A hűtővíznek régebben kitaláltam egy átlátszó, de legalább áttetsző csövet, amiben jól láthatóvá válna a színes folyadék. Sikerült is vennem szilikon csövet, ami 250 fokig hőálló-alaktartó, vegyileg ellenálló. Csak egy baj van vele. Puha anyaga miatt már egy 40-50 fokos kanyarba kényszerítésre is megtöréssel reagál. Márpedig nekem több 90 fokot is be kellene vetetnem vele. Ilyenkor is megoldás a rugó. Sikerült túrni pár egyforma hosszú rugót rá. Eredetileg belülre valót vizionáltam, de külső jött össze.
Ja, egy fantasztikus hírem is van! Mindent a végleges helyére rakva, tényleg elegendőnek bizonyult a hely a motorhűtő számára. Így aztán még a kormány is kényelmesen elfordul mindkét oldalra egyformán. Így már az elfordulás-ütköző is szimmetrikus lehet.
Nagy hajtás maradt az utolsó napokra. A második hét szerdájára és csütörtökére sikerült Csabival megbeszélni egy egész estés munkát, amikor is az utolsó csavarig szétszedtem a motort. A hegeszteni való részekkel (gyakorlatilag a blokk-váltó kivételével mindennel) mehettem hozzá. És ha már előttem volt a csupasz váz, hát mértem egy tömeget.
Hozzávetőleges pontossággal 31 kilogramm, és ebben a hátsó teleszkóp is benne van. Nem tudom, ez sok vagy kevés. Talán az tudja, aki már épített hasonló motort, vagy mért már meg gyári vázat.
Hanem Csabinál megdöbbentő meglepetés fogadott! Nem is találok szavakat a látottak leírására. Talán csak egyet: REND.
Én újra semmit se találok meg – gondoltam, és az első percben ez igazolódott is. Még egy kalapácsot sem tudtam Csabi kezébe adni. Ellenben viszont fényképeztem jobbra – balra, míg Csabi megint nekiállt AWI-zni.
Az asztalon a gokart készülő vázrészei foglalták el a helyet. Az előző részben látott képre emlékezve, az egész gépet még nem tudja visszaadni, de a vázának egyes részeire tényleg hasonlítanak a már legyártott darabok. Tehát Csabinál is zajlik tovább az élet…
A kormány gyártásáról menet közben annyi képet igyekeztem készíteni, hogy abból egy önálló kis diafilm készülhessen. Sajnos valamilyen műszaki okból egyetlen egy sem maradt meg. Mind törlődött a fényképezőmről, pedig igazán érdekes lett volna láttatni, hogyan rajzolta ki Csabi a mértani pontosságot igénylő műhöz a segédvonalakat, milyen trükkös eljárással állította be a szimmetriát a kormányon (asztalra lecsavarozás, spárgával való kifeszítés a lehegesztéshez, és hasonló ügyességek). Így marad majd a kész állapot a bemutatásra. Egyébként a formáját, magasságát a feleségem segítségével határoztam meg. Megkerestem az érzetre legkényelmesebbnek adódó testtartást, majd lefényképeztettem magam, hogy megnézhessem, kívülről nézve milyennek látszik az.
Viszont az utolsó két nap munkájáról, az összeszerelésről is készítettem sok-sok képet. Mégsem azt mutatnám meg. Valami más is történt, amit megörökítettem. A kép bármennyire is ijesztő, némelyeknek illetlen, esetleg gusztustalan vizuális élményt hordoz, de a belőle levonható következtetés általános érvényű bölcsesség, amit más jobb, ha az én káromon elevenít fel.
Az utolsó oldalon csúnyán megsérülök. De aztán jön az EUFÓRIA!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Jelentem, ma mentem a Dairallal. Nem is keveset, jól bemotoroztuk Zoli kisvárosát. Teszteltük aszfalton, murván és földúton, kipróbáltuk az utazó- és a végsebességét. Van még mit faragni rajta, de összességében annyira jó motor lett (úgy egyben nézve az egészet), hogy az tényleg minden létező elismerést megérdemel.
Úgyhogy nem hogy túl nem lőttem a célon a cikk címével, hanem szerintem még mértéktartóan is fogalmaztam! :-)))
Amikor elkészül a VAS, szerintem egy nagyon különleges, érdekes és teljesen használható motor lesz belőle. Hatalmas megtiszteltetésnek érzem az Onroad és a magam nevében is, hogy végig közvetíthettük ezt a folyamatot.
KÖSZÖNÖM!!!
Remélem készült róla anyag! Azért ez nem semmi!
Hát Zoli, ezidáig végig követtem a Dairal építést, és osztom a véleményed: Azt a kuuurva!!!!
Hatalmas meló, hatalmas elismerés érte!
Fogadjátok őszinte gratulációmat. Ez nem semmi!
Kedves Onroad olvasók, engem (is) olvasók!
No megszületett, megtette az első kilométereket, most még sok melóval még széppé is tehető.
Kiváncsi leszek sikerül-e legalizálni, forgalomba helyezni majd.
Eddig is sok munka volt vele, de ezután bizony még jó néhány munka óra van hátra a befejezéshez.Kitartás. Illő tisztelettel várom a folytatást.
Gratulálok!
Az élményt irigylem Tőled.
Minden tiszteletem!
A cím “kiverte nálam a biztosítékot”. Kérem Sárvári Zsolt főszerkesztő urat törölje regisztrációmat, nem kívánok e közösség tagja maradni a továbbiakban.
Viszontlátásra: Zachár János, alias fatengelyes
A címet én adtam. Itt rendhagyó (és az is marad, bár más oldalakon mindennapos lenne a hangvétele), viszont a cikk, az egész sorozat és Zoli rengeteg munkájának az eredményét, a negyedik oldalon látható videó hangulatát csak ez fejezi ki megfelelően. Szóval nem öncélúan született!
Úgyhogy haragudni csak rám tessék, Zolira ne. 🙂
Nálam meg ez az álszent hozzászólás verte ki a biztosítékot. Ne haragudj, szánalmas. Ha végigolvasod a cikksorozatot, neked sem a “teringettét” jut majd eszedbe. Részemről nagy gratula a motorépítőnek!
Csak és kizárólag e miatt a cikksorozat miatt regisztráltam az oldalra,hogy gratulálhassak a motorépítéshez!!!(amúgy rendszeres olvasó vagyok,de nem akartam hozzászólni)
Nem vagyok műszaki ember,így engem teljesen lenyűgözött a problémák megoldásának sokasága a kreativitás és általában az egész folyamat!
Mégegyszer szívből gratulálok!!!
Akinek meg a címmel van baja: igenis,”azt a kuuuurva!!!!”