A kisördög és a részletek

 Egy Vespát az különböztet meg bármely más robogóról, hogy egyszerű megjelenése ellenére is lehet írni a részletekről, és nem csupán számokban. A GTS 300 meghatározó eleme a króm. Ezzel van bevonva a tükörház, a lemezkasztnit oldalról védő fémcsík, a lámpák kerete, a kapaszkodó, de még a kipufogó védőlemeze is. Ennek így giccsesnek kellene lennie, de nem az. A feketével elegáns benyomást keltenek, de ez a többi színre is igaz. A megoldás kulcsa a vonalak egyszerűsége és a króm mérsékletes alkalmazása lehet, ugyanis nem csicsának tűnik, hanem masszív fémnek, ezzel is növelve a luxusérzetet a műanyag testű robogókhoz képest, melyeken furán hatna ez a díszítés. Hasonló benyomást kelt a galériában is látható lábtartó, masszív fém darab, elegáns megoldással, bár funkciójában kissé csorbul távoli elhelyezése miatt. Olasz motornak ilyet felróni azonban nem illik, ha így állnánk hozzá, járműiparuk már rég megszűnt volna. A műszerfal is követi ezt a hozzáállást, bizony praktikusabb a 250-es digitális műszerfala, a GTS 300-é azonban egyszerű szépségével veszi le a kedves vevőt a lábáról. Csak a legszükségesebbet, de azt tisztán mutatja.

A fém alkatrészek mellett a műanyagoknak is nagy szerepe van a pozitív minőségi benyomásban. A markolatok, gombok, akasztók pontosan működnek, jó rájuk nézni és még jobb megérinteni őket. A tesztmotorban 8000, igen nehéz kilométer van, lötyögésnek, kopásnak azonban nyoma sincs sehol, ez talán cáfolja az olasz motorokról elterjedt képet. Kivétel ez alól a kesztyűtartó belseje, az itt szabadon csúszkáló tárgyak elkezdték leszedni a festéket, de ugye ezt csak a tulajdonos látja, a rajongóknak marad a csillogó fémtest, mely hatást az ötletes műanyagcsíkok is megőrzik a taposón, így a poros láb nem hagy nyomot a fémen. A lábtér ugyan nem óriási, de városban pont elég, nagyobb utakra mindig is jobb lesz egy túrarobogó.

A szépség ára

A szépség ára sajnos nagyon magas, több, mint másfél millió forint, és mindezért egy kicsi testet, 278 köbcentit és 22 lóerőt, korlátozott kényelmet és hatótávolságot kapunk. Hogy mégis megéri az árát, azt jól jelzi, hogy a Burgmanok után ez a legnagyobb darabszámban eladott nagyrobogó 2009-ben, sőt, a nagymotorok között is előkelő helyen végezne. Fogyasztása szerény, nem úgy, mint városi teljesítménye, és van valamije, ami a japán robogóknak nincs: múltja és lehengerlő stílusa. Nem ez a legjobb robogó, amit valaha próbáltam, mégis napokig néztem a használtmotoros oldalakat, hogy vajon mennyire reális olcsón hozzájutni egy ilyenhez?

 Semennyire, nagyon jól tartják az árukat. Végülis ez érthető is, egy darabka Olaszország is jár minden Vespa mellé, egy olyan érzés, amit a többi robogó csak ajándékba kaphat és nem veleszületett tulajdonság. Szicília, pizza, Róma, maffia, Ducati és Ferrari, machó férfiak és tüzes nők, Vespa. Benvenuti in Italia!