Ezt a tényt természetesen a Honda is ismeri, és a CBR1000RR blokkja köré egy közúti használat szempontjából igen remek sport-túra motort mutatott be még 2006-ban, az első CBF1000-et. 2010-re a közkedveltté vált modell megújult, ám az alapelgondolás megmaradt: Sportos gyökerekkel és hangulattal rendelkező, ám mindennapi használat és túra szempontjából is praktikus motorkerékpár. A 2010-es modellévű változat ránézésre azonnal megkülönböztethető az elődtől, hiszen a – Suzuki V-Stromon kulminált – cicaszem stílust elhagyták, és egy sokkal dögösebb, CBR600RR-re hajazó lámpatestet és fejidomot kapott a motor. Talán megengeditek nekem, hogy azt mondjam, így sem a világ legszebb motorja, de egyrészt az elődnél jobban néz ki, másrészt a motor hangulata, stílusa semmiképp sem a hivalkodásról szól, így ez a formaterv legalábbis passzol a képbe.

 

Az első métereken feltűnt, hogy igaz a sajtóanyag ígérete: A CBF1000F nagyon könnyen kezelhető, barátságos motorkerékpár. Annak ellenére, hogy kicsivel nehezebb lett mint elődje, nem érződik annak, mert az új váznak is köszönhetően némiképp változott a geometria, és hangoltak a futóművön. Az az igazság, hogy az utóbbi pár év motorjai érezhetően fejlődnek kezelhetőségben, így az új CBF1000 ebben a tekintetben már nem különlegesség, de ez nem von le semmit az érdeméből.

 

A geometria változása hosszabb lengővillát is jelent. Ez a tulajdonság persze elsősorban nem városi közlekedés során fejti ki jótékony hatásait, hanem tempósabb haladásnál, de erről majd később. Az üléspozíció sportos, épp csak annyit terhelünk a kormányra, amennyi még nem fárasztja a csuklót vagy a derekat. Az ülés egyébként kimondottan kényelmes, ráadásul magassága a 795 milliméteres alapálláshoz viszonyítva 15 milliméterrel növelhető és csökkenthető.

 

A szélvédelem – ami ennek a kategóriának egy központi kérdése – kétszeresen is példás. Egyfelől kevés olyan motoron ültem, ahol egy ekkora, azaz nem túl nagy plexi ilyen közel tökéletes szélvédelmet nyújtott volna, és ennyire turbulencia-mentes áramlást produkált. Másfelől állítható a magassága, méghozzá szerszám nélkül, egyetlen mozdulattal. Ezt kiváló középútnak érzem a luxus túramotorok kissé túlzó elektromos, illetve más modellek macerás, szerszámot igénylő szélvédőállítása között. Az ember megfogja és egy mozdulattal feljebb húzza, kis gyakorlattal akár még egy piros lámpánál is megtehető.

A CBF1000F egyébként hozza azt, amit a kategóriától el is várható, azaz esőben ha nem állunk meg, nyaktól lefelé a testünk tulajdonképpen száraz marad, és a comb sem lesz vizes. Sajnos a mostani időjárásban volt szerencsém ezt a tulajdonságot többször is lepróbálni… Az utas már nem ennyire szerencsés – már ami az esővédelmet illeti –, ám számára is a kategória engedte kereteken belül kellemes az üléspozíció, és megnyugtató a nagyon masszív, jó fogású hátsó kapaszkodó is. A CBF-et felszerelhetjük dobozokkal is természetesen, amely elengedhetetlen kelléke a hosszabb távú motorozásnak. Számomra remek meglepetés volt, hogy doboz nélkül is tartogat használható méretű pakolóhelyet a CBF, hiszen az ülés alá tekintélyes méretű láncom, és az ülés aljára gumizva még az esőnadrágom is befért.

Az erőforrás tehát a CBR1000RR-ből származik, azonban egészen más hangolással. Itt sokkal fontosabb az alacsony fordulaton ébredő nyomaték, a kulturált járás, az alacsony fogyasztás, mint a csúcsteljesítmény. 108 lóval gazdálkodhatunk, ami ma soknak egy ezres sportmotorhoz mérve nem nevezhető, de azt gondolom, hogy mégis elég. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a CBF1000F egyik fejlesztési célja épp erőforrásának barátságossá alakítása volt. Ez maximálisan sikerült, a CBF nem ijesztgeti az embert, kiszámíthatóan viselkedik, de azért magas fordulaton pengetve szedi a lábát. Ami még idekívánkozik, az a gyári kipufogó, ami alapjáraton és alacsony fordulatokon kimondottan halk, de az ember ennek a motornak a nyergében valahogy nem is vágyik harsonára.

Egyetlen negatívumra figyeltem fel a CBF1000F nyergében. A váltó – legalábbis Hondához mérten – kissé akadozva jár. Érdekes módon ugyanerről számolt be egy tulajdonos is a saját gépével kapcsolatban, így úgy tűnik, nem egyedi problémáról volt szó. A jelenséget egyébként még zavarónak sem nevezném, csak a márka általános műszaki fényéhez viszonyítva tűnt fel ez a kis csorba.

 

A futóművet nem tudtam száz százalékosan letesztelni, mert lassúdefektes lett a tesztmotor hátsó kereke, így az optimális beállításokat csak rövid időre élvezhettem. (Szentendre-Visegrád: mínusz 2 bar). Annak ellenére, hogy ilyenformán esetenként 1 bar alatti keréknyomással motoroztam, kimondottan élveztem a CBF-el a kanyarokat. A futómű az egész motor és az erőforrás hangulatához méltóan nyugodt, de ez itt semmiképp sem a mélaság szinonimája. Lehet vele gyorsan és mélyre döntve közlekedni, de nem lesi árgus szemekkel, hogy hol tudna jól ráijeszteni a motorosra egy kisebb hiba ürügyén. Összességében inkább kényelmes és kicsit puha mint sportos, de hosszútávon fontosabb a kényelem, mint az, hogy egy kanyart 100 helyet 101-el tudjunk bevenni. Azért félreértés ne essék, a CBF1000 semmiképp sem egy lemaradós motor…

 

Összességében a kategória egyik legjobbjáról beszélhetünk a CBF1000F személyében. Engedi az extremitásoktól mentes sportmotorozást, kellemes vele együtt élni városban és túrán egyaránt, és mindezt egy akár kezdők számára is könnyen kezelhető csomagolásban nyújtja. Az erőforrás teljesítmény-leadása minden tekintetben példás, maga a motorkerékpár pedig számos olyan részlettel büszkélkedhet, amely bizonyítja a konstrukció átgondoltságát és kiforrottságát.