Az Onroad kutatócsoportja feltérképezte az autós társadalom motorosok szemszögéből legfőbb típusait. Jellemrajzukat és kezelésük módját ebben a cikkben tesszük közkinccsé.
1. A túlbuzgó jó szándékú
Inkább kellemetlen, mint veszélyes. Jellemzője, hogy akkor is segít ha mi nem akarjuk. Amint megpillant bennünket a tükörben, egy Forma-1 pilóta által is megirigyelhető mozdulattal lerántja az autót az útpadkára. Már a fél autó a szántásban megy, veri a port, de ő csak nem érti, hogy mi most valamiért nem akarunk előzni. Indexel bőszen jobbra, és a letekert ablakon egyre hevesebben integet. Ilyenkor a motoros kellemetlenül érzi magát ha nem előz.
Altípusai:
a.) Kitartó: Amíg mögötte vagyunk, addig nem tágít a szántásból, és közben inkább a tükröt nézi, mint az utat. Akár 10 kilométeren keresztül.
b.) Agresszív: Sértésnek veszi, hogy nem fogadtuk el a gesztust, és ezért méltatlanul gesztikulál.
Kezelése: Kizárólag azért ne előzzünk, mert az előttünk lévő ezt túlbuzgóan felajánlja. Csak akkor tegyük, ha biztonságos. Vállaljuk be ezt a kis kellemetlenséget. Ha mégis előzünk, nagyon köszönjük meg. Ennek a típusnak ez különösen fontos… Vissza fog villogni, hogy „szívesen”.
2. A gyilkos
A motorost a Sátán gyermekének tartja, magát pedig a káosz elleni harc katonájának. Leszorít, rádhúz, előzéskor betart, hirtelen fékez, váratlanul ajtót nyit menet közben. Én magam kerékbe fabotot dugni próbálóval is találkoztam már. Vagy tényleg ölni akar, vagy csak nem gondolja végig, amit csinál. Szerencsére nagyon ritka.
Kezelése: Kerüljük amilyen messze csak lehet. Ez nem a mi harcunk, hanem az övé és a sötétségé. Az életünk a tét és amíg mi motoron ülünk, ő meg autóban, nem vagyunk egy súlycsoportban.
3. A műszaki analfabéta
Van, aki nem képes belátni, hogy 300 lóerős autójának gyorsulóképessége a 600-as túramotorok nagyságrendjébe sem esik, legalábbis 100-130-ig. Éppen ezért nagy beleéléssel pengeti 7000-be a motort, darál le induláskor fél kiló gumit, azt remélve, hogy a gyorsulási versenyt megnyerheti. Legtöbb esetben az ilyet csak véletlenül vesszük észre a tükörben a nagy motorhangból, hiszen egy átlagos indulás a kétkerekűn teligázas sprintnek felel meg a 300 lóerő alatti kocsiktól.
Altípusok:
a.) Belátó: Pár kísérlet után csodálkozva ugyan, de elfogadja Newton törvényeit. Kényszeredett mosollyal integet, de belül zokog. A történetet Hayabusával behelyettesítve meséli a spanjainak.
b.) Harcos: Agresszív lesz, nem érti, újra és újra próbálkozik. Amolyan fekete lovag stílusú, aki még mind a négy levágott végtagjával is a harcot követeli.
Kezelése: Hagyjuk nyerni. Olyan boldogságot okozunk neki, ami szavakkal nem kifejezhető. Ez nekünk is jól esik, ráadásul a legtöbb vallás halál utáni jutalmat ígér az ilyesmi tettekért.
4. A bamba
Nagyon útban van. Mindig. Általában nehéz megelőzni, mert úgy helyezkedik az úton, ahogyan arra normális ember nem képes. Feltart. Akadályoz. Veszélyeztet. De nincs benne rossz szándék. Egyszerűen ilyen. Nem akar bántani, csak nincs tudatában tetteinek. Valószínűleg Kínában vagy az Egyesült Államokban tanult vezetni. Bármire képes. Bármire.
Kezelése: Általában nem gyors, szóval kerüljük ki, de óvatosan. Ha balra indexel, valószínűleg jobbra fog kanyarodni. Zöld lámpánál satuzni fog, a pirosba belecsúszik.
5. A versenyző
Nem (csak) mi vagyunk az ellenfele, hanem minden, ami mozog. Durván gyorsan hajt, cikázik a sávok között, az előtte menő lökhárítóján liheg, félig a szembejövő sávban van. A motorost valószínűleg észre sem veszi, ő az óra ellen hajt. Racing felirat, sportkipufogó van az autóján, és majdnem biztosan egy olyan matrica is, amelyen egy komisz kölyök pisili le éppen valamilyen autómárka emblémáját. Rossz szándék általában nincs benne, ha egykerekezünk neki, még együttműködő is, de valószínűleg túl sokat játszik a Need for Speeddel, és ennek megfelelő a felelősségtudata.
Kezelése: Korán észre kell venni, mert nagyon kiszámíthatatlan tud lenni, a semmiből támad. Inkább hagyjuk elmenni, leelőzni nem jó, mert utolérhet. Ő nyom egy escape-et, indít egy új játékot, mi meg fél évig járunk kerettel.
+1: A régi vágású öreg
Nem az úton, hanem induláskor vagy érkezéskor csap le. Kiszáll a Škoda 105-ből, nézegeti a motort, udvariasan köszön, majd kérdez. Egész életében imádta a motorokat, talán volt is egy Rigája negyven éve „amikor még legény volt”. A legkomolyabb motor, amit el tud képzelni az ETZ250. Olyanokat kérdez, hogy hány köbcentis, meg hogy mennyit megy, és hogy „ez már négyütemű, ugye?”. Rosszabb esetekben saját történeteit is elkezdi mesélni. Ha nem szakítjuk meg a beszélgetést, fél napon át kérdezne és sztorizgatna. De nem lehet nem szeretni, mert valami olyan dolog sugárzik belőle, ami egyre inkább hiányzik a világból.
Kezelése: Válaszoljunk illedelmesen, de csak óvatosan. Ha 500 köbcentinél, 150 kilométer/órás végsebességnél, 40 lóerőnél nagyobb számokat mondunk, biztosan hazugságnak veszi és ezzel tulajdonképpen magunkat járatjuk le. Döbbenjünk meg és hitetlenkedjünk, amikor meséli, hogy egy ismerős ismerősének 350-es Jawaja volt. Amikor oda ér, hogy azok voltak az igazi motorok, mély bólogatásokkal értsünk egyet. Aztán valahogyan udvariasan szakítsuk meg a beszélgetést (ő nem fogja). Köszönjünk szépen el, majd gondolkodjunk el az életen.
Altípusai:
2. A gyilkos
3. A műszaki analfabéta
4. A bamba
5. A versenyző
+1: A régi vágású öreg
Több ponton is magamra ismertem
.
Akkor most mi is van
???
Ha az utolsóval órákig el tudok beszélgetni, és inkább Ö mondja, hogy most már mennie kell, az gáz?
Abszolút felismertem az összes tipust
. Ez a való életből merített digitális kivetülése szellemi valónknak egyenesen Dani tollából. 
És Eko utolsó mondata detto igaz rám is, öregekkel én is lespanolok és égig nyomom a jaffákat és mz-ket! 
Én is az uccsó (+1) kategóriába tartozom, de én kérdezek, pedig “csak” 40 éves vagyok, de azt mondják jól tartom magam és pár napot letagadhatnék a koromból. (nincs is itthon korom) Na mindegy.
Akkor engedjétek meg, hogy bemutassam a +1 kategória egyik képviselőjét.
Ez a fotó aznap készült, amikor hazahoztam a motoromat. Letámasztottam, hogy készítsek róla néhány képet, az öreg megjelent a klipszes versenybringájával és vagy egy órát beszélgettünk a BMW-ről, meg mindenféle más márkákról. Nagyon jó fej volt, egyszerűen nem lehetett nem szóbaállni vele. 
Az ember türelmes, elnéző és szívélyes a +1 tipushoz.Szerintem mindenkinek jólesik ha meghümmögik a gépét .Megasztán gondoljunk bele, ha szerencsénk lesz és megöregszünk, nekünk se esne jól, ha egy akkori suhanc lekezelné a “bezzeg az én időmben” sztorikat, meg lefikázná azokat a motorokat, amelyekre most büszkék vagyunk.
Lemaradt a lényeg.
Ez a két jó életű leányzó ki ott a képen motort tol, nincs beregizve itten véletlenül az Onródra?
Tologathatnának engem is. Meg minden.Kanna, kanna!
Ki tudja miket fogunk mesélni mi is 30 év múlva a fiataloknak. Ó fiam, vót nekem is ollan izé, no… mivótmán… minnyá eszembe gyün e.. Ja béjemwé gées ezerkettő vagy mennyi!! Akkor még de jó vót! A vas is ment, az asszony fiatal vót, az is má csak húzódozik… Nah azé az még motor vót!! Fater, mi????Haggyonmáá, és felveszi a bukót, ami gondolat írányitású transzfertikulárisgeonotópikusreedrelé-vel működteti a “motorját” , bekapcsolja a bionukleonid fényprotektorját amely körül öleli akár a szűz ányt az öreg kántor és elrepül 🙂
A -1-es tipussal tavaly egy busznyival hozott minket össze a sors egy benzinkúton. Álmélkodva körbeálták a motarjainkat, jó 20 percig nem is láttuk tőlük őket. Mikor az indulás mellett döntöttünk, még meg kellett felelni arra az ötven kérdésre amit feltettek.
Aranyosak voltak, bírom őket.