A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően az éppen aktuális technológia bizony hamar elavul, vagy éppen a szemétdombra kerül. Sok olyan, igazi érdekességet jelenthető hajdani innováció akad, amelyekre érdemes emlékezni.
A mérnökhallgatókon kívül valószínűleg kevesen hallottak Alessandro Ambrogio Anzani nevéről. Az olasz mérnök saját korában, amikor még új volt ez a mérnöki tudomány, potens aggregátokat fejlesztett. Amikor a Harley-Davidson még csak kísérletezett első V2-es blokkjával, az Anzani alkotta W3-as konstrukcióra alapozott versenymotorok már a korabeli pályákat szelték. Az egy csapra csatlakozó három henger nyújtotta nagy teljesítmény és innovatív hatékonyság megelőzte korát, bár végül a motorok fejlesztése túlhaladottá tette ezt az elrendezést. A repülés iránt érdeklődők bizonyára helyeslően bólogatnak: a légi közlekedés egyik első nagy teljesítményét, a La Mans csatorna átrepülését Blériot egy W3-as konstrukciójú Ansani motorral hajtott géppel teljesítette. A repülőgépeknél a W alak azonban nagyon hamar Y-ná alakult, és a csillagmotorok alapjául szolgált.
A W3-as konstrukciónak a motorkerékpárok világában 2000-ben még volt egy kisebb fellángolása, a Feuling W3-as motor azonban inkább kuriózumnak tekinthető, mint igazi alternatívának. A kétszer 45 fokos hengerszögű, 2327 köbcentiméteres (furat × löket: 101,6 mm × 98,4 mm) erőforrás névleges teljesítménye 180 lóerő volt és a tesztelők szerint egy vehemens gázadáskor simán elcsavarta a módosított H-D Dyna vázat. Ez a felhasználás azonban messze esik attól a hatékony aggregáttól, amit Anzani alkotott jó egy évszázada.
