Egyáltalán nem túlzás a bevezető mondat, hiszen a múlt évtized vége felé kezdődő, és még a nagy cégeket is erősen megviselő gazdasági válságból kivezető utat a Yamaha számára a szűk két éve berobbant új MT család jelentette: mind az MT-07, mind a nagyobb és még vadabb MT-09 annyira jó fogadtatásra talált a fejlett piacokon, ami szó szerint kirántotta a gödörből az anyavállalat motorkerékpár-üzletágát.

Első bőr: MT-09 Sport Tracker

Amikor egy sikerszéria beindul, akkor pedig mese nincs: azt keményen meg kell lovagolni! Hiszen ha a marketingesek szagot fognak, úgyis addig rugdossák a fejlesztőket, ameddig azok a lehető legtöbb bőrt le nem nyúzzák a piac által jól fogadott modellekről. Ennek megfelelően a remekül sikerült MT-09 is villámgyorsan családdá változott: előbb megjelentek Sport Tracker és Street Rally névre keresztelt változatai – ezek azonban gyakorlatilag csak dizájnbeli reszelgetések voltak. Nem szóltak ugyanis másról, mint hogy különféle kiegészítőkkel tették gyárilag is még pofásabbá az MT-09 alapkivitelét, amely műszakilag mit sem változott.

Második bőr: MT-09 Street Rally

A fenti két modell tehát maradt ugyanúgy vadóc csupasz motor – csakhogy a három hengeres Yamaha szinte kérlelte a fejlesztőket, hogy csináljanak belőle egy valódi túrázásra is alkalmas masinát. Nos, ezt 2015-re meg is tették, és piacra dobták a Tracer fedőnévvel illetett, immáron negyedik MT-09-est. Amely műszakilag igazán sokat nem változott, mégis teljesen más motor lett, mint többi közvetlen hozzátartozója. Szerintem annyira briliánsan sikerült, hogy nálam már most erős esélyese az “Év tesztmotorja” címnek. Nézzük hát, mit is tud!

Majdnem ugyanaz, teljesen másképp

A Tracer fejlesztésének egyik legnagyobb találmánya pontosan az, hogy gyakorlatilag alig változtattak valamit – pedig első ránézésre a motor alaposan eltér a többi rokontól. Magasabb felépítésű, szemre hosszabbak a rugóútak, sokkal túrásabbnak és szupermotósabbnak is tűnik egyszerre. Közben mindebből alig valami igaz. A futómű – beleértve a rugóutakat is -, a szabadmagasság, a fékek mind az utolsó milliméterig megegyeznek az összes többi MT-09 névre hallgató masina hasonló adataival.

Harmadik és legjobb bőr: MT-09 Tracer

Amiben különbség van, az az ülésmagasság – alapból 30 milliméterrel magasabb, és van egy még 15-tel feljebb levő állása is, ráadásul szerszám nélkül, villámgyorsan állíthatjuk, ahogy az normális is – és az első teleszkópok szöge. Ez ugyanis – bár ha arra gondolunk, hogy a Tracer a család túrás tagja, akkor teljesen logikátlan a dolog – még meredekebb, az utánfutás pedig kisebb. Igaz, nem nagy dolgokról beszélünk, csak egy fokról és három milliméterről, de akkor is. A tengelytáv egyébként ugyanannyi maradt, amiből logikusan következik, hogy a hátsó futómű körül is valamit alakítottak a mérnökök.

A vad nakedes sziluett nem sokat tompult, de magasabbra nyújtózott

Természetesen a túramotor jellegnek megfelelően kapott egy viszonylag méretes, ráadásul akár a nyeregből is állítható plexit. Ez 30 millimétert tologatható fel-le, így testmagasság függvényében mindenki beállíthatja a számára leginkább megfelelőt. Nekem mondjuk nem volt ilyen, mert alsó állás körül volt alacsony a turbulens szélzaj, de ott olyan mennyiségben érkeztek a bogarak a sisakomra, hogy szó szerint tíz perc után alig láttam valamit – így maradtam a legfelső pozíciónál, ahol a lárma nagyobb volt ugyan, de még elviselhető – a szemem vonalában felgyűlő tetemek száma pedig hatványozottan lecsökkent.

Kicsit lágyabb, de ha kell még mindig állat

A briiliáns 850-es erőforrás

A tényleg zseniálisan sikerült 850-es, soros háromhengeres erőforráshoz nem nyúltak hozzá. Az egyetlen, amin picit változtattak, az az elektromos gázkar érzékenysége: a Tracernél ez egy árnyalattal tompább, mint meztelen és vadóc testvéreinél. A blokk parádés mivolta ugyanonnan fakad, mint a Triumph (teljes joggal) legendássá vált három hengereseinél: minden fordulaton megy, kicsit már-már villanymotorra emlékeztető módon. Szűk 1’500 körül már tökéletes dinamikával indul meg, és leszabályzásig úgy tol, mint az állat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy mondjuk a kettes 147-ig gyorsít, majd ha a tiltást kihasználva teligázon behúzod a harmadikat, egy szerény elsőkerék-emeléssel töretlenül folytatja a gyorsulást. Igazi békés túrázó…

Igazi kipufogó nincs, csak egy kis formatervezett nyúlvány az alsó dobon

A három különböző motortérkép ugyanúgy megvan, mint az alapkivitelnél. A Tracer is mindig a középső, strandard (STD) injektorprogrammal indul, majd akár menet közben is ugrálhatunk a sokkal vadabb “A” és a sokkal tompább “B” mód között. Az igazat megvallva én mind a kettőt kipróbáltam, majd soha többet nem aktiváltam őket. “A” állásban ugyanis olyan agresszív lesz a gázreakció, hogy az egyrészt nem is annyira illik a motor jellegéhez, másrészt szó szerint szaggatja a láncot. Annyira, hogy az már jó érzésű motorosnak nem is az igazi… A “B” viszont annyira tompa, hogy akár egy sima előzésnél is sokkal nagyobbat kell csavarni vele a gázkaron, mint alapállapotban. Utóbbi talán olyan motorosoknak lehet megnyugtató, akik egy 250-es Ybrahim után ülnek fel életükben először száz lóerő fölötti vasra. Amúgy tényleg semmi szükség rá, de még esőben sem, hiszen ilyenkor meg a remekül működő kipörgésgátló gondoskodik róla, hogy nehogy előzésbe kezdjen a hátsó kerék.

A műszerfal sem lóg ki a sorból. Utópisztikus, de mindenképpen szuper-informatív

Ami igazán parádés a hibátlan és minden helyzetben bőségesen elegendő menetteljesítményen felül, az a fogyasztás. Az üzemanyag-tartály ugyanis hiába nőtt a csupasz tesókhoz képest, így is csak 18 literes – tehát a jó hatótávhoz az is kell, hogy ne legyen túl falánk a gép. És nem az: normális, de azért élvezetes tempóban motorozva főleg országutakon egy szerintem nagyon barátságos 4,2-vel álltam be minden egyes alkalommal tankolni. Egyedül a visszavitel előtt, amikor a fotózáson össze-vissza forgolódtam vele, na akkor szaladt fel a sokkoló 4,5-ös értékre. A gyakorlati hatótáv így 350 kilométer körül alakult, amivel tényleg el lehet már indulni messzebb levő célok felé is.

Jól mutat és nagyon jól is dolgozik a kézvédő-szélterelő

Igazi kanyarvadász

A futómű tehát még egy csipettel sportosabb paraméterekkel rendelkezik, ugyanakkor a könnyű építésmód megmaradt: hiába kapott egy csomó kiegészítőt a Tracer, tömege így is csupán 210 kilogramm menetkészen. Mindezek közös eredményeként tényleg úgy lehet ívről-ívre hajigálni, mintha egy szupermotóval csapatna az ember. Az egyetlen kritikai észrevételem az – csak hogy valamibe belekössek már -, hogy a pozitív úthibákat (jellemzően főleg a keresztbordákat) azért megérzi, és továbbítja is az ilyenkor érkező ütéseket hozzánk. Főleg a kormányon, de kisebb mértékben a derekunkon is érezzük ilyenkor, hogy sikerült eltalálni valamit nagyobb tempóval – mert igazából ilyenkor válik megfigyelhetővé a jelenség. Persze mindent alapbeállításon hagytam, holott akár tekergethettem volna elöl-hátul az előfeszítést – ehhez a telóknál csavarhúzó, a központi rugóstagnál pedig körmös kulcs kell.

Igazi élmény minden vele megtett méter

Nyilvánvaló, hogy a Tracer nem terepmotornak készült. Hiába a magas – vagyis optikailag annak tűnő – felépítés, ez egy aszfaltra szánt sportos lelkű túragép. Ezzel együtt – tényleg véletlenül – sikerült a felvidéki magyar várak keresgélése közben olyan helyzetbe kerülnöm, hogy némileg aszfaltmentes területre tévedtem. Ami meglepett, hogy a viszonylag hosszú rugóutak és a könnyű konstrukció közös eredményeként itt is vidáman tudtam haladni a géppel – egyáltalán nem éreztette, hogy ő most természetellenes közegében lenne. A 17-es kerekekkel és az aszfaltos gumikkal nagy hősködésre nyilván hülyeség lenne vállalkozni az aszfalt elhagyása után, de ezzel együtt szükség esetén simán partner marad ilyen helyzetben is.

Tényleg túra

A térdszög viszonylag hegyes, de hosszú távon is kényelmes marad. A felső test pozíciója fejedelmi

Természetesen önmagában a szélvédő felszerelése nem tenné eléggé túramotorrá tesztalanyunkat. Ehhez kellően kényelmes üléspozíció is kell – méghozzá két személynek. A vezető helyzete érdekes, ugyanis a lábtartókat nem emelték nagyon magasra, viszont aránylag hátravitték őket – így a lábak mégis viszonylag sportos helyzetben vannak. Ez a lábtartó elhelyezés ugyanakkor magában hordozza, hogy rendesen állva elég kényelmetlen menni a motorral – na de egyszer már megállapítottam, hogy a terepezéshez semmi köze a Tracernek! A felsőtest ugyanakkor abszolút egyenes, legfeljebb dinamikusabb kanyargászáskor dőlünk kicsit jobban rá a széles kormányra. Az egész pozíció nagyon kellemes vezetést tesz lehetővé, és nem mellesleg érdekes módon sokkal kevésbé terheli az alsó csigolyákat, mint a hagyományos túraendúrós helyzet – amikor a lábtartók előrébb vannak szerelve.

Ledes fény: tompított

Ledes fény: reflektor

Észlelhetőségünk frenetikus

Az utas helyzete is tökéletes: bár ülőlapja a vezetőéhez hasonlóan viszonylag vékonyra van párnázva, de igen széles, így jól támasztja az alfelet. A lábtartók pozíciói az ő számára is abszolút jók, a kapaszkodók úgyszintén remekül kézre esnek – már ha nem akarja meghitten átfogni a pilóta derekát. A csomagszállítás sem okozhat gondot, hiszen a gyári kínálatban többféle oldaltáska is szerepel – no meg persze kimondottan a típushoz való, mindjárt három különböző tanktáska is. Meg még rengeteg minden a komplett Akrapovic rendszertől a borulás esetén a Tracer nemes részeit megvédő protektorokig – így tényleg mindenki saját ízlésére szabhatja ezt a remek túramotort!

Túra-Transformer

Nem terepmotor, de ilyen helyeken zokszó nélkül elboldogul

A hivatalos Yamaha szlogen szerint az MT-09 Tracer “a sötét oldal két lelke”. Ami valóban igaz: egyszerre békés és kényelmes barangolómotor, de – akár városban, akár szerpentineken – egy pillanat alatt képes a rosszalkodás egyik legkirályabb eszközévé válni. Tehát az egész motoron végigvonuló, engem kicsit a Transformerekre emlékeztető szögletes-technokrata formaterv abszolút értelmet nyer a valóságban.

Ezt a nevet érdemes megjegyezni, kivételesen jól sikerült motor!

Műszaki adatok