Szia Mindenki!

Szeretnék beszámolni a 2012-es 48 órás teljesítménytúránkról, amely számunkra igazi örömmotorozás volt. Előzményként csupán annyit: már a tavalyi túrának is nekivágtunk, azt időn túl és pár feladat kihagyásával sikeresen teljesítettük. Így már akkor elhatároztuk, hogy a következőn is indulni fogunk.

Végre eljött az idő, s kiírásra került a 2012-es 48 órás teljesítménytúra. A tavalyi nagyon kemény menethez képest mintegy ezer kilométerrel kevesebb lett a táv, így azt a célt tűztük magunk elé, hogy hibapont nélkül, a megadott időn belül abszolváljuk a feladatot, s közben igen jó kis motoros hétvégét hozzunk össze. Így utólag már nyugodtan elmondhatjuk, hogy tervezetünket maximálisan sikerült megvalósítanunk. No de kezdjük az elején!

Megismerve az előzetes útvonaltervet, elkezdtünk agyalni, hol is szálljunk meg. Végül is a pihent indulás érdekében egy nulladik nappal egészítettük ki a túrát, így számunkra a nulladik nappal indult a kaland.

Nulladik nap: 2012. május 10, csütörtök

Lemegyünk Pécsváradra, alszunk, s másnap dél körül indulás. Csak délután hatra értünk le. Nagyon éhesek voltunk, ezért a Vadász étteremnél rögvest meg is álltunk. Míg kedvesem kereste a szállásunk címét, addigra a fogadósné már be is invitált, s közölte, hogy őket keressük tulajdonképpen. Csak a szállásunk fent van a hegyoldalban, de enni csak itt tudunk. Na akkor, hajrá tömjük meg a bendőnket! Nos nekem az álam is leesett, mikor megláttam az 50 fokos pálesz felhozatalát! Sajna nem ihattam, mert még a hegyre fel kellett vezetnem. De nejecském körte pálinkás poharát nem engedtem elvinni, mert állandóan szaglásztam, s csorgattam a nyálam! Aztán jött a pazar 2 személyes tál (párizsi és rántott szelet, vaddisznó vadasan, szarvas szelet gombával, pirított burgonya, rizs ): 3’200 forint volt kettőnknek. Degeszre ettük magunkat!!! Aztán sütöttek még egy tepsi rétest (mákos-almás, túrós, meggyes). Így a másnapi reggelink, s a napi kajánk is meglett.

Végül irány a hegyoldalban levő vendégház. A panorámában gyönyörködve lassan, de bevackoltuk magunkat. Még a laptopot előkapva körbenéztem, hogy mizu a világban. Aztán az esti készülődés, alvás. Azért azt elmondanám, hogy első körben majd belesetem a WC kagylóba, majd letörtem a szappantartót, aztán jött a zuhanyrózsatartó (a törölközőtartót már óvatosan közelítettem meg, így az épségben megmaradt). Aztán irány az ágy. A takarót fellibbentve viszonylag hamar tudatosult, hogy a mai napra már nem lesz több a ,, földi jóból”! Ugyanis megláttam kedvesemet az összes aláöltözőben plusz vesevédőben beburkolózva. Így visszamentem a fürdőt restaurálni, majd utána én is álomra szenderültem.

Első nap: 2012. május 11, péntek

Írhatnám azt is, hogy csodálatos madárcsicsergésre ébredtünk. De nem! Viszont egy fűnyírókasza brutális hangja rázta ki álommanót a fejünkből. Brrrrrrrr…

Gyorsan mondtam Gabikámnak, hogy csak mindent röptibe a fürdőben, nehogy az éjszakai munkám kárba vesszen. Gyors összerendeződés, egy pillantás az időjárásra, s indulás a talipontra. Ismerkedés, kávézgatás, itiner szemrevételezése után indulás 11:30-kor. Gyönyörű szép időben és jó hangulatban vágtunk neki a túrának. A gumis feladatnál éppen rükvercbe akartam tenni magam, mikor Analog beért, s bemondta a megfejtést ( köszi). Innentől már közösen mentünk tovább, s utolértük az angol rendszámos cimbit (bocs, de elfelejtettem a neved). Így már hármasban nyomtuk. Aztán jött a jobbos kifordulás, amire Analog már utalt. Nem akartam ám elüttetni magunkat (nekünk testközelből nem volt oly vészes). Igazándiból két szóval tudnám megfogalmazni a történteket: BENÉZTEM , MÁZLINK volt! Akkor jöjjön a magyarázkodás: lehet hogy egy picit nagyobb rössel érkeztem a jobbra kiforduláshoz, láttam a jobbról közelítő autót, de nem zavart. Igen ám, de már bedőlve észrevettem, hogy kavicsos, sóderos az ívem. Ezért a mocit fölegyenesítettem, és túlfuttatva másik ívet választottam. Na ez viszont már nem volt bekalkulálva, mert így a kocsi közel került, ezért ledöntöttem ameddig tudtam, s húztam egy kövéret neki. Igazándiból nekünk ettől a pillanattól lett ,,sáfrányos a gatyó”, mert a moci hol balra, hol jobbra dőlve egyenesedett fel. Nekünk meg az volt az érzésünk, mintha a levegőben kúsznánk a burgi után. Aztán helyre állt a rend, s mi igen örvendezve konstatáltuk, hogy továbbra is a motoron ülünk. Nejecském még az okos bukómat is megsimogatta , s mondta: ügyes voltál, hogy csináltad? Mire én: lövésem sincs! Kár volt mondanom, jött a tockós a bukómra…

Szigetvárig még közösen mentünk, majd ott elváltak útjaink. Innentől semmi extra, nyomtuk neki. Meglepetésemre Írott-kőnél újra összefutottunk, de még többeket is láttunk. Aztán Sopronban keveregtünk egy picit , míg megtaláltuk Hermest. Itt Szanaszétéktel is összefutottunk, a lakatoknál pedig egész kis csapatra való motoros gyűlt össze. Nekem egyébként ez volt az egyik leg-leg pontjha a túrának! Aztán gyorsan kijöttünk a ,,hűség városából”. Hidegségen megint Szanaszétékbe botlottunk. Ők indultak, mi meg érkeztünk. Nekünk itt véget is ért az aznapi etapunk. Ugyanis mentünk Fertőszentmiklósra, az előző túránkon megismert házaspárhoz, akik felajánlották a kvártéjt. Fantasztikusan aranyosak voltak! Finom halászlé, marhapörkölt, nokedli, uborka sali. kétféle finom házipálinka sörrel hígítva. Annyira jól éreztük magunkat, hogy éjfélkor még javában tudtunk volna tovább is dumcsizni, de kegyetlenül szigorúan ágyba parancsoltam magunkat. Zsuzsa asszony még megfőzte a reggeli kávénkat, meg az úti csomagunkat is elkészítette. Majd jó éjt puszi mellett elköszöntünk, mert hajnalban 4:30-kor indulás volt betervezve.

Indulás: Pécsvárad 11:30
Érkezés: Fertőszentmiklós 19:30
Menetidő: 8 óra
Megtett út: 521 kilométer

A második oldalon jön a túra nagy napja, a szombat. Lapozz!

[ pagebreak ]

Második nap: 2012. május 12, szombat

Bár most nem volt fűnyírózás, de az ébredés most sem volt könnyű. Misi képes volt felkelni, és hozta az életet jelentő kávét! Még tett egy halovány kísérletet, hogy ne menjünk tovább, inkább maradjunk náluk! Azért negyed órás csuszival sikerült elindulnunk. Így is korán, 04:45-kor és kicsit azért álmosan. De a csodálatos napkelte és a fantasztikus táj hamar felébresztett minket. Csak kapkodtuk a fejünket, Gabikám meg a fényképezőt elővéve egyfolytában vadászta a pillanatokat! Eredetileg a terv az volt, hogy megyünk 700 kilométer körül és valahol Répáshuta környékén szuszókálunk majd. Reggel hat felé hívott Night-rider barátom, s kérdezte, hogy motoron vagyunk-e, mert észrevette, hogy éjjel egykor még írtam a neten. (Kicsit ki is kaptam.) Aztán mondta a jó hírt, miszerint nem fogunk esőt kapni, ne izguljak! Szuper!

Jó tempóban, minden feladatot megtalálva érkeztünk Csákvárra. Itt ért nagy-nagy meglepi, ugyanis az egyik motoros cimboránk, Szabiboy kikalkulálta, merre is járunk és Csákvárra lejött elénk. Nagyon megörültünk! Gyors útvonal- és feladat megbeszélés, és máris suhanunk tovább. Ő pedig lábbal, kézzel figyelmeztetett az úthibákra. Persze jó tempót is ment, mivel ismerte az előttünk levő szakasz összes kanyarját. Nagyoroszinál elköszöntünk egymástól, ő ment vissza Budapestre, mi pedig tovább.

Nagyon meleg volt, és még a tegnapi dőzsölés hatása is meglett: éppen kezdtünk punnyadni, amikor egyszer csak egy motoros gurul mellém. Majdnem eldobtam a kormányt a meglepetésemben! Egy másik barátunk volt, aki a fiacskájával jött elénk, mert egyeztetett Szabival. Ez Salgótarján előtt valamivel történt. Gyorsan bementünk tankolni, meg ,,örömködni” egymásnak. Miután időben nagyon jól álltunk, ezért Répáshutát sztornóztuk, s Aggtelek környékét céloztuk meg alvásilag. Bezz (mert ez a nick neve) mondta, van arra haverja. Míg a tankolást rendeztük, addigra már le is beszélte a szállást vacsival együtt. Így kerültünk Zubogyra aludni.

Somoskőújfaluban amíg Gabi fotózta a feladatot, mi leadtuk a rendelést és sasoltuk a tájat. Meg is állapítottuk Bezz baráttal, hogy nagyszerű bázis lenne ez a Bazalt Panzió a vár alatt! Még akár Zakopánéig is lehetne innen gurulni. (Lehet hogy jövőre meg is csináljuk!) Azután a Kékesig suhantunk együtt: ők elöl, én meg szépen utánuk. Természetesen ők is féltettek, mutatták az út hiányosságait. Kékesen elköszöntünk, ők mentek haza Szászberekbe, mi pedig tovább: Eger, Lillafüred, Mályinka, majd Zubogy. (Amely 10 kilométerrel Aggtelek előtt található.) Természetesen itt is meg kellett kóstolni a házi itókákat, amelyek szintén toppon voltak. Három éves szilva és törköly, amúgy étvágygerjesztőnek… Azután jöhetett az őzragu leves és a rakott krumpli (új burgonyából, saját kolbásszal). Mesés volt! Itt Gabi aránylag hamar kidőlt és ment aludni, én pedig elkezdtem tervezgetni a következő napot. Lefekvésre megjött az eső is. Miután az aznapi tervet erősen túlteljesítettük, így nyugodtan mentem pihenni én is.

Indulás . Fertőszentmiklós 04:45
Érkezés : Zubogy 20:45
Menetidő: 16 óra
Megtett út: 860 kilométer

Az utolsó oldalon elsőként be is érünk a célba!

[ pagebreak ]

Harmadik nap: 2012. május 13, vasárnap

Most egy picit többet aludtunk, hiszen csak hétkor indultunk.
Szerencsére csak borult volt az ég, az út meg nedves, néhol száraz. Azért óvatosabban, de jó tempóval (amennyire az út hibái engedték) haladtunk a cél felé. Jósvafőnél nem dőltünk be Macko rafinált feladatának, hezitálás nélkül beírtuk az évszámot. A perecsei elágazó előtt, vagy pont ott (már nem is tudom), Gabi, a GPS, az itiner és a térkép mind mást mondott, merre menjek! Szerencsére jött két idős hölgy kocsival. Megálltak, kérdezték, hogy „Merre mennének, aranyoskáim?” – mi, az aranyoskák meg mondtuk. Ők pedig a legjobb minőségű utat ajánlották. Megfogadva a helybéli idősek bölcsességét, arra is mentünk! Így átrándultunk északi szomszédunkhoz egy kicsit; viszont a szlovákoktól visszatérve, Füzéren már igen csak hidegünk volt. A reggelire szánt csokink szinte megfagyott (majd beletört a fogunk). Rudabányácskánál az előző éjszakai vihar okozta károk között szlalomoztunk, és igencsak nagy örömmel érkeztünk meg Sárospatakra. Örömmámorunkban pedig elkezdtünk szárnyalni, mivel 48 órán belül, minden feladatot kipipálva futottunk célba!

A szárnyalást úgy kell elképzelni, hogy elengedem a kormányt, s kinyújtott karral ellentétes szárnycsapásokat imitálunk! Nem a mi találmányunk, csak átvettük, de tök jól néz ki! Aztán a sok csapkodás közepette alig találtuk meg az itinerben szereplő ,,… ahol vár a megérdemelt ebéd, a motoros társak gratulációja …” részt. Ugyanis a bejáratnál nem volt senki. Gyanús volt, mentem kérdezni a pénztárosnőt – semmiről sem tudott. Aztán beugrott, hogy biztos a másik bejáratnál többet tudnak. Útba is igazított, hogyan találok oda. Nem sikerült! Egy bácsitól is eligazítást kértem, s hipp-hopp újra ott voltam annál a bejáratnál, ahol kezdtem a kört! Most már inkább a magam feje után mentem és találtam egy másik bejáratot. De motorok, fanfárok, tomboló tömeg sehol! Na – mondom Gabinak -, hány bejárata van ennek a strandnak??? Már éppen kezdtem innen is elhúzni a csíkot, amikor szól nejecském, hogy várjak, mert valaki fut felénk. Vártam, és Macko volt! Mondta, hogy „sehova, itt a cél!” Mire én: „De hol vannak a motorok?”

Indulás: Zubogy 07:00
Érkezés: Sárospatak Végardó Strand 10:00 (a cél bejáratnál)
Menetid : 3 óra
Megtett út: 171kilométer

Elsőnek érkeztünk! Aztán szépen mindenki befutott két társunkat kivéve, akikről már Macko is említést tett. Majd kezdetét vette a tracsi, hogy ki, mit, miért, hogyan… stb. A finom, meleg gulyás gondoskodott, hogy felmelegedjünk és jól is lakjunk. Köszönet érte! Aztán Macko kiosztotta a pólókat és az okleveleket, Gabikáméra még azt is odaírta: „a főnök”. Azóta itthon is és mindenhol hangoztatja, hogy neki papírja is van róla! Macko, ha kérhetném, az enyémre legközelebb majd a „Csecse a cherpa” feliratot szíveskedj…

Aztán szépen elkopott a társaság, mint tudjuk szerencsésen haza érkezett mindenki. Mi még elmentünk várat nézni, csak másnap indultunk haza. Még akkor is megúsztuk az esőt! Háztól-házig a megtett táv 2’092 kilométer volt, és nagyon jóóóóóóóó volt!

Záró gondolatok

Az utunk során őzzel, nyuszival, sünivel, mókussal, vaddisznóval találkoztunk, de nem bántottuk egymást! Egy égő furgon tartott fel kissé, de nem kértek segítséget, így mentünk tovább. Midenféle minőségű aszfaltos, vagy arra emlékeztető úton közlekedtünk.
Ugyan más fogalmazta meg, de maradéktalanul egyetértek vele, miszerint olyan szép tájakra visz el a 48 órás teljesítménytúra, amikre magamtól még véletlenül sem akadnék rá!

Régi és újdonsült barátaink mind az önzetlen szeretetükkel járultak hozzá a sikeres hétvégénkhez. Több segítőkész ismeretlen is segítette utunkat! Hazaérve kimeredt szemmel néztem Pintusz képeit, na az durva lehetett, a földön aludni! Az igazi hősök nekem ezek az emberkék! Nos, ezek miatt írtam az elején, hogy öröm-motorozás is volt a 48 órás! Csak remélni tudom, hogy nekem is sikerült örömet szereznem nektek ezzel a röpke beszámolómmal.