Az egyik piacvezető GPS gyártó cég ügyfeleinek önkéntesen adott adatai szerint a magyar főváros előkelő helyen végzett a legrosszabb közlekedési helyzettel megáldott nagyvárosok listáján. Az alábbi lista összeállítása alapvetően két feltétel alapján történt. Csak a nagyvárosok forgalmát figyelték, azaz az 500.000-nél nagyobb (nyilvántartott) lakosságú településekre korlátozták a kimutatást, valamint azt figyelték, hogy az adott tervezett (megtett) úton érvényes legnagyobb megengedett sebesség 70%-ánal kisebb átlagsebességet ért-e el az adott közlekedési résztvevő. Bár csak egyetlen gyártó adatairól beszélünk, úgy vélem, a mintavétel nagysága reprezentatívnak tekinthető. Az adatok alapján a felállított torlódási arány azt mutatja, hogy átlagosan mennyivel hosszabb időbe kerül az adott városon belül eljutni A-ból B-be (például Budapest esetében átlagosan 26,2%-kal több időbe kerül megtenni egy adott útvonalat az ahhoz elméletileg szükséges időnél).

Majd’ 20 évvel a megjelenése után kevés motort kísér akkora figyelem, mint a Honda NR750-est. A limitált példányszám, a korát megelőző technikai megoldásokat felvonultató, de a hozzáfűzött reményeket be nem váltott motorból alig párszáz darabot gyártottak. A maga idejében sem volt olcsó, napjainkra pedig nyilvánvalóan felértékelődött.

Amikor egy ilyen felbukkan a piacon azt sokan irigykedve figyelik, akárcsak a legutóbb, amikor egy raktárból került elő egy null-kilométeres példány. A legújabb hír a modell kapcsán, hogy az első Nagy-Britanniában regisztrált ilyen gép eladó sorba került egy klasszikus japán motorokkal foglalkozó kereskedő cég honlapján. Ugyan a motor már 18 éves, mégsem hiszem, hogy a 2000 kilométeres kilométeróra-állás manipuláció eredménye volna: ugyanis kizárólag bemutatókon használták, és valószínűleg az új tulajdonos sem fog vele sokat motorozni. Ha valakinek van 33 millió forintja és rajong ezért a motorért, most itt az alkalom a megszerzésére!

Tulajdonképpen mindig valamilyen mástól csent ötlet vezetett ezekhez a túrákhoz. Tavaly a Motorozz.hu oldalon valaki kiírt egy túrát, hogy motorozzuk körbe az ország határvonalát. Mivel korábban több 24 órás túraversenyen is részt vettem – szám szerint haton -, és azoknak a hangulata, atmoszférája nagyon megfogott, felmerült bennem, hogy a két ötletet valahogyan kombinálni kellene. Nos, így jött létre a 48 órás teljesítménytúra.

A 2008-2009-es telet a monitor előtt tervezgetve töltöttem, majd tavasszal nekiindultam bejárni az útvonalat. Egészen kerek kis itiner sült ki a sok munkából, így több mint 100 (!) motorral vágtunk neki tavaly május elején, hogy 48 órát motorozzunk Magyarország határai mentén. Mivel elsődlegesnek a biztonságot tartom, és nem szeretnék senkit közúti száguldozásra sarkallni, a több mint kétezer kilométeres távra nem is 48, hanem igény esetén akár 60 órát adtam (pénteken reggel 8 és vasárnap este 20 óra között kellett megtenni az utat). Természetesen jópáran megcsináltuk 48 órán belül a feladatot, mi például úgy, hogy közben két alkalommal rendesen panzióban aludtunk – ha nem is sokat.

A 2009-es túra szinte osztatlan sikert aratott minden résztvevőnél. Számos saját tollból – bocsánat, klaviatúrából – származó élménybeszámoló született: Sápi Krisztina női szemmel nézve, Gálos Csaba pedig egy komoly sérülésből éppen csak felépülve, ráadásul utassal teljesítette a távot és osztotta meg mindannyiunkkal élményeit. Talán elég, ha annyit írok: mind a ketten jönnek idén is!

Azonban nyilván nem ugyanazzal a céllal, hiszen a magyar határvonalat tavaly elég jól megismertük. Így a 2010-es évre új cél kellett. Szőllőssi László javasolta, hogy mi lenne, ha a történelmi magyar várakat látogatnánk végig? Több sem kellett, nekiláttam az unalmas téli hónapokban a tervezésnek. Kicsit több előkészületre volt szükség, hiszen itt nem csupán egy útvonalat kellett megrajzolni a térkép alapján, hanem komoly kutatómunka kellett váraink történelmét, állapotát és megközelíthetőségét tekintve is. Tavasszal pedig jött a szokásos útvonalbejárás, hiszen nekem mint szervezőnek minden helyszínen meg kellett előzetesen fordulnom. Mindezek eredményként létrejött az ITINER, amely a maga 41 oldalával egészen komoly kis iromány lett – de ezt egyelőre csak azok láthatják, akik jelentkeznek az idei megmérettetésre!

Most pedig szóljunk a 2010-es esztendő 48 órás motorozásáról is! Azok számára, akik 48 óra alatt vállalják a teljesítást, 24 várat kell felkeresniük tetszőleges sorrendben az itiner alapján, és minden várnál felelni egy kérdésre. Ezeket úgy találtam ki, hogy mindenképpen el kelljen menni a helyszínre – tehát nem feltétlen a várral, lehet hogy csupán a környékével kapcsolatos. Akik pedig kihasználják a teljes rendelkezésre álló 60 órát, nyilván 30 várat kell felkeresni, hiszen a mottó minden esetben ugyanaz: KÉTÓRÁNKÉNT VÁR EGY VÁR!

Nos, akinek van kedve (időben legalábbis) együtt motorozni velünk legalább 48 órát, még bőven jelentkezhet itt az Onroad.hu oldalon a megmérettetésre. A mai nap folyamán az eddigi jelentkezők drótposta segítségével (nem magyarul E-mailben) megkapják az itinert, azonban aki később regisztrál, az is hozzájut legkésőbb csütörtök estig. Hiszen eljött az idő, E HÉT PÉNTEKEN INDULUNK!

Minden ország igyekszik tudatosítani az autóvezetőkben, hogy figyeljenek jobban a motorosokra. Hiszen köztudomású: nehezen észlelhetőek vagyunk, így számos baleset forrása, hogy az autóvezető egyszerűen nem észlel bennünket időben.