A motorozás veszélyes üzem, de ha az ember rákap az ízére, akkor ez sem visszatartó erő. Bár az EU is számos, a valóságtól elrugaszkodott szabályzással igyekszik javítani a baleseti statisztikákat, de valójában a biztonságunkért mi magunk tehetünk a legtöbbet. A dolog viszonylag egyszerű: ha az ember érett módon áll a témához, nem elégszik meg egy vezetői engedéllyel, hanem gyakorol, továbbképzi magát. Az utóbbi években a motoros képzések piaca nemcsak hazánkban, de világszerte virágzásnak indult, a nagyobb motorgyártók, mint a például a Honda, vagy a BMW saját kurzusokat indítanak, amelyeket szakértők bevonásával szerveznek a motorosok vezetési tudását, s ez által biztonságukat  növelelndő.

Végső soron azonban ez sem garancia a teljes biztonságra, s bár saját magunk és a technika épségét nagyban segítenek megóvni az ilyen oktatások, túlélési esélyeinket jelentősen növelik, azonban a közlekedésben nem mi vagyunk az egyedüli résztvevők, a balesetek pedig sokszor rajtunk kívül álló okokból következnek be. Nagy veszély leselkedik ránk akkor is, amikor téves biztonságérzetben túlvállaljuk magunkat. Azt mondják, hogy a járni tanulás is sok arcra eséssel jár, de az is hasonló közhely, hogy az okos ember más hibáiból tanul. Nézzük, mik a leggyakoribb sérülések, és hogyan kerülhetők el.

Zúzódások, csúszásnyomok

Talán ezek a leggyakoribb sérülések, sokak szerint nem is motoros, akinek nincs tetoválása és sebhelye valamelyik könyökén, vagy térdén. Pusztán egy szimpla, nem feltétlenül motorral történt esés is okozhat zúzódásokat, de ha ez nagy sebességnél történik az élmény és a következmények még kellemetlenebbek. Pláne, ha az adott testrészen még csúszunk is, ami gyakorlatilag égési sérülést okoz.

Ezeket a sérüléseket viszonylag könnyű elkerülni, gyakorlatilag megfelelő védőfelszereléssel, protektoros kabáttal, nadrággal és kesztyűvel nagyban csökkenthetők. Bokánkat viszonylag kevés természetes szövet védi, így a megfelelő lábbeli is fontos, hogy a sérülékeny ízületet és csontokat védjük.

Égési sérülések

Korszerű motorokat vezetve szerencsére ez a sérülés viszonylag ritkán fordul, hiszen a tervezők is mind inkább a biztonságra törekednek. Mindenesetre régebbi típusokon, bizonyos stílusú vasaknál a kipufogó illetve egyéb forró alkatrészek kellemetlen meglepetéseket tudnak okozni, főleg tapasztalatlanabb, vagy a nyári lazaságban óvatlanabb motorosoknál, utasoknál.

A megfelelő védekezés a hosszúszárú nadrág illetve megfelelő lábbeli viselése. Bár a nyári forróságban egy short és egy standpapucs vonzó, de ezek még egy robogón sem jelentenek valódi alternatívát.

Leégés

Bár bőrünk egy komplex védőrendszer, testünk az evolúció során nem alkalmazkodott a nagy sebességekhez, bőrünk sincs hitelesítve a motorral elérhető sebességekre. Nagy tempónál a menetszélnek kitett bőrfelületek legfelső rétege könnyen elkopik, kiszárad, s bár ez már önmagában is kellemetlen, a szükséges lipidek nélkül bőrünk a napfénynek sem áll ellen hatékonyan.

Még egyébként megfelelő védőruházat mellett is előfordul, hogy testünk egyes részei szabadon maradnak: a nyak, az arc illetve a kezek a leginkább veszélyeztetett tesztészeink. Megfelelő sisak, kendők, kesztyűk illetve hosszú ujjú ruházattal csökkenthetjük a leégés kockázatát.

Foghiány

Bár első körben az ember fog- illetve ínybetegségre, ne adj isten kocsmai verekedésre asszociál hiányzó fogak esetén, sajnos egy rosszabb esés is okozhat álkapocs törést, aminek következménye lehet, hogy egy-egy fogat el kell távolítani, de egy balesetkor bekövetkezett rossz esés már önmagában is okozhat foghiányt.
Egy teljes héjszerkezetű sisakkal ez a gond elkerülhető. Tény, hogy egyes motorstílusoknál ez a fajta sisak idegennek tűnhet, de már számos alternatív megoldás, hibrid sisak született, melyek álvédője hasonló védelmet nyújt. Aki pózolni szeretne, az meg menjen divatbemutatóra, ne motorra üljön.

Végtag- és csonttörések

Hogyan kerülhetnénk el ilyen komoly sérüléseket, kérdezhetné valaki. Önmagyarázónak tűnik, hogy kerüljük el a balesetet. Tény, hogy egy pánikhelyzetben, rossz technikával végrehajtott fékezés eredménye is lehet egy hirtelen, nagy erőhatásokkal járó esés, amit egyébként elkerülhettünk volna. Kezünk, lábunk, kulcscsontunk, vagy csuklónk könnyen az intenzív erőhatások áldozata lehet. A fent említett oktatásokban általában kiemelt témakör a helyes fékezés és vészfékezés gyakorlása, annak rutinszerűvé kell válnia. Nem csak a vason, de saját magunkon is uralkodnunk kell, egy vészhelyzetet higgadtan kell kezelni.

A régi „jótanács”, miszerint ha már nem menthető a helyzet, akkor döntsük lapra a vasat, nem feltétlenül jó megoldás. Tény, hogy egy kontrollált bukás kevésbé veszélyes, de esni is meg kell tanulni. Egy ilyen jellegű, rosszul kivitelezett „mentés” veszélyesebb is lehet, hiszen az ember ösztönösen a sérülések elkerülésére törekszik, ez a művelet pedig kicsit olyan, mintha „szándékosan” okoznánk magunkban és a motorban kárt.

Ha egy baleset már elkerülhetetlennek tűnik, akkor is érdemes a tempót helyes fékezéssel az utolsó pillanatig csökkenteni, hogy minél kisebb erőhatásoknak tegyük ki magunkat és a technikát. Ilyen helyzetben érdemes megválasztani azt is (amennyiben egyáltalán lehetőség van erre), hogy hova csapódunk be, hiszen már egy kis sebességnél is bekövetkezett ütközés is komoly következményekkel járhat: egy medencecsont törés nem csak a csontot érinti, hanem a belső szerveket is. Egy ilyen sérülés komoly, életmentő műtétet követel, ami ráadásul hosszú lábadozással jár (egyes statisztikák szerint a medencecsont-törések tíz százalékáért a motoros balesetek felelősek). Ha mégis bekövetkezik a baleset, próbáljunk szabad utat találni, amin sebességünket egyéb veszély nélkül el tudjuk koptatni – a megfelelő, protektoros védőruházatnak ilyenkor nagy hasznát láthatjuk, azok védik ízületeinket és bőrünket.

Fej- és nyaksérülések

Hihetetlenül hangzik, de az egyik leggyakoribb motoros sérülés a fejet érinti. A bukósisakok, akárcsak az összes védőfelszerelés, az elmúlt néhány évtizedben óriási fejlődésen estek át. Ennek ellenére egyes országokban még mindig nem kötelező alkalmazásuk, sokszor inkább csak designelemként használják a nem túl biztonságos eszközöket. A megoldás evidens, használjunk korszerű, az előírásoknak megfelelő, fejünkhöz illő méretű sisakot, mely lehetőség szerint egész fejünket védi, az élettartam lejártakor illetve sérülés esetén pedig cseréljük le.

A fejsérülések mellett a nyak is különösen veszélyeztetett terület, hiszen fejünk és a sisak tömegét is meg kell tartania extrém körülmények, illetve behatások között is. Ugyan még nem elterjedt, de egyre többféle nyakmerevítőt lehet kapni a piacon. A legkomplexebb eszközök a versenysportból származó nyakmerevítő-gerincprotektor-mellvért kombók, amelyek jelentősen csökkentik egy komoly sérülés esélyét.

Többé-kevésbé a fentiek alapvető dolgoknak is tűnhetnek, azonban az elméleti tudás, a gyakorlat illetve anyagi lehetőségeink sokszor nagyon is eltérnek. Aktív és passzív védelmi eszközök mellett persze mi magunk tehetünk a legtöbbet biztonságunkért, a körültekintő, defenzív vezetéssel számos baleset megelőzhető.