El is kezdtem sorban kipipálni a legfontosabbakat az előző oldalon felsoroltakból.
A problémám a lábtartóval a szélessége miatt adódott. A GS-ről kompletten áthozott, jóféle rozsdamentes anyagból készült lábtartó a bölcső csövére szerelve 96 centiméteres szélességet adott. Elképzeléseim szerint ezzel túl széles lenne a motor. Legalábbis nekem fárasztó ekkora terpeszt venni. Vizsgálva a vázcső alá szerelés lehetőségét, ami 8-9 centis rövidülés mellett a mélyebbre kerülést is jelenti, egy közepes dönthetőség jött ki. Végül a kérdés eldöntését a próbakörre hagytam, hisz a műhelyben egyedül megdöntve a motort, egy gödör utáni berugózott állapotot nemigen tudok hitelesen imitálni. Felpontoztam hát alulra, ami egyben az egyszerűbben járható út is a jelen helyzetben. Nem kell gyártatni esztergályossal egy illesztődarabot.
A váltócserét is megejtettem volna, de annak kapcsán a szerencsém ismét megmutatta mindkét arcát. Egyrészt nem sikerült felszerelni az Erdős Csabás részben megvásárolt hátramenetes, hátulról szerelhető váltót, mert a szétszedése után kiderült, törött benne a váltókart visszahúzó rugó.
A bosszantó csak az, hogy a rugó megvehető az ebay-en nyugateurópai forrásból pár angol fontért, de háromszor annyi a posta, és várni kell rá heteket. Beszerezhető még az ukránoktól is, de ahhoz kellene tolmács (mert a mi időnkben kötelező orosz órákról természetesen épp a rugó szónál hiányoztam), és a PC-re is telepíteni kellene a ciril betűkészletet, hogy egyáltalán böngészhető legyen a webshopokban az áru. A hazai Ural használt alkatrész kereskedők meg (joggal) nem akarnak egy kurrens komplett váltót megbontani egy rugóért, turkálni meg melyiknek éri meg a köbméternyi ömlesztett alkatrész között 1-200 forint haszonért? Úgyhogy kénytelen voltam jóárasított 3’000 kemény magyar forintért megrendelni egy ilyen rugó legyártását. (Csak két héttel későbbre jelezték az elkészülését.) De kinek a javaslatára is? Na, ez már a szerencsém szebbik arca. Mindig is szerettem volna, ha az építésem nyilvánosság előtti alakulása másokat is megmozgat, ösztönöz, inspirál. Itt nem feltétlenül a nekem nyújtott segítségre gondolkodok csupán, őszintén mondom: nem! Ez most megtörtént, hisz az onroadon futó egyik korábbi rész kommentjein keresztül megismert Halász Gábor olvasótárssal személyes ismeretségbe kerültem, aki komoly segítséget ajánlott fel a később kérdéssé váló áttételezés ügyében. Gábor eljött személyesen is megnézni a munkásságomat, amiből egy kellemes szakmai értekezés kerekedett, alaposan átbeszélve azon túl az élet nagy dolgait is. Megint kiderült, nem is olyan nagy ez a világ (főként a globalizáció óta), hiszen az ő munkahelyét én is belülről ismerem a saját munkahelyem által (sok évvel korábban a cégük telephelyen belüli költözködése kapcsán jártam náluk a távközlési hálózatuk átépítése miatt). Szóval Gábor adott egy tippet a rugókészítésre, és annak legmegfelelőbb helyére. Köszönet érte. (És előre is azért a munkáért, ami majdan megvalósulhat, ha végre kell hajtani az áttétel módosítását.) Ez azt jelenti, hogy bár a próbakörre már idő híján nem lehet kész a váltó, de erre alkalmas lesz még a régi is. Gábor meg remélem, ezután látogatóm lesz később is.
Az aksitartóval, a hátsó sárvédő és a tartója rögzítésével, merevítésével jobb volt a helyzet. Spaniferrel összehúzva találtam meg azt a magasságot a hátsó kerék felett, amibe biztos nem ér bele. A legkisebb Suzuki aksinak készült egy fészek, amiből egy használtat (nem feltétlenül 100 százalékos állapotút) kaptam is egy havertól, aki az autóvillamosság szakterületén villant zseniálisat. (Olyan saját fejlesztésű védelmi kiegészítőket épít be a megrendelők kocsijába, amiből az évek hosszú folyamán is csak egyet loptak el. Hozzá kell tenni, azt is trélerrel, és ami a legszebb, az ellopás után még fél napig próbálták valahol egy udvar vagy műhely hátuljában beindítani.) Szóval az aksinak jobb helyet nem találván kiegyeztem a gondolattal: lehet, az aksifedő, terveim szerint rozsdamentes anyagból készítendő doboza lesz egyben a háttámlám is. A sárvédő hátsó rögzítésének önmagában nem kellene ilyen vaskos csavarokkal készülnie, de ugyanezek a csavarok rögzíthetnék azt a tokot is, amibe a levehető hátsó ülés is kapaszkodhat majd. Akkor pedig egy ember súlyát is megtartani bírónak kell lennie. Éppen ezért a tartókeretet is meg kellett erősíteni, hiszen egy rá nehezedő ember súlyának többszöröse is jelentkezhet impulzusszerűen amikor például úthullám miatt felüt a motor.
A GS-ről származó lábtartókhoz valamiért csak a fékoldalon készült el minden részegység, a váltó oldalon a motoros lábához tartó kar már nem. Azt a fékoldali mintájára nekem kellett legyártani saválló anyagból, hogy illeszkedjen a már meglévő részegységekhez. Ahogy a képanyagban meg is jegyeztem, számomra is ilyenkor lesz igazán szembetűnő a fejlődésem, hogy korábban milyen feladatok tudtak okozni fejtörést, amelyek most magától értetődők. Hmmm…és még mennyi mindennel leszek később ugyan így… Ezek után az oldaltámasz sem lehetett akadály.
Egyre nagyobb a kapkodás. Fog ez sikerülni?
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Jelentem, ma mentem a Dairallal. Nem is keveset, jól bemotoroztuk Zoli kisvárosát. Teszteltük aszfalton, murván és földúton, kipróbáltuk az utazó- és a végsebességét. Van még mit faragni rajta, de összességében annyira jó motor lett (úgy egyben nézve az egészet), hogy az tényleg minden létező elismerést megérdemel.
Úgyhogy nem hogy túl nem lőttem a célon a cikk címével, hanem szerintem még mértéktartóan is fogalmaztam! :-)))
Amikor elkészül a VAS, szerintem egy nagyon különleges, érdekes és teljesen használható motor lesz belőle. Hatalmas megtiszteltetésnek érzem az Onroad és a magam nevében is, hogy végig közvetíthettük ezt a folyamatot.
KÖSZÖNÖM!!!
Remélem készült róla anyag! Azért ez nem semmi!
Hát Zoli, ezidáig végig követtem a Dairal építést, és osztom a véleményed: Azt a kuuurva!!!!
Hatalmas meló, hatalmas elismerés érte!
Fogadjátok őszinte gratulációmat. Ez nem semmi!
Kedves Onroad olvasók, engem (is) olvasók!
No megszületett, megtette az első kilométereket, most még sok melóval még széppé is tehető.
Kiváncsi leszek sikerül-e legalizálni, forgalomba helyezni majd.
Eddig is sok munka volt vele, de ezután bizony még jó néhány munka óra van hátra a befejezéshez.Kitartás. Illő tisztelettel várom a folytatást.
Gratulálok!
Az élményt irigylem Tőled.
Minden tiszteletem!
A cím “kiverte nálam a biztosítékot”. Kérem Sárvári Zsolt főszerkesztő urat törölje regisztrációmat, nem kívánok e közösség tagja maradni a továbbiakban.
Viszontlátásra: Zachár János, alias fatengelyes
A címet én adtam. Itt rendhagyó (és az is marad, bár más oldalakon mindennapos lenne a hangvétele), viszont a cikk, az egész sorozat és Zoli rengeteg munkájának az eredményét, a negyedik oldalon látható videó hangulatát csak ez fejezi ki megfelelően. Szóval nem öncélúan született!
Úgyhogy haragudni csak rám tessék, Zolira ne. 🙂
Nálam meg ez az álszent hozzászólás verte ki a biztosítékot. Ne haragudj, szánalmas. Ha végigolvasod a cikksorozatot, neked sem a “teringettét” jut majd eszedbe. Részemről nagy gratula a motorépítőnek!
Csak és kizárólag e miatt a cikksorozat miatt regisztráltam az oldalra,hogy gratulálhassak a motorépítéshez!!!(amúgy rendszeres olvasó vagyok,de nem akartam hozzászólni)
Nem vagyok műszaki ember,így engem teljesen lenyűgözött a problémák megoldásának sokasága a kreativitás és általában az egész folyamat!
Mégegyszer szívből gratulálok!!!
Akinek meg a címmel van baja: igenis,”azt a kuuuurva!!!!”