Ennek a stratégiának megfelelően készítették el „új” 2013-as modelljüket, a Royal Enfield Classic Desert Storm 500 névre keresztelt masinát. A gép műszakilag nem módosult a fél literes társaihoz képest: egy henger, négy szelep, két gyújtógyertya – mindebből 27 lóerőt és 41 Newtonmétert csavartak ki. Sokan fitymállólag lebiggyesztik a szájukat, de Indiában továbbra is ez számít nagymotornak – és közel sem biztos, hogy nincs igazuk.

A Sivatagi Vihar a cég Első- és Második Világháború során szerzett népszerűségét igyekszik meglovagolni: az egykori katonai Enfieldek matt homokszínű fényezésében pompázik – és meg kell vallani, tényleg nem néz ki rosszul! Ezt a külcsín-vonalat erősíti még a „tigris-szem-lámpa” (vigyázzunk, ez a hivatalos gyári neve!), az egy személyes, külön rugózással is rendelkező nyereg (a gyár kommünikéje szerint kiemelkedő menetkomfortot biztosít, szerintem a 80 milliméteres hátsó rugóút mellett nem árthat sokat), valamint az extraként megvásárolható és az 1950-es évek katonai gépeit idéző rövid kipufogó, amelyet azonban Indiában is csak off-road használatra engedélyeznek. Biztos ütős hangja lehet…

A műszaki tartalmat csemegézve említést érdemel még, hogy eltérő gumimérettel forgalmazzák a gépet bel- és külföldön: Indiában elöl 90/90-19-es, hátul 120/80-18-as abroncsok feszülnek rajta, míg az exportpéldányokon ugyanezek a számok 90/90-18 és 110/80-18. Főleg az első kerék méretét nem értem, hiszen így némileg nehezebb az abroncs beszerzése mondjuk Európában. A gép menetkész tömege egyébként (ezt valamilyen okból 90 százalékosan megtöltött üzemanyag-tartállyal adják meg) 187 kilogramm. Csak a teljesség kedvéért: a tank térfogata 14,5 liter.

Régóta tervezem egyébként, hogy ki kellene személyesen is próbálni egy ilyen különleges motorkerékpárt. Tavaly megpillantottam egyet az utcán, és meg is szereztem a tulajdonosa telefonszámát. Úgyhogy reménykedjünk, hogy hamarosan kiadja a lelkét Tél Tábornok, és egy Royal Enfield teszttel indíthatjuk az Onroad 2013-as szezonját. Igaz, az a gép fekete és még karburátoros, de szerintem ez senkit nem fog zavarni.

A Royal Enfield is felismerte annak a szükségességét, hogy amennyiben életben akar maradni a 21. században is, lassan szakítania kell a full retro, eddig szinte évtizedek óta változatlan külsővel előállított motormatuzsálemek gyártásával. Első lépésként egy új gyárat épített, amelyben a tervek szerint 2013. elején indulhat meg a termelés. Az új gyár óriási lépés a márka történetében, hiszen az eddigi évi 70.000 darabos termelés több mint dupláját, akár 150.000 darab motorkerékpár gyártását is lehetővé teszi. Komoly export növekedést és egy nagy, kéthengeres blokkra épülő vadonat új fejlesztésű gép gyártását is tervezik a cég vezetői.

A paletta szélesítésének első igazi fecskéje a Cafe Racer, amelynek érkezéséről az év legelején már beszámoltunk. Ez ugyan még a bázismodell, az 500-as Bullet alapjaira épül, de attól jelentősen eltérő külsejű. Az eddigi Royal Enfield modellekhez képest pedig igen friss megjelenésűnek nevezhető: minden klasszikus cafe racer jegyet magán hordoz, ami a stílus ismérve. Ilyenek a kis, csapott csutkakormány, az egyszemélyes, púpos végű bőrülés, a formatervezett tank, a két kerek analóg műszer, a kissé felúzott kipufogó, egyszóval a gép valóban egy igazi cafe racer.

Érdekesség, hogy a márka angliai terjesztői már készítettek egy cafe racer átépítést ugyancsak a Bulletból, ez a szigetországban Clubman néven fut és ma is rendelhető. Hogy melyik a szebb? Döntse el ki-ki maga. A gyári verziót a Royal Enfield jövő januárban, a Delhi Auto Expo-n tervezi hivatalosan is bemutatni a nagyközönségnek.