Az utóbbi időben többször szó esett hírekben, vagy hozzászólásokban arról, hogy hasonlóan más EU országok gyakorlatához, itthon is engedélyeznék a maximum 125 köbcentis robogók vezetését B kategóriás jogosítvánnyal. Az elképzelés több tekintetben is helyes, és természetesen a legtöbb importőr belépőmodellekkel várja azokat, akik a közeledés kedvező árú alternatíváját keresik két keréken.

B kategóriás jogosítvánnyal jelenleg csak segédmotoros kerékpárok, azaz gyakorlatilag 50 köbcentis kétütemű robogók vezethetők. A kétüteműt azért írom, mert ugyan létezik például a Yamaha kínálatában 50 köbcentis négyütemű robogó, de ha jóindulattal az ötvenes kétüteműeket épp a szükséges elégnek nevezzük, akkor bizony a gyengébb négyütemű erejénél fogva – azt hiszem nem túlzás – alkalmatlan nagyvárosi közlekedésre.

A hangsúly itt a városon van, és nem is a teljesítményhajhászás aspektusából írom ezt, már amennyire ebben a kategóriában lehet erről beszélni. Egy széria kivitelű kétütemű robogó ereje, ebből fakadóan gyorsulása és végsebessége sokszor hozza igen kellemetlen helyzetbe a motorost. A forgalom ritmusa ennél gyorsabb, az embert letolják, lelökik, előzésnél az útpadkára szorítják. Meggyőződésem, hogy két keréken a defenzív vezetési stílus egyik alapeleme az, hogy egy lépéssel (és egy gondolattal) a forgalom előtt kell lenni, vagy legalábbis a lehetőségnek meg kell erre lenni.

Egy ötvenes ebben a tekintetben határeset, és azt mondanám, hogy a 125-ös négyütemű kategória az, amely – legalábbis Budapesten – a biztonságos közeledés alsó teljesítményhatárát nyújtja. Ezen túlmenően a négyütemű nem büdös, és ami egy európai városban legalább ennyire fontos, nem olyan hangos, mint a kis kétütemű kávédarálók. Összefoglalva, igen okos lépésnek tartanám a törvényhozás részéről, ha engedélyeznék ezeknek a motoroknak a B-s jogsival való vezetését. Szívesebben és így többen ülnének át motorra, és nagyobb biztonságban lennének, mint a kis ötveneseken.

A 125-ös négyüteműek kategóriájában tehát a Yamaha Cygnust és a Honda PS125i-t próbáltuk, elsősorban nem a motoros szemszögével vizsgálva, hanem olyan autóséval, akinek tele van a hócipője a városi forgalommal és valami értelmesebb, minimalista közlekedési alternatíva felé irányítja kereső tekintetét.

A Yamaha léghűtéses blokkja 11 lóerős teljesítményre képes, a Honda 14 lovas vízhűtéses erőforrása érezhetően jobban viszi az egyébként 15 kilogrammal nehezebb motort. A robogók kezelhetőségénél, és városi használhatóságánál igen fontos, hogy mennyire élénken reagál a szerkezet a gáz csavargatására. Az erőátvitel a biztonság szem előtt tartása miatt, vagy konstrukcióból fakadóan nyomatékhatárolást végez, így a robogók hajlamosak olyan 5 kilométer/óráig „gondolkodni” és csak utána indulnak meg, utána szabadul fel a blokkban szunnyadó erő. Ez az effektus a Cygnusnál átlagosnak, a PS-nél jónak mondható, utóbbi jobban reagál, és így fürgébb szerkezet benyomását teszi a vezetőre. A Honda motorjának járása is kulturáltabb és csendesebb is. Mindkét motor végsebessége 100 kilométer/óra közelében van.

[ pagebreak ]

Hondához méltatlan fék

Ha az erőforrás műsorszámot a Hondának ítéljük ebben az összehasonlításban, akkor azt lehet mondani, hogy a Yamaha fölényesen nyeri a fék műsorszámot, de nem azért, mert extrém jó lenne. A Cygnus elöl 216 milliméteres tárcsával, hátul 150 milliméter átmérőjű dobbal rendelkezik. Semmi különös, de azt hozza, amit ebben a kategóriában elvárunk, ha nem is egyujjas fékrendszerről beszélünk, de nem is kell Toldi Miklósnak lenni egy komolyabb lassuláshoz.

Ezzel szemben a kis Honda fékrendszere enyhén szólva is érdekes. Érdekes önmagában véve is, úgy meg különösen, hogy egy olyan gyártó termékéről van szó, amely fékek tekintetében a stabil, igényes élvonalba sorolható. Az a helyzet, hogy a PS-nek „valami” kombinált fékrendszere van, amely valamely általam nem érthető módon összekapcsolja az első és a hátsó fék használatát. No nem úgy mint mondjuk az SW-T400-on, ahol a hátsó fékkarral működtetjük az első féket is, hanem egészen máshogy. Ha külön-külön húzzuk meg a fékkarokat, akkor az elvárt módon külön-külön fékezzük az első, illetve a hátsó kereket. Megjegyzem rendkívül gyengén, poros úton lehetetlen a hátsó féket állóra fékezni, egy személlyel, lépéstempóban (nem, nincs ABS). Ha azonban egyszerre húzzuk meg a két fékkart, akkor valahogy együtt dolgoznak, mintha a két bowden össze lenne kötve. Sőt, ha már egyszerre meghúztuk őket, és a hátsót elengedjük, akkor az első fékkarral némiképpen mozgatható a hátsó fékkar is.

Nem szeretnék különösebben belemerülni, a lényeg, hogy értékelhető fékhatást csak akkor érünk el, ha mind a két fékkart behúzzuk, mint állat, így összességében rossznak érződik a fék. Mondom még egyszer, mivel Hondáról beszélünk teljesen értetlenül állok a jelenség előtt.

A menetkomfort tekintetében a Honda előnye 13 colos kerekei, ám a Cygnus talán kellemesebb futómű hangolása egálba hozza a Budapesti utak rémségein szerzett benyomásokat. Ergonómia területen jelentősnek mondható a két robogó között a különbség. Százhetvenhat centis testmagasságommal a Cygnuson éppen elférek, és viszonylag kényelmesen ültem, bár térdben kissé szűkké tudott válni néha. Érdekesnek találtam, hogy a markolat mellé egészen kijön az idom, ami néha zavaró tud lenni, talán a jobb szélvédelem érdekében lett ilyen.

A Honda azonban kimondottan magas robogó. A 800 milliméter ülésmagasság a papírforma szerint sem kevés, de a kialakítás miatt még többnek is érződik. Ez azt jelenti, hogy itt kényelmesen elfér a térd, még akár magasabb embereknek is, ugyanis lefelé van hely bőven, mintha egy magas konyhaszéken ülnénk. Ez rendben is van, de azt is jelenti, hogy az alacsonyabbaknak talajfogási gondjaik lesznek. A képen látható, hogy szinte úgy érek le róla, mint egy túraendúróról, talán nem túlzok ha azt mondom, hogy a nők 80 százalékát ezen az alapon kizárja magától a PS, ami nem hiszem, hogy jó üzlet a magasabbak megszerzéséért.

Nagyon-nagyon örülnék, ha az itthoni szabályzás átvenné, ennek a kategóriának a jogos használhatóságát a B kategóriás jogsival. Teljesen érthető, hogy egy autóhoz szokott ember idegenkedik egy ötvenes kétüteműtől, az A1-et letenni meg macera és pénz. Összességében a Yamaha Cygnus és a Honda PS125 is tökéletesen megfelel a városi szaladgáláshoz, sőt pártíz kilométert vidáman meg lehet velük tenni országúton is. Ha két robogó között kell választani, leginkább a testméret az, ami dominál, hiszen a Hondát inkább a magasabb, a Yamahát inkább a kisebb termetű embereknek lehet ajánlani.

 [ pagebreak ]

Műszaki adatok