Nem vágytam különösebben erre a tesztre, hiszen az úgynevezett díványrobogók nem tartoznak a szívem csücskei közé. Ennek egyszerű az oka: ezeken a motorokon a vezetői pozíció nem kedvez 190 centis testalkatomnak: egyszerűen nincs elég hely a lábaimnak, ugyanakkor nagyon megterheli az ülési helyzet az alsó csigolyáimat, amelyek pár tucat kilométer után igencsak tudnak fájni. No meg amúgy is nemrégiben azt nyilatkoztam, hogy megtaláltam a tökéletes robogót az SH300 személyében. Minek vizsgálódjak hát tovább? Különben is, két éve Rnie kollégám már kivallatta az SW-T400-ast, amelyhez képest tesztalanyunk csupán erőforrásában tér el. De még abban sem jelentősen, hiszen már a négyszázas is kéthengeres motorral rendelkezett. Arnold akkor el volt ájulva a menetteljesítményektől, tehát jogos a kérdés: minek még több, pláne hogy például a fékrendszer nem változott. Na mindegy, azért elhoztam. Főleg hogy egy közös programra készültünk motoros barátainkkal, a saját motorom pedig éppen szervizben tartózkodott. Így hát hazasiettem a legnagyobb ékszíjautomata Hondával, felvettem feleségemet, és megcéloztuk a találkozási pontot.

Kényelem a köbön

Az első benyomás a motorról az volt, hogy meglepően kényelmes. Ugyan jómagam nagyon alacsonyan ültem (barátaim megszokott saját motorjaikon mind fölém magasodtak, így mintegy megtűrt, szerencsés kisfiúnak éreztem magam a csupa legalább ezres nagyvas között), viszont feleségem nagyon elégedett volt, amikor leszállt az SW-T-ről. Nekem eközben a futómű tetszett: a terhelésre való tekintettel legkeményebbre állítottuk a hátsó rugóstagok előfeszítését, így tökéletes úttartásról és meglepően jó komfortról tett tanúbizonyságot a holmi. Mentünk mindenféle útburkolaton, azonban egyenesben és kanyarban egyaránt teljes megelégedésemre szolgált. Amikor egymagam használtam, ugyanazzal az előfeszítéssel sem volt túl pattogós, hanem hasonlóan jó komforttal kényeztetett. Ez főként a csupán 13-as hátsó kerék és 115 milliméteres rugóutak fényében volt teljesen hihetetlen. A keresztbordákon lehetett ugyan érezni némi ütést, de azt is főleg az első teleszkópok felől. A gerincem viszont egyáltalán nem fájdult meg, tehát az üléspozíció is meglepően jó volt.

A motor egyenesfutása viszont minden dicséretet megérdemel. Ez persze nem nagy csoda, ha megnézzük a technikai adatok között a tengelytávot. 1600 milliméter, ami mindössze 18-cal marad el a K1600GT/GTL rekordgyanús értékétől. Ugyanezen okból a nyújtott kanyarokat is nagyon szereti a motor. A szűk fordulók, a városi csiki-csukizás az autók között viszont kevésbé lesz a kedvencünk a fedélzeten. De hát valamit valamiért…

Az egyetlen negatívum a felfüggesztés terén egy rejtélyes vibráció volt, amely 100-110 kilométer/órás tempótól felfelé jelentkezett az első keréken és rázta igen erősen a kormányt. Azonban csak zavaró volt, nem veszélyes, és szerintem inkább valamilyen egyedi kiegyensúlyozási probléma okozhatta, mintsem konstrukciós hiba.

Tényleg száguld!

A kéthengeres hatkilós már beindításkor nagyon pozitív érzéseket vált ki az emberből. Igen kulturáltan dörmög, egészen csekély a hangja és elinduláskor, vagy bármekkora gyorsításkor is diszkrét marad. Vagyis tökéletesen passzol a motor elegáns megjelenéséhez. Aki erre a motorra sportdobot tesz, annak szerintem személyiségbeli problémái vannak – egyszerűen így jó, ahogy van. Főleg, amikor rendesebben megtekerjük a jobb markolatot. Az SW-T600 ugyanis úgy indul meg, hogy el sem hisszük. Előzésekkor simán tartottam a lépést a nagyobb és sokkal erősebb motorokkal még két személyes üzem esetén is. Igaz, én ekkor többnyire csutkagázon mentem, ők pedig biztosan nem, de normál forgalmi szituációkban még némi gyorshajtás esetén is garantáltan mindenre elég az erőforrás több mint ötven lóereje.

Közben az autókban is gazdagnak számító műszerfal folyadékkristályos kijelzőjén állandóan ott mosoloyog ránk az átlagfogyasztásunk értéke. Azt vártam, hogy majd a nagy terhelés melletti rendszeres nyélgázas előzések miatt ez jól elszalad az egekbe. De nem, öt liter/száz kilométer alatti számmal értünk célba, majd az este vége felé haza is. Sőt az egész teszt közel 400 kilométere során jellemzően valahol 4,5 körül mutatott a műszer. Érdemes visszakeresni a korábbi tesztben mért eredményt. Tényleg véletlen, de éppen ugyanaz a fogyasztás lett lefotózva, mint a 400-ason 2009-ben. Csak éppen ez egy másfélszer akkora motor!

Egy személyes üzemben egyébként már mellbevágóvá válik a gyorsulás: Krisztián barátom kísérgetett egy jó darabon a HP2-vel, de állítása szerint rendesen kellett cibálnia a gázt, hogy tartsa velem a lépést. A dinamikára és a motorerőre jellemző, hogy a motor az érdi emelkedőn felfelé is képes elérni a végsebességét, illetve hogy két személlyel a fedélzeten is csak tízzel megy kevesebbet. Ugyanott lefelé pedig csupán egy tizessel képes többre – igaz, akkor már tiltásba forgott a motor. A fentiekhez tartozó konkrét számokat inkább nem publikálom…

Ha lapozol, kiderül, mire elég az egy elő tárcsával szerelt fékrendszer.

[ pagebreak ]

Meglepetéscövek

Kicsit szkeptikusan kezdtem a tesztet, ezt már írtam a bevezetőben. Ebben jelentős szerepe volt a fékrendszernek. Gondoljunk csak bele: 51 lóerő, 50 newtonméter, nagyon megy és 250 kiló. Két személlyel és csomagokkal akár 450-500! Ehhez van egy féktárcsa hátul, meg elöl is. CSAK EGY! Kombinálhatjuk a fékrendszert akárhova, ez akkor sem lehet elég – gondoltam. (Amúgy a Combined ABS a Hondától mostanában megszokott logika szerint működik: a jobbos fékkar csak az első fék három dugattyújából kettőt présel össze, a balos pedig a maradék egyet elöl, plusz mind a kettőt hátul.)

A mindennapi életben azután nem igazán éreztem kevésnek a lassítóerőt. Majd kivételes szerencsém volt, ugyanis éppen a teszt hétvégéjén mentem ki fotózni a Hungária Rendőregylet vezetéstechnikai tréningjére (beszámoló hamarosan következik), ahol is traffipaxos méréssel egybekötött vészfékgyakorlat is szerepelt. Itt be is álltam a tanulók közé, mert nagyon kíváncsi voltam, mit mutat mért értékben, kontrollált körülmények között az SW-T600. Az eredmény egyenesen döbbenetes volt: 60-as tempóról egymás után legalább ötször állandó 14 méteres fékutat produkált a gép. Ez pedig nagyon finoman szólva is több mint jó eredmény! Úgyhogy a fékrendszer csak elvben kevés, egyébként azt kell mondani róla, hogy tökéletes.

A kétajtós szekrény

A díványrobogók szerkezeti felépítésének (hosszú tengelytáv és kis hátsó kerék) általában előnyös velejárója a nagy ülés alatti tároló. Az SW-T600 ezen a téren (is) nagyon jól áll. Amikor kinyitjuk az ülést (kis teleszkóp emeli fel a motorhoz méltóan elegáns stílusban), akkora hodállyal szembesülünk, mint egy kétajtós szekrény. Simán elfér két zárt sisak, vagy ennek megfelelő térfogatú egyéb holmi. Ha megvesszük a Honda gyári hátsó dobozát, akár két személlyel egy hosszabb túrának is nekivághatunk.

Ezen kívül két kisebb tároló található a kormány alatti idomban, amelyekben irattárca, kulcs vagy egyéb cuccok is elférnek. Bár a kulccsal óvatosan kell bánni: olyan mély a rekesz, hogy alig bírtam kibányászni az aljáról a sajátomat. Viszont a mélységnek is megvan az előnye, hiszen ha úgy hozza a szükség, egy fél literes üdítő is elfér ezen a helyen.

Jó döntés!

Nem csak az ismert bevásárlóközpont-láncban való vásárlás az, hanem az SW-T600 hazavitele egy Honda-szalonból úgyszintén. Abban az esetben, ha valóban azt a felhasználási területet szánjuk neki, amire való. (Ezzel azért olyan nagy bölcsességet nem mondtam, mert ez gyakorlatilag minden motorra igaz.)

Szeretnünk kell a kényelmet, és/vagy valamilyen okból nagyon idegenkednünk a sebességváltástól. Célszerű, ha sokat akarjuk kettesben használni nagyrobogónkat, hiszen ha ennyire kényelmes hátsó ülést viszünk haza, az ne heverjen már parlagon. De ami mindennél fontosabb: valóban sokat menjünk hosszabb utakra. A hatszázas erőforrás előnye ugyanis csak ekkor jön ki. Amennyiben csak elővárosi járművet keresünk, az SW-T összes többi jó tulajdonságát megkapjuk a kisebbik, 400-as változattal is. Az pedig mégis csak 350.000 forinttal olcsóbb, ami sok kilométerre elegendő üzemanyagot jelent! Viszont ha igazán messzi célnak indulunk, bizony nagyon jól jöhet a legnagyobb Honda robogó bőséges erőtartaléka, és ebben az esetben az SW-T600 lesz a mi motorunk!

Az utolsó oldalon találhatod a műszaki adatokat.

[ pagebreak ]

Műszaki adatok