A gépekben két közös pont van: mindkettő széria Rocketként kezdte pályafutását, de Karácsony Zsolt Triumph-mágus áldásos tevékenysége következtében jelentősen átalakultak. Kezdjük a sort a fekete vassal, amellyel néhány próbakört tudtam is tenni a reptér területén.

A szépség – szörnyeteg hanggal

A fekete Rocket motorikusan és hajtásláncát tekintve nem módosult, futóművét, optikáját és akusztikáját tekintve azonban nagyon megváltozott. Az elsődleges hangsúlyt az optika kapta: karbon borítások mindenfelé (ilyen színes karbont egyébként nem sűrűn látunk!), és egyedi alkatrészek egész sora. Csodaszép a tükör, a kormánysúlyba integrált irányjelző és helyzetjelző (mind a kettő ledes kialakítású), de maga a markolat is ugyanarra a különleges színre lett lefújva, amely a karbon mintákban és a szelepfedélen is visszaköszön. A szín maga egyébként nagyon különleges, oly annyira, hogy alapanyaga az Egyesült Államokból érkezett.

A fényezés minden apró részlete hihetetlen türelemmel és szakértelemmel készült: az elsőre akár matricának is nézhető dekoráció a tankon és a hátsó sárvédőn ugyanis szintén fújva van. Bizony hosszú időt el lehet térdelni-hasalni a Rocket mellett, amíg az ember az összes részletet felfedezi. A hátsó irányjelzőt például – hogy ne rontsa el egy kommersz indexbúra az összképet – Zsolt a sárvédő alá rejtette. A ledes technológiának hála mégis olyan fényesen villog, hogy messziről is jól észlelhető. A ledek sora azonban itt még nem ért véget: a motorblokk négy sarkánál is olyan apró fényforrások kaptak helyet, amelyek színüket váltva tudnak igazán egyedi hangulatot teremteni a vas körül. Ez persze nem menet közben érvényesül igazán, hanem a diszkó előtt az esti órákban.

A Rocket tehát már álltában is komoly figyelmet képes magára vonzani. Ez a figyelem azonban megsokszorozódik, amint beröffentjük a 2’300 köbcentis sorhármas telivért. Az egyedileg készített, karbonnal és kerámiával borított kipufogórendszer ugyanis olyan hangorgiával ajándékoz meg – már alapjáraton is! -, amire garantáltan mindenki felkapja a fejét. Hát még ha elindulunk vele és elcsavarjuk a gázt! Csodaszépen veszi a fordulatot a mindenféle fojtástól megszabadított hatalmas háromhengeres. Agyonforgatni alapvetően felesleges, egészen alacsony fordulatról megy, és mindenhol egyenletesen húz. Hogy leszabályzásig-e, az a rövid fel-alá száguldozás során nem derült ki, mert nagyobb élmény felváltani és újra átélni a gyorsulással járó hangorgiát, mint beleforgatni a tiltásba. A vezetői testhelyzet velejárójaként sokkal nagyobb élmény gyorsulni vele, mint egy olyan motoron, ahol sportosan előredőlve helyezkedünk el.

Nagyjából 180-ig tudtam kipróbálni a vasat, így sikerült a szélvédelméről is meggyőződnöm. Érdekes, hogy a nem túl nagy duplabubis plexi milyen hatékonyan tereli el a szelet a felsőtestről és a sisakról – sem zaj, sem turbulencia nincs még nagy tempónál sem – ellenben minden sebességnél halljuk a kipufogó mesés zenéjét! Nem úgy a karoknál: a kabát ujját majdnem leszaggatta róla a szemből érkező levegő…

A legnagyobb élmény mégis a hangorgia maradt. Ahogy gyorsításkor ordít, gázelvételkor hörög-röfög és fújtat, visszaváltáskor felböffent, az valami csoda. Még egy sima szlalom is igazi élmény vele, hiszen balra döntve elhalkul (na nem nagyon…), jobbra borítva pedig valami eszeveszetten felerősödik a kipufogóból áradó zene. Amelyet azért nem biztos, hogy hosszasan el tudnék viselni mondjuk egy sok száz kilométeres túra során. De ez a motor talán nem is arra való, hogy lábon menjünk vele a Francia Alpokba.

Egy mondatot mindenképpen megérdemel még a futómű is, hiszen az sem maradt eredeti állapotában. A villahíd is komoly erősítésen esett át, de a teleszkópok belseje is teljesen megváltozott. A hátsó rugóstagokból most az eredetiek voltak beépítve, a módosított darabok ugyanis olyan kemények lettek, hogy közúton kimerítették a „motorozhatatlan” jelzőt. Ennek eredményeképpen a gyorsabb fordulókban lehetett is érezni némi instabilitást a hátsó traktus felől, amely a motor elejét egyáltalán nem jellemezte – azt mintha sínen húzták volna.

A Rocket III megér egy hosszabb, mozgóképes bemutatót is, amelyet az alkotójával készített interjúval összekötve fogunk megejteni. Addig azonban nézzük a másik Rocketet, amely alaposabb átépítésen esett át, hiszen egy Garrett turbófeltöltőn keresztül lélegzik. Lapozz!