Erősen elcsépelt aranyigazság – sajnos -, miszerint nem tükörsima aszfaltjainkról vagyunk közismertek. A Yamaha idén már kipróbált másik 125-ösével, az XCityvel is a futómű túlzott keménysége volt a fő bajom, illetve az, hogy azt a motort nem a mi útjainkra tervezték. Ellentétben a BW’s 125-tel. A kis kerekeket és a minimális rugóutakat elég jól kompenzálja a megfelelő rugóstag-hangolás és a lufis abroncsok. Így a fekvőrendőrök, kátyúk, nyomvályúk, keresztbordák, de még a gidres-gödrös murvás út vagy a mező sem okoz semmi gondot a kis vacakkal. Nem véletlenül fotóztuk egy üres mezőcskén, hiszen itt nagyon is élvezetes volt fel-alá forgolódni vele. A másik pozitívum a nagyon rövid tengelytáv ellenére parádés egyenesfutás: a 100-as végsebességnél (szakadékban egyszer belehajszoltuk 110-be!) is rezzenéstelenül megy. Utassal is! Persze olyan nagyon nem javaslom senkinek, hogy két személlyel használja. Először is nincs rá hely, másrészt azt végképp nem bírja a motorka erővel. Kivéve persze, ha az a két személy együtt tesz ki annyit, mint mondjuk én egyedül…
A futóművel kapcsolatban ki kell még térni a fékrendszerre, hiszen a típus neve is tartalmazza ennek különlegességét: UBS, azaz Unified Brake System. A lényeg, hogy a jobb fékkar az első tárcsát működteti olymódon, hogy egy bowdennel húzza a bal fékkarnál elhelyezett főfékhengert (!!!), és innen megy a vezeték az első kerékhez. A bal kar szintén egy bowden segítségével húzza a hátsó dobot. Mivel a Yamahánál felismerték azt, miszerint a robogósok félnek a blokkoló hátsó keréktől, a rendszer abban az esetben, ha túl sok erő jutna hátra, elkezdi a bal kar erejét is előre terhelni. Így ha az első féket a jobb kezünkkel nem is működtetjük, akkor is egész jót tudunk fékezni. Aszfalton a hátsó kerekünk pedig valóban nem blokkol közben. Murván viszont igen, sőt sikerült úgy rámarnom a hátsó fék karjára viszonylag mély kavicsok között, hogy az első kerék állt meg egy pillanatra… Szumma szummárum biztos nagyon jó ez az okosság, de ha a japánok megtanítanák helyesen fékezni a népeket, talán többre mennének, mint ezekkel a túlbonyolított izékkel. Ja, a lényeg: mindezzel együtt, ha érzékkel és együtt működtetjük a lassítóberendezéseket, teljesen elfogadható hatékonysággal áll meg a BW’s 125.
Sokaknak, akik 125-ös robogót választanak maguknak, talán többet számít a jó megjelenés, az ár és a fenntartási költségek, mint a technikai nüanszok. A BW’s 125 pedig ebből a szempontból nem áll rosszul. Először is tényleg nagyon vagányul néz ki. Igaz, az elegancia legkevésbé sem jellemzi, de a vásárlók egy jelentős szegmensének a minimalista arculat lehet hogy jobban bejön, mint az élre vasalt öltönyös stílus. A mindenhol látható vaskos csőváz, a meghajlított laposvasra csavarozott műszeregység, a Nautilus ablakaihoz hasonló kerek lámpák, és még sok-sok apróság valóban egyedivé varázsolják a motorkát. No meg relatíve olcsóvá is: kilencszázezer forint alatt vadi új gépet vihetünk haza.
Az olcsóság pedig a fenntartásban is megnyilvánul. A fő bajom ugyanis éppen az szokott lenni a nyolcadliteresekkel, hogy relatíve nagyon sokat esznek. Sok esetben többet, mint a 250-300 köbcentis testvéreik. Ennek egyszerű az oka: a tömegük nem sokkal kevesebb, ugyanakkor a megfelelő menetteljesítmények eléréséhez szinte folyton nyélgázon kell velük menni. Nos, a BW’s nem túlzottan kihegyezett blokkjának és relatíve nem vészes tömegének köszönhetően még a sok-sok nyélgáz és erőltetés ellenére sem kért sok benzint a bendőjébe: a megtett mintegy 250 kilométer alatt bőven 3 liter alatti étvágyat mutatott száz kilométerenként. Mivel sűrűn tankoltunk, jól látszottak a különbségek is: Budapest belterületén beérte 2 liter körül is, míg a városon kívüli és főleg két személyes küzdések során jelentősen megnőtt az étvágya. Ez is csak arra vezeti a cikk végkövetkeztetését, amire tulajdonképpen eddig is rájöttünk: nem rossz kis motor ez, de szigorúan városi szaladgálásra. Akkor szinte csak az előnyös tulajdonságaival tud domborítani.
A harmadik oldalon jönnek a műszaki adatok! Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
“bírnia kell legalább egy minimális autópályatempót”
Hát nem tudom mit vártál, az adatokat elnézve pláne…még a legjobb 125 se nagyon tud 120 nál többet.. plusz még a CVT is elvesz valamennyit…
“Ez a motor ugyanis gyakorlatilag ugyanakkora, mint ötvenes tesója”
Lesz is majd sok 50-esként használt rendszám nélküli belőle…
Úgy gondoltam, hogy ha tudok 90-et folyamatosan emelkedőnek felfelé (ennyit eddig minden motor tudott), akkor az elég. De nem tudtam. 🙂
Hát 9 lóerő tud tartósan 90-et….de nem emelkedőnek és nem mindenki alatt
Alapvetően tetszik a robosztus és srapabíró kivitelezés,de ennyire harmatos teljesítményű 125-ös robeszt ritkán látni.
Az ára meg egy átlagmagyarnak sok,de ez nem a Yamaha hibája.
Ennyi pénzért ez a motor nagyon gagyi. A közel 200e-rel olcsóbb PCX-en vannak igényes elemek, pl kormány, műszerfal, nagy sisaktartó stb, ellenben ezen még egy napiszámláló sincs. A műszerfal anyagáról, kidolgozottságáról nem is beszélve. És aki ment már PCX-en, az tudja mennyire agilis kis gép, a városban az egyik legjobb alternatíva.
Pedig a Yamaha igényesebb szokott lenni a konkurenciánál, ez valahogy nem úgy sikerült.
Én inkább az X-MAX125-öt tekintem méltónak a Yamaha imidzséhez. Az egy nagyon pofás, korrekten kidolgozott, tágas raktérrel rendelkező motor. Csak egy a bökkenő, közel fél milla a különbség a PCX-hez képest!!! Amitől persze jobb a futóműve, tágasabb, jobb a szélvédelem, de mégiscsak egy kategória.
Macko! Kíváncsi lennék a véleményedre, BW’s vs PCX, mert te mindkettőt tesztelted. Nekem még a BW’s-hez nem volt szerencsém, de a látottak alapján a Honda jobb.
Ui: pedig elsőre megfogott a formája. Múlt nyáron, amikor először láttam a Yamaha előtt, még vissza is fordultam megnézni, mi ez a gép.
A PCX-et annak idején Dani tesztelte (neki nagyon bejött), én csak a lacházi reptéren mentem vele 2-3 kört, amikor a Crossrunner első menetpróbája volt. Ott messze a legbizonytalanabb futóművű járgánynak tűnt az összes kipróbált közül, viszont olyan rövid volt a táv, hogy én az alapján nem nyilvánítok véleményt egy motor fölött (értsd: ennyi kevés ahhoz, hogy bármilyen megalapozottan negatív kritikával illessem). Így csak annyit tudok mondani, hogy ott és akkor nem tetszett.
Ha egyszer ki tudok próbálni rendesen egyet (megyek vele legalább pár órát forgalomban), akkor alkotok véleményt.
Rosszul emlékeztem, az zavart meg, hogy tavaly megkértelek teszteld a motor méretét. Amit végülis én tettem meg, mert Dani elintézte a Dream-ben a tesztet.
A bizonytalan futóművet nem értem, bármilyen sebességnél elengedett kormánnyal simán lehet irányítani, még kanyarodni is ésszerű kereteken belül. Ez egy Vespa-val például lehetetlen. A leírtak alapján a menetteljesítmény is alulmarad a BW’s-en.
Mindenesetre köszi a gyors választ és várunk még sok tesztet idén is!
Ezért írtam, hogy a rövidke menetpróba után nem lehet pálcát törni a motor felett. Nemhogy a típus, de még az adott darab felett sem.