Nemo kapitány robogója

Thumbnail
Nemo kapitány robogója

Nemo kapitány robogója

2011. október 6. - - Kiemelt tartalom Teszt / Új motor


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Fény az alagút végén 2: ha totálkáros az aszfalt

Az első teleszkópokat gumiharang védi a por és a sár ellen

Erősen elcsépelt aranyigazság – sajnos -, miszerint nem tükörsima aszfaltjainkról vagyunk közismertek. A Yamaha idén már kipróbált másik 125-ösével, az XCityvel is a futómű túlzott keménysége volt a fő bajom, illetve az, hogy azt a motort nem a mi útjainkra tervezték. Ellentétben a BW’s 125-tel. A kis kerekeket és a minimális rugóutakat elég jól kompenzálja a megfelelő rugóstag-hangolás és a lufis abroncsok. Így a fekvőrendőrök, kátyúk, nyomvályúk, keresztbordák, de még a gidres-gödrös murvás út vagy a mező sem okoz semmi gondot a kis vacakkal. Nem véletlenül fotóztuk egy üres mezőcskén, hiszen itt nagyon is élvezetes volt fel-alá forgolódni vele. A másik pozitívum a nagyon rövid tengelytáv ellenére parádés egyenesfutás: a 100-as végsebességnél (szakadékban egyszer belehajszoltuk 110-be!) is rezzenéstelenül megy. Utassal is! Persze olyan nagyon nem javaslom senkinek, hogy két személlyel használja. Először is nincs rá hely, másrészt azt végképp nem bírja a motorka erővel. Kivéve persze, ha az a két személy együtt tesz ki annyit, mint mondjuk én egyedül…

Markáns kis egydugós tárcsafék elöl, hátul dob. Elegendően hatékony

A futóművel kapcsolatban ki kell még térni a fékrendszerre, hiszen a típus neve is tartalmazza ennek különlegességét: UBS, azaz Unified Brake System. A lényeg, hogy a jobb fékkar az első tárcsát működteti olymódon, hogy egy bowdennel húzza a bal fékkarnál elhelyezett főfékhengert (!!!), és innen megy a vezeték az első kerékhez. A bal kar szintén egy bowden segítségével húzza a hátsó dobot. Mivel a Yamahánál felismerték azt, miszerint a robogósok félnek a blokkoló hátsó keréktől, a rendszer abban az esetben, ha túl sok erő jutna hátra, elkezdi a bal kar erejét is előre terhelni. Így ha az első féket a jobb kezünkkel nem is működtetjük, akkor is egész jót tudunk fékezni. Aszfalton a hátsó kerekünk pedig valóban nem blokkol közben. Murván viszont igen, sőt sikerült úgy rámarnom a hátsó fék karjára viszonylag mély kavicsok között, hogy az első kerék állt meg egy pillanatra… Szumma szummárum biztos nagyon jó ez az okosság, de ha a japánok megtanítanák helyesen fékezni a népeket, talán többre mennének, mint ezekkel a túlbonyolított izékkel. Ja, a lényeg: mindezzel együtt, ha érzékkel és együtt működtetjük a lassítóberendezéseket, teljesen elfogadható hatékonysággal áll meg a BW’s 125.

Itt a nyakatekert varázslat: az első fék karja a jobb oldalon, főfékhengere a bal oldalon található. Így tudjuk mechanikus úton működtetni a hátsóval az elsőt is. Ügyes, mi?

Fény az alagút végén 3: pofás és költséghatékony

Sokaknak, akik 125-ös robogót választanak maguknak, talán többet számít a jó megjelenés, az ár és a fenntartási költségek, mint a technikai nüanszok. A BW’s 125 pedig ebből a szempontból nem áll rosszul. Először is tényleg nagyon vagányul néz ki. Igaz, az elegancia legkevésbé sem jellemzi, de a vásárlók egy jelentős szegmensének a minimalista arculat lehet hogy jobban bejön, mint az élre vasalt öltönyös stílus. A mindenhol látható vaskos csőváz, a meghajlított laposvasra csavarozott műszeregység, a Nautilus ablakaihoz hasonló kerek lámpák, és még sok-sok apróság valóban egyedivé varázsolják a motorkát. No meg relatíve olcsóvá is: kilencszázezer forint alatt vadi új gépet vihetünk haza.

Minimalista a műszerfal is, de benzinszint-mérő még így is jutott rá. Viszont a szöge túl lapos: nehéz leolvasni. Szerencse, hogy egy laposvas tartja, így egy samuval javítható a hiba (a tesztmotoron azért nem tettem meg...)

Az olcsóság pedig a fenntartásban is megnyilvánul. A fő bajom ugyanis éppen az szokott lenni a nyolcadliteresekkel, hogy relatíve nagyon sokat esznek. Sok esetben többet, mint a 250-300 köbcentis testvéreik. Ennek egyszerű az oka: a tömegük nem sokkal kevesebb, ugyanakkor a megfelelő menetteljesítmények eléréséhez szinte folyton nyélgázon kell velük menni. Nos, a BW’s nem túlzottan kihegyezett blokkjának és relatíve nem vészes tömegének köszönhetően még a sok-sok nyélgáz és erőltetés ellenére sem kért sok benzint a bendőjébe: a megtett mintegy 250 kilométer alatt bőven 3 liter alatti étvágyat mutatott száz kilométerenként. Mivel sűrűn tankoltunk, jól látszottak a különbségek is: Budapest belterületén beérte 2 liter körül is, míg a városon kívüli és főleg két személyes küzdések során jelentősen megnőtt az étvágya. Ez is csak arra vezeti a cikk végkövetkeztetését, amire tulajdonképpen eddig is rájöttünk: nem rossz kis motor ez, de szigorúan városi szaladgálásra. Akkor szinte csak az előnyös tulajdonságaival tud domborítani.

Befér a sisak, sőt le is tudtam csukni az ülést

A harmadik oldalon jönnek a műszaki adatok! Lapozz!

Oldalak: 1 2 3