Klárika,Klárika oda néééézzzzz ! Royal Flush ! Kiabálná Gyuri bácsi, aki élménydús közvetítésével egy országgal szerettette meg a pókert. Ha jobban megnézzük nem tévedett… A Honda nagy túraendurói az elmúlt harminc évből szép sorozatot alkotnak, ott voltak a kategória bölcsőjénél, nyertek öt Dakar Rallye-t, és jól bemutatják az egész kategória fejlődését is.

A kezdetek

Az első családtag a Honda XL 500 volt, de az még igazi enduro, kis tankja miatt hosszú távú túrákra alkalmatlan. Ennek utódja 1982-ben nyert a sivatagi versenyen. Akkoriban még alig különböztek a szériagépektől a versenyen induló motorok, így hiteles képet mutat ezen időszakról az XL600LM, ami 83-85 között a Honda standard versenygépe volt. Alapvetően csak a nagy, 28 literes tartályában tért el az XL modellcsalád többi tagjától. Egyhengeres, léghűtéses, 598 köbcentiméteres blokk, négy, radiálisan álló szelep, öt sebességfokozat, egyszerű acélváz, ami egyben olajtartály és olajhűtő is. A képeken szereplő példányt 87-ben gyártották, ennek a kivitelnek ez volt az utolsó éve.

A típuscsalád (XL-XR-NX) ma is népszerű – de miért is? Alapvetően a vezetési élménye miatt, no és mert olcsón fenntartható. Másrészt könnyen irányítható, erős, nyomatékos motorja húz mint egy mozdony, az 1’300 körüli alapjárattól lazán pörög fel 7’000 közelébe. Csúcsteljesítménye 44 lóerő. Nem krosszmotor, nem versenyenduró, de földutakon, erdőn-mezőn elemében van, hosszú rugóútjai mindent kivasalnak, igazolva a régi igazságot, hogy vannak olyan dolgok amiknél ami 20 centinél rövidebb, az komolytalan. Látszik, hogy napi több száz terepes kilométer megtételére tervezték. Van önindítója és berúgókarja, valamint még kézi dekompresszora is, ami berúgáskor persze automatikusan működésbe lép. Ezzel a géppel motorozni igazi időutazás, az Alföld homokján száguldozva átélhetjük a 80-as évek elejének Dakar-érzését. A típus különlegessége a kerekei, amelyek bár küllősek, tömlő nélküli gumival is szerelhetőek – ez mostanság lett újra divat a csúcs túraendúrókon. Egyetlen kifogásolható részlete a gyakori olajcsere igénye.

A legkülönlegesebb

A következő motor az XLV-750R, amely tesztünk legérdekesebb darabja. Egy igazi ritkaság ez a típus, a 80-as évek elejéről származik, nagy testvére, logikus továbbgondolása az előbbi egyhengeres gépeknek. Szintén léghűtéses, de V2-es, 45 fokos hengerszögű, dupla gyertyás, hengerenként 3 szelepes motorral, kardántengelyes hajtással. Külalakjában még hasonlít az XL-re: nagy tank, magas első sárvédő, minimális méretű fejidom, hátul dobfék.

Sajnos nehéz terepen, vagy lassú haladásnál túlmelegedhet a motor, különösen a hátsó hengernek lehetnek termikus problémái. Bár megvannak az előnyei, a kardán sem vált be igazán, a hajtás reakciója a hosszú rugóúttal párosítva zavaró. Talán ezekért, talán mert akkoriban még sokan nem értették, mire is való egy két mázsás terepgép, nem lett igazán sikeres típus. Pedig ha picit figyelnek rá, hálás szerkezet. A BMW GS-el együtt (aminek a magyar Peres László volt az atyja) a több hengeres túraendúrók legendás őse. Vezetni ugyanolyan gyerekjáték, mint a kistesót, szélesebb fordulatszám tartománya és nagyobb ereje még szélesebb vigyort csal arcunkra. Csak a kardán reakcióját kell megszokni, gázadásra kissé emeli és befeszíti a hátsóját. Terepképességét súlya határolja be, főleg gyakorlott kézben villantja meg igazi énjét.

Út a világhírhez

Tegyünk egy kis kitérőt, vizsgáljuk meg a négyszeres Dakar győztes a versenygépet, az NXR-750-et. Ez tulajdonképpen az XLV továbbfejlesztésének tekinthető, de blokkja vízhűtéses, hengerenként négy szelepes, szekunder hajtása láncos. Átgondoltságát jól mutatja, hogy egy bukás után minden probléma nélkül járt a motor fekve is a szárazkarteres olajozásnak, a repülőgépkarburátoroknak és a speciális, nagyjából 70 literes benzintartályrendszernek köszönhetően.

Így megspórolható volt az akku és az önindító súlya, ami nehéz terepen nagyon sokat számított. Négyszer indultak vele a versenyen, négyszer nyertek is, ráadásul 1986-ban megalázó mesterhármassal, de a többi évben is volt még belőle a dobogón a győztesen kívül is. Egyetlen változást 89-re a némileg megnövelt furat jelentette, névleg 820-as lett. A Honda gyár ezután befejezte a Dakaros kalandot és a gyorsasági motorsportra koncentrált, hasonló sikerrel. Sokan nem értjük, miért nem ezt a versenyváltozatot alakították át utcai modellé…

A legendák

Azután 1987-ben megjelent a Transalp 600. Miután rájöttek, hogy az nem igazán idézi meg a versenyek szellemét, a következő évben megszületett az XRV-650 Africa Twin. Ennek a blokkja szintén a VT családból származó 52 fokos, vizes V2-es, külalakjában viszont tökéletes mása Eddy Orioli sivatagi gépének. A képeken látható 650-es egy 1988-as gyártmány. A mai gigantomán világban már megmosolyogják az 50 lóerős a teljesítményét, érzésre mégis pont elég, meg amúgy is a nyomaték számít. 185 kilogrammos benzin nélküli súlya ellenére könnyű vele bánni terepen is, lágy teljesítményleadása jól álcázza nyomatékosságát.

Talán furcsán hangzik ha kényelemről, laza testhelyzetről beszélünk egy terepmotoron, de napi 6-800 kilométer az aszfalttól távol, kő és homoksivatagban, heteken át, ahol a legkisebb figyelmetlenség is végzetes bukáshoz vezethet… Szóval belátható, hogy az a motor nyer amelynek pilótája a legkevésbé fárad el. Ez adja e motorstílus szépségét: menj amerre akarsz, kelj át bármin, fedezd fel az a világot ott is, ahová nem vezet út – mindezt kényelmesen, akár napi több száz kilométert megtéve. Visszakanyarodva a típushoz 1990-ben módosították, “visszakapta” a 750-es számot, vagyis nagyobb és erősebb blokk került bele, majd ’93-ban átszabták, új idomokat kapott. Ezután néhány apró finomítással gyártották 2003-ig.

Gondoltam rá, hogy egy Transalpot és egy későbbi Africa Twint is bemutassak, de egyrészt a póker ötlapos, másrészt nincs lényeges különbség köztük, úgyhogy akkor inkább ezt a szép huszonöt évest nézegessük! Kiforrott, egyszerű technikájának, tereptúra alkalmasságának, olcsó üzemeltetésnek hála rendkívül népszerű, sőt mára már kultikus típus lett. Itt pedig sajnos véget is ér a közvetlen kapcsolat a Dakar Rallye-val…

A második oldalon jönnek a mindenki által ismert utódok: a Vara és az ezerkettes. Lapozz!