Mint Amerikában!

Így kerültem hát a fent nevezett vastelepre, és olyat láttam, amit életembe sose. Itt minden más méretben létezik, mint az általam ismert faluszéli méhtelepen.

Ameddig a szem ellát (a halmok közt), csak vasanyag 10 méter magas hegyekben. Két oldalt a magasban futó sínpályán mozogva a híd szaladgált elejétől a végéig, és rámolászta az anyagot kupacból vagonokba, és fordítva. Fülkéje ott középen alul a lelógó kocka, abban ül a pilóta. Láttam elektromágneses adaptert rajta, mint a filmeken, ahogy tonnányi vasmennyiséget mozgatnak vele. És láttam azt a gépet, amit eddig szintén csak filmekből ismerhettem, a bálázót. Nem bírtam annyira eltávolodni a kupacok közt, hogy egészben beleférjen egy képkockába, de a munkahengerét, és egy részét a gép testének lekaptam:

Na de amiért odamentem, az is meglett. Azt mondta az esztergályos pofátlan szerencsém van már megtalálni is ilyesmit, és még hozzá 120 forintos kilósáron pont méretben?! Tudni illik az a kis „frizbi” majd 20 kiló volt. De ha az átmérője csak kétszerese, akkor már lényegtelen, ki tudom e fizetni, mert kihozni sem tudtam volna kézben.

Fizetni viszont ez esetben az esztergályosnak kellett sokat. Azt mondta, 40 munkaórája volt a gépének benne, ami nem lehetetlen. De meglett, és mehetett össze a hőkezeléssel a három elem.

Persze már megint béna voltam. A lendkereket a fagyasztóban hagytam egy napra, de a legyártott gyűrűvel annyira szorosra sikerült a méret „aláillesztés”, hogy kevés volt első próbálkozásnak azt vízben forralni. Több sikerrel jártam tíz percnyi gázlámpás melegítéssel, de félúton a rárakás közben meghűlt, rá is szorult. Végül az esztergályos rakta rá, amihez azt mondta, legalább negyed órát adta neki a pb lángját, míg lilára változott. Szerintem nem fog elpörögni rajta…

A fogaskoszorút már könnyebben melegítettem a kellő hőfokra a házi módszereimmel, simán ráment. Amit viszont elrontottunk, hogy az esztergályos leszedte a lendkerék közepébe korábban behegesztett belső közdarabnak már említett domborúságát, azt, ami a hegesztés miatt vetemedett meg. Csak éppen ezt nem kalkuláltam bele a gyűrű tervezésekor, ami miatt két milliméterrel közelebb került a dízel blokkhoz az egész kreálmányunk, rajta a fogaskoszorú is az önindítóhoz. Tehát visszaadtam esztergályosnak, hogy ennyit még szedjen le az általa gyártott gyűrűn a fogaskoszorú fészkéből. Ezek után következett az első nagy pillanat, egy próbaindítás a benzines önindítóval!

És egyáltalán nem gyenge az aksi. Ennyit tud a benzines motoré. Kell az a dízel önindító…