Az Európai Unió közlekedésrendészeti hatósága, a TIPSOL szervezte meg azt az átfogó ellenőrzést, amelynek során a térség 28 országában működött valamennyi sebességmérő készülék augusztus 19 és 25 között. Az eredmény elég komoly lett: 728’268 járművet értek gyorshajtáson. Ebből 274’355-öt a rend éber őrei, további 453’913-at pedig a telepített radarok. A halálos közúti balesetek száma ugyan […]
Elolvasom
A legegyszerűbb természetesen az lenne, hogy ne menjünk gyorsabban a megengedettnél, és akkor nincs is mitől félni. Amennyiben mégis kicsit sok a tempónk, és hirtelen eszünkbe jut, hogy itt bizony van egy telepített radar, vagy éppen észrevesszük a méricskélő közeget az út szélén, még mindig vannak lehetőségeink. A legnyilvánvalóbbat, miszerint lelassítunk, most hagyjuk is. Nézzük […]
Elolvasom
A sebességkorlátozás és a sebességhatárok betartása kényes téma a közlekedők között. Van, aki kőbe vésett parancsolatnak tartja. Van, aki hétvégi sofőr módjára beáll egy sebességre, mert hallotta, hogy az jót tesz a fogyasztásnak, viszont ez a tempó lakott területen picit gyors, azon kívül meg nagyon lassú. Van az a kategória, aki helyesen felmérve a helyszínt és helyzetet és mérlegelve azt megy a saját, dinamikus, ám ésszerű tempójában. Általában ezzel a csoporttal van a legkevesebb probléma, használja a fejét és rendszerben gondolkodik közlekedés közben. No és van az a kategória, aki ész nélkül, bárhol és bármikor megy, mint a mérgezett egér.
Ezen viszont nem segít a sebességmérés. Hiába bújnak a jóság és a balesetmegelőzés hamis álarca mögé, nem ez a célja, legalábbis manapság. A sebességmérés hajnalán jó ötletnek tűnt, de később bebizonyosodott, hogy hiába, a gyorshajtás nem szűnik meg a büntetéstől való félelem miatt. A kriminológusok álláspontja szerint a büntetés nagysága a legcsekélyebb visszatartó erő egy norma ellenes viselkedés során. De sajnos nem szakemberek irányítják az országokat és nem ők hozzák a jogszabályokat, hanem politikusok, akik úgy szomjaznak a pénzre, mint a kiszáradt föld az esőre. Valamiből ugyanis be kell foltozni az államháztartásban általuk létrehozott óriási lyukakat.
Éppen ezért jó üzlet a sebességmérés az utak mentén. Ne jöjjön senki sem azzal, hogy be kell tartani a szabályokat és akkor nem büntetnek meg! Ez is egy megoldás, de sajnos nem életszerű, vagy aki ezt csinálja, nem közlekedik eleget. Egy európai példát alapul véve: nem hogy csökkent volna a telepített kamerák által a gyorshajtók száma, hanem egyenesen nőtt. Persze nem azért, mert mindenki brahiból odacsavarint a gázra a traffi mellett, csupán több kamera több képet készít. Igen ám, de megbukik az alap, ami miatt kihelyezik a kamerákat, mégpedig, hogy csökkenjen a gyorshajtók száma és biztonságosabbá váljon a közlekedés. Ettől még nem változik semmi! Szerintem még veszélyesebbé is válhat, főleg akkor, ha a kispénzű, büntetéstől rettegő állampolgár nem mer még a megengedett sebességgel sem haladni, így belekényszerítve a többieket egy esetlegesen veszélyes előzési manőverbe. Franciaországban összesen több mint 4’000 telepített sebességmérő kamera működött 2012-ben. Ezek a gépek 730 millió eurót gyűjtöttek az államkassza javára, ami nagyjából 210 milliárd forintnak felel meg. Ez a 2011-es adathoz képest 15 százalékos növekedést jelent. Hol van itt a megelőzés? Összesen 12 millió fényképpel lett gazdagabb a francia rendőrség adatbázisa, ami kameránként 5’200 fotót jelent egy év alatt. Természetes hát, hogy a hamis álarc mögé bújva újabb eszközöket telepítenek állami utasításra. A Párizs és Bordeaux közötti A10-es úton működik egy élsportoló, amely naponta átlagosan 444 fotót lő.
Sajnos hazánkban sem túl fényes a helyzet, bár a telepített sebességmérőktől túlzottan nem kell tartanunk, nagyon sok nincs belőle az országban, az is táblával előre jelezve, így fel lehet készülni a veszélyre. Sokkal inkább veszélyes az, hogy az ember minden parkoló autót megles menet közben és bőszen a sebességmérőjét fürkészi, ahelyett, hogy a forgalomra koncentrálna. Nem ez lenne a megoldás, főleg nem ilyen álszent gyógymóddal, ami láthatóan nem hoz javulást, de egyeseknek jó bevételt képez. Pénzt vagy életet akarnak menteni a törvényhozók? Esetleg a pénzt maguknak? Vidám videónk is a traffipax hatékonyságát figurázza ki. Elég sokan lassítanak a ”radar” láttán… még a rendőr is. Igaz, ő egészen más okból, mint a többi jármű.
Elolvasom
Sajnálatos emberi tulajdonság a struccpolitika, amikor is addig nem vagyunk hajlandók tudomást venni valamiről, ameddig a bokánkat meg nem ütjük miatta. „Ugyan, az én számítógépem/mobiltelefonom miért romlana el? Ilyesmi csak mással történhet meg!” – mondjuk, ameddig be nem üt a baj. Akkor aztán napokig nem térünk magunkhoz a sokktól: elvesztek az adataink, és egy vagyonba kerül helyreállíttatni őket…
Hasonlóan viszonyulunk a sebesség-túllépéshez is a legtöbben. Hiszen többnyire azért nem vagyunk notórius száguldozók. Ugyan szerencsés módon nekünk elöl nincs rendszámtáblánk, autóval pedig a traffipaxoktól tartva már egészen jól hozzászoktunk, hogy nem, vagy csak egészen picivel lépjük túl a megengedett sebességet. Motorral sajnos sokkal könnyebb… Vannak, akik a rendszám letakarásával, felhajlításával próbálkoznak – a hatósági jelzés megrongálásáról azonban nem árt tudni, hogy bűncselekményi súlyú kategória, nem szabálysértés. Ezért nem biztos, hogy megéri ezzel operálni. Marad tehát az árgus figyelés: azzal áltatjuk magunkat, csak észrevesszük, amikor elgurulunk egy radaros kocsi mellett, és lelassítunk, mielőtt elkészülne a méregdrága álló- vagy mozgókép. Sajnos saját tapasztalatból mondhatom: ez nem minden esetben sikerül. Mindannyiunkkal megeshet, hogy egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt beleszaladunk egy sebességmérésbe.
Sajnos Magyarország az indokolatlanul kitett vagy éppen „ott felejtett” sebességkorlátozó táblák hazája. Tőlünk Nyugatra az útépítés befejeztével azonnal viszik el a korlátozásokat – az önkormányzat csúnyán megbüntetné a kivitelező céget ellenkező esetben –, na de nálunk… Hogy egy gyakorlati példát mondjak szűkebb lakóhelyem közeléből – a baj az, hogy kis gondolkozás után mindannyian tudtok –, az immáron több mint egy hónapja befejezett érdi útfelújítás teljes hosszában, mintegy 4 kilométeren ott van a sok-sok 30-as korlátozó tábla. Pedig felfestették az útburkolati jeleket és befejezték az útpadka murvázását is. Munkások hetek óta sehol, csak piros körben a 30-as számok. 
A sebességmérő-autókkal pedig kivétel nélkül oda állnak be, ahol nagy eltéréseket rögzíthetnek a lézeres mérőberendezések, nem pedig a balesetveszélyes részeken csapnak le a valódi, veszélyes gyorshajtókra. Tudjátok, hogy immáron sokszor tízmilliárd forintot hajtottak be rajtunk (szerencsére az összes közlekedőn, nem csak a motorosokon), mióta bevezették az objektív felelősség rendszerét? Hiszen azóta nem a gyorshajtó egyén megbüntetése a cél, csupán a pénz behajtása, minél nagyobb mennyiségben! És még mi, motorosok is hiába dugjuk homokba a fejünket: ez bizony sajnos nagyon könnyen megtörténhet velünk is!
Mit tehetünk hát? Egy radar-előrejelző készülék beszerzése és beszereltetése komoly összegbe kerül – ez valóban csak azoknak éri meg, akik állandóan száguldoznak. Na de mi nem vagyunk ilyenek, tehát egy lézer-blokkoló bőven több mint 100.000 forintnyi költsége normális, ésszerű motorozás mellett aligha térül meg. Arról nem beszélve, hogy ha véletlenül külföldre tévedünk velük, ott bizony igen zabosak a rend őrei, ha ilyen rendszert találnak a járművön! Marad tehát a szembejövő közlekedőtársak villogtatásában való reménykedés, vagy a struccpolitika, hogy „csak észreveszem időben”?
A jó hír az, hogy van megoldás a problémára. Ugyanúgy az autósok, motorosok, közlekedők összefogása kell hozzá, mint a szembejövő figyelmeztetése esetén – de most, a mobil telefonok korában miért ne használnánk ki annak előnyeit? Így született meg a Radarsms.hu közössége, amelynek célja, hogy tagjai a reflektor felvillantásához és ujjaik körkörös mozgatásához hasonlóan, csak sokkal hatékonyabban értesíthessék egymást a leselkedő egyenruhás operatőrökről. A rendszer alapadatként tartalmazza a rendőrség által megadott várható mérőhelyeket, amely kiegészül a felhasználók által SMS-ben beküldött adatokkal, így egy valóban naprakész adatbázis jön létre. Amint nagyobb fuvarozó cégek és taxi-társaságok is csatlakoznak, villámgyors és pontos mérőhely-listával rendelkezik a rendszer, amely minden regisztrált tagja számára hozzáférhető.
Mit kell tenni a szolgáltatás igénybevételéhez? Mindössze regisztrálni a www.radarsms.hu internetes oldalon, majd akár ingyen is kipróbálhatod a rendszert. Ehhez mindössze barátaiddal, ismerőseiddel kell megosztani az információt (E-mailben vagy a népszerű közösségi portálok segítségével), hiszen minden meghívott után hűségpontokkal gazdagodik a saját kereted. Amennyiben SMS-ben regisztrálsz, máris kapsz 500 forintnyi induló összeget. Ha pedig saját magad szúrsz ki egy traffipaxot valahol, és veszed a fáradtságot, hogy azt beküldd, szintén gyarapszik a felhasználható forintjaid mennyisége – így tudjuk hatékonyan segíteni egymást az utakon. Gyakran használt útvonalaidat egyébként testre is szabhatod, így ezekről napi szinten megkaphatod az értesítést, hogy les-e valahol veszély rád. Mert higgye el mindenki: utólag könnyű okosnak lenni, de előre sokkal-sokkal olcsóbb!
Elolvasom
