A Tokyo Motor Show keretein belül mutatta be a Honda első teljesen elektromos robogóját, az Ev-Neo-t. Az akkor publikált időtervet tökéletesen tartva tegnap bejelentették a forgalmazás kezdetét. Érdekes ennek ütemezése is.

Első körben száz darab Ev-Neo robogót adnak át boldog tulajdonosaiknak — őket azonban még meg is válogatják, hogy a lehető legjobb mintát adják a leendő használók szokásairól. Ugyanis az első szállítmány darabjait (amelyre december 24-étől lehet jelentkezni Japánban) folyamatosan figyelni fogják, kvázi mintha még prototípusok lennének. Az innen szerzett tapasztalatokat visszaforgatják a további fejlesztésbe, amelyek után 2011 áprilisától már nagyobb tételben kezdik szállítani a járművet a vevőkhöz. A jövő évi terv 1000 darab elektromos kismotor eladása.

Az Ev-Neo a hivataos közlemény szerint nehéz teherszállításra alkalmas elektromos jármű. Menetteljesítménye egy legfeljebb 50 köbcentiméteres hagyományos robogóénak felel meg, azonban állórajtolási-, tehercipelési- és emelkedőleküzdési adottságaiban felülmúlja azokat. Érdekessége még a gyorstöltési lehetőség: az akkumulátorok mindössze 30 perc alatt menetkészre táplálhatók, így napközben is könnyen pótolható az elfogyasztott energia. A hatótávról viszont nem találtunk adatot. Érdekesség viszont, hogy lesz egy gyári, úgynevezett Ev-Neo Pro kivitel, amely már eleve a futároknak szánt nagyméretű hátsó ládával rendelkezik. Hogy a „PIZZA” felirat is a szériafelszereltség része-e, azt nem tudjuk…

A XIX. században teljesedett ki Európában a nacionalizmus eszméje. A szó ne tévesszen meg senkit, nem a magyar politika által az elmúlt években ahhoz tapasztott, legalábbis kétes értelmezésre kell gondolni. Egészen a közelmúltig ugyanis lehetett arról beszélni, hogy egy adott márka német, olasz, angol vagy éppen japán. A világgazdaság egyre átjárhatóbb határai azonban mára kétségessé teszik a márkák egy országhoz kötését. Különösen nehéz (lesz) ez olyan esetben, ha a jelző a szenvedély, az életérzés, a „dolce vita” szinonimája. Az „olaszok” egyik nemzeti büszkesége, a Ducati ugyanis ezzel a problémával fog szembesülni hamarosan.

A bolognaiak közleménye szerint a cég legújabb üzleti lépése egy thaiföldi összeszerelő üzem felállításáról szól. A várt haszon az alacsonyabb vám illetve az ahhoz kötődő potenciális értékesítési növekedés, ugyanis a tervek szerint az itt készülő motorok az ázsiai piacra kerülnek. A szándék ugyan világos, a szakszervezetek és a regionális vezetés azonban máris aggodalmát fejezte ki: a termelés ilyetén átcsoportosítása olasz munkahelyeket veszélyeztet, hosszú távon pedig magában hordozza a gyártás teljes áthelyezését a Távol-Keletre. Gabriele Del Torchio, a Ducati elnöke nem kommentálta ezeket a felvetéseket, bár a hírek szerint korábban Giancarlo Muzzarellinek, a termelési tevékenységeket ellenőrző regionális tanács egyik tagjának kifejtette, hogy a Ducati ugyan beindítja thaiföldi üzemét, de nem szándékozik olasz munkahelyeket megszüntetni.

Az „olasz” márka első embere, Del Torchio, még szerdán elutazott Thaiföldre, hogy megszemlélje az új üzem építésének első lépéseit. Ez, valamint az ünnepek közeledte egyben azt is jelenti, hogy a további lényegi információkra, az érdekképviseletekkel történő tárgyalásokra legalábbis januárig várnunk kell.

A közelmúltban beszámoltunk a Brammo cég egészen életképesnek tűnő elektromos motorjairól. Persze a puding próbája az evés és egyéb közhelyek, a motorkerékpár gyakorlati alkalmazhatósága pedig legjobban szintén a kemény mindennapi igénybevételkor derül ki. Erre remek lehetőség a rendőrségi járműként való alkalmazás, hiszen itt naponta sok kilométert kell megtenni a járműveknek nem éppen a legkönnyebb körülmények között. (Éppen ezért fut például egy Vectrix robogó New Yorkban szintén rendőri alkalmazásban.)

A Hong Kong Police most a Brammoval együttműködve egy Enertia modellt állított szolgálatba. A jármű tehát alaposan vallatóra lesz fogva. Bár a képet elnézve a rugóstagok túlterhelése talán elmarad (könnyű kitalálni testalkat alapján is, hogy a középen álló úr lehet a cég amerikai képviselője — na nem ő fog motorozni az Enertiával)…

A KTM tiszteletre méltó helyet vívott ki magának a terepmotor-gyártók között. Az osztrákok azonban nem elégedtek meg az offroad gépek készítésével, az utóbbi években a szilárd burkolattal rendelkező utakra tervezett kétkerekűek piacán is egyre nagyobb szeletet szeretnének magukénak tudni. Ennek a törekvésnek eddigi két legjelentősebb csúcsa kétségtelenül a cég motoGP (125-ös és 250-es géposztálybeli) szereplése és az RC8R superbike piacra dobása volt. Ugyan idén már a 250-es kategóriában sem indultak, de a hírek szerint a KTM az új Moto3-ban ismét versenyezni fog a GP-ben: a pletykák először októberben kaptak szárnyra, majd a múlt hétvégén „félhivatalosan” is megerősítették őket.

A céget még 1934-ben alapította Hans Trunkenpolz, annak profilja fémmegmunkálás volt. Az osztrákok 1953-tól gyártanak teljes motorkerékpárokat, akkoriban húsz alkalmazottal napi három kétkerekűt tudtak elkészíteni. A cég eredeti neve (Kraftfahrzeuge Trunkenpolz Mattighofen) 1955-ben változott meg, Ernst Kronreif megvásárolta a vállalat jelentős részét, így azt átnevezték Kronreif & Trunkenpolz Mattighofenra. A többi, ahogy mondani szokták, történelem. Ennek a történelemnek húsz jelentős mérföldköve, akarom mondani modellje látható a galériában, amely a KTM elő-karácsonyi ajándékai nekünk, motorosoknak.

Az új izomcruisert a vásárlói igények felmérése után mindjárt egy friss színben is piacra dobja a Ducati. A nagy vékettes jövő év legelejétől a hagyományos Ducati-vörös és a karbonmintázat mellett teljesen feketében (Diamond Black) is megvásárolható lesz. A milánói nemzetközi vásáron végzett felmérések alapján döntöttek úgy, hogy az eredetileg tervezett fehér kivitelt lecserélik a fekete lóra.

Ugyan ez a motor nem az én világom (ami nem jelenti azt, hogy nem vetném rá magam azonnal egy próba erejéig), de annyit meg kell valljak: ha választhatnék a színek közül, biztosan ebben a feketében kellene. Az agresszív forma ezzel mutat a leggonoszabbul, nem?

Életünket átitatják a reklámok. Az utak melletti óriásplakátok, a TV-ben, újságokban jelenlévő hirdetések, a mozifilmekben megtalálható úgynevezett „product placement” jellegű reklámok ma már mindennapjaink megszokott részei. A BMW most az emberi szem működésének egy érdekes tulajdonságát kihasználó kampányt készített.

Ugyan számos városi legenda szól a tudatalatti reklámozásról, itt azonban szó sincs semmiféle alattomos szándékról vagy módszerről. Valójában a bajorok reklámja inkább egy jópofa optikai illúzió, amely a retinába néhány pillanatra beégő kontrasztos képek módszerére alapul. Egy „szokványos” BMW reklám során néhányszor, a tudatos értelmezhetőséghez túl gyorsan felvillan a BMW felirat, majd a reklám végén, amikor Ruben Xaus felszólítja a nézőket, hogy csukják be a szemüket, és lássák ők is az álmukat, a retinába „beégett” BMW felirat jelenik meg az emberek szeme előtt. Sajnos ez az élmény ténylegesen nem élhető át az alábbi videót megtekintve, de az legalább bemutatja a reklám készítését is.

Az alábbi kis videók a Suzuki GP csapatának életébe engednek bepillantást. A kétkerekű utazó cirkusz mellékszereplőinek élete nem habostorta, mindenkinek több feladata van, a szakmai profizmus mellett pedig sokoldalúságra és találékonyságra is szükségük van. A fejlett országok munkamoráljának itt helye nincs: ha kell egy éjszaka alatt újjáépítenek egy összetört motort a mérnökök, technikusok.

Az Első Világháború utolsó évében készült a felvétel New Yorkban, ahol is egy Indian típusú oldalkocsis rendőrségi motorkerékpárt Colt-Browning géppuskával szereltek fel. Hogy a német ügynököktől tartottak-e, netán már akkor a hidegháborúra készültek, vagy egyszerűen a helyi bűnözés adott rá okot, azt nem tudhatjuk. Mindenesetre jól néz ki.

Később azután sajnos valóban harcászati eszköz lett a motorkerékpár, hiszen az oldalkocsi szerkezetek a második nagy világégés harcterein gyakran jelentek meg hasonló fegyverzettel felszerelve. A Szovjetúnióban pedig sokáig hadrendben is maradtak a géppuskás Uralok, amint azt az egyik legjobban sikerült gyári reklámfilmben is megfigyelhetjük (érdemes végignézni!) — íme:

A motorozás többnyire a férfiak játéka, bár szerencsére egyre több hölggyel találkozni két keréken, akár a motorsportban is. Amikor a hölgyek és a motorozás kapcsolatáról beszélünk, többnyire mégsem nem olyan dologra gondolunk, mint amiről ez a hír szól. Az legalábbis kérdéses, hogy mennyire tekinthetjük a „celebet”, Paris Hiltont, és az általa képviselt stílust ideálnak, de ez a női „ikon” most a motorversenyzésbe is beszivárog, ha hihetünk a spanyol pletykának.

Miss Hilton trónörökösnő a hírek szerint saját csapatot indít a jövőre utoljára rajtrácsra álló GP125-ben, a motoGP legkisebb kategóriájában. A „SuperMartxé VIP by Paris Hilton” nevű csapat vezetősége kapcsán Xavi Montero, Ricard Garriga és Ricard Jové neve merült fel, míg a technikáért Christian Lundberg és Rossano Brazzi lehet a felelős, a versenyzők pedig a hírek szerint Sergio Gadea és Maverick Vinales lesznek. Hogy mennyi igaz ebből a történetből, állítólag hamarosan megtudhatjuk, december 18-án, a madridi Hotel ME-ben tartja a csapat és Hilton kisasszony azt a sajtótájékoztatót, amelyen terveiket hivatalosan is bejelentik.

Jobban visszagondolva motoros múltamra még én is tudok példát a fenti eseményre. Egyszer egy öreg oldalkocsis Jawát szerettünk volna hazahozni Győrből. A csehszlovák veterán gyújtása mintegy 26 kilométeren keresztül át igen üzembiztosan viselkedett, onnantól azonban nem. Magyarul megállt az út szélén. Olyan helyen, hogy a fogat kicsit még az aszfaltra is belógott. Így saját motorom elakadásjelzővé változott: vészvillogóval és járó motorral (csak így működött rajta a vészvillogó emlékeim szerint) a padka szélére állítottuk. Hosszasan küzdöttünk a Jawa gyújtásával — később derült ki, hogy hiába, mert a hiba csak alkatrészcserével volt javítható –, amikor eszembe jutott, hogy vajon mennyi benzin maradt a motoromban. Miközben megállapítottam, hogy ezzel bizony el kell szaladni a következő kútra, felmerült bennem az is, miszerint „vajon beindul-e még”? Ezt kipróbálandó leállítottam, és szembesültünk vele, hogy bizony a vészvillogó és főleg a tompítottak rútul leszippantották az akksimat. Nem mondom, hogy túl boldogan toltuk be a jó DL-t…

Elnézést a hosszú múltidézésért, de tényleg előfordulhat egy motoros túrán olyan eset, amikor egy motor akkuja gyors töltésre szorul, a közelben pedig nincs konnektor. Nos, ilyenkor jöhet jól a PulseTech cég napelemes akkumulátortöltője, a Solar Battery Charger. Az ügyes kis szerkezet háromféle kivitelben kapható: a legkisebb 2 wattos, a középső 5 wattos, míg a csúcsmodell 6 wattos teljesítményű. Töltőáramuk 250, illetve a nagyobbaknak 350 Amper, így alkalmasak a motokerékpár-akkuk regenerálására is. A használat nem igényel különösebb leírást: az akkura kell csatlakoztatni, majd a fény felé fordítani a modellenként eltérő méretű és alakú energia-kollektorokat.

A PulseTech Solar Battery Chargere alkalmas az akkumulátorok hosszabb távú karbantartására is, így ha ne adja az ég szabadban kell téli álomra hajtani szegény paripánknak a fejét, akár az egész téli akkumulátor-karbantartást is megoldhatjuk vele. (Persze azért ilyen esetben inkább vigyük fűtött helyre a villanytárolónkat…) Az ügyes kis holmi megrendelhető a gyártó honlapján, az egyes kivitelek ára forintra átszámítva 20 és 40 ezer között van — ez annak a fényében, hogy egy normál csepptöltő is valahol 10 és 20 ezer között vásárolható meg, talán nem is olyan irreális.