A motorozás örömét legjobban az utakon élhetjük át. Talán ez az oka, hogy nem igazán terjedtek el a „motoros helyek”. Persze nagyobb kluboknak van saját klubhelysége, helyi társaságoknak szokásos találkozóhelye, és a népszerű kirándulóhelyek környékén gyakoriak a „Bikers Welcome” táblák. Mindenesetre ezek nem széles körben ismertek. Ha meg kellene nevezni a motorosok fontos helyeit, jóval inkább a versenypályák jutnak az ember eszébe. No meg az Ace Café.

Részlet a Leather boys című filmből – a kultusz filmvásznon megörökített formája…

A helyet 1938-ban nyitották meg, egy úti kávézó volt a londoni Északi Körgyűrű mellett. A megnyitást követően a szolgátatások köre kibővült, szervíz és benzinkút nyílt a café szomszédságában. A kávézót a második világháborúban a németek lebombázták a közeli Willesden rendező-pályaudvar elleni támadás során, de 1949-ben újjáépítették. A non-stop nyitva tartás sok fiatalt és motorost vonzott. A brit motorkerékpár fénykorában, az ötvenes és hatvanas években a hely kultikus jelentőségű lett, a londoni motoros élet, a Rockerek központjává avanzsált – megtestesítette ugyanis az amerikai outlaw irányzat európai megfelelőjét, ahová kispolgárok nem merészkedtek. Az Ace Café egyben stílusteremtő is lett, az egy dal erejéig, vagyis a kávézótól a következő kávézóig tartó versenyekre felkészített gépek egy önálló motorépítési ágat hoztak létre, amely néhány éve újra egyre növekvő népszerűségnek örvend.

Újkori polgárpukkasztás

A közkedvelt találkozóhely népszerűsége azonban csökkent, a társadalmi és gazdasági változásokkal a régi fényét elvesztette, s 1969-ben bezárta kapuit. Csupán benzinkútként, a kávézó maga pedig fogadóirodaként, később pedig gumis műhelyként működött tovább. Bő két évtizeddel a bezárás után azonban a kávéház újra a motorosok figyelmének központjába került. Az Ace Café felélesztéséért közvetlenül Mark Wilsmore a felelős, aki eredetileg egy évenkénti megemlékezést akart szervezni. Az 1994 szeptember 4-én megtartott Ace Days keretében körülbelül 12’000 motoros látogatott el az egykori kávézóhoz, hogy emléket állítsanak a bezárás 25. évfordulójának. A kilencvenes években újra növekedésnek induló brit motoros világban pedig nem kellett sokáig várni az újbóli megnyitásra sem. Bár 1997-ben az Ace Café újra működni kezdett, mégis a teljes átépítés utáni, 2001-es megnyitást tartják a jelenlegi intézmény születési évének.

Ezt az évfordulót most egy jubileumi motorral, az Ace 675CR-rel ünnepli az Ace Café. A Triumph alkatrészekre specializálódott Jack Lilley 10 darab Street Triple-t épített át, a számozott példányok az egykori café racereket idézik. Az egyedi fényezésen túl számos technikai átalakítás is történt, amelyek persze inkább a stílusról szólnak. Az állítható LSL lábtartók, a csutkakormány, a markolatok- és karok, a fékolaj-tartályok és a bukógombák mellett a leglátványosabb elemek a gyönyörű héthüvelykes lámpa és az Arrow végdobokig érő kipufogó-bandázs. A masinákért magas összeget kell fizetni: míg a gyári Street Triple-ért 6’849 fontot kér a gyártó, az átalakított gépek ára 12’999 font – persze ebben benne foglaltatik egy darabka legenda is…