Zachár János, alias fatengelyes
A címet én adtam. Itt rendhagyó (és az is marad, bár más oldalakon mindennapos lenne a hangvétele), viszont a cikk, az egész sorozat és Zoli rengeteg munkájának az eredményét, a negyedik oldalon látható videó hangulatát csak ez fejezi ki megfelelően. Szóval nem öncélúan született!
Úgyhogy haragudni csak rám tessék, Zolira ne. 🙂
Nálam meg ez az álszent hozzászólás verte ki a biztosítékot. Ne haragudj, szánalmas. Ha végigolvasod a cikksorozatot, neked sem a “teringettét” jut majd eszedbe. Részemről nagy gratula a motorépítőnek!
Csak és kizárólag e miatt a cikksorozat miatt regisztráltam az oldalra,hogy gratulálhassak a motorépítéshez!!!(amúgy rendszeres olvasó vagyok,de nem akartam hozzászólni)
Nem vagyok műszaki ember,így engem teljesen lenyűgözött a problémák megoldásának sokasága a kreativitás és általában az egész folyamat!
Mégegyszer szívből gratulálok!!!
Akinek meg a címmel van baja: igenis,”azt a kuuuurva!!!!”