Nem mindenki gerjed a szupermotókra

Alig néhány napja számoltunk be a Benelli újonnan bemutatott stílusos szupermotójáról, a BX 250 Motardról. Azonban sokaknak nem inge egy szupermotóval való futkosás, hiszen nagyon jól lehet ugyan mozogni egy ilyen géppel városban, de a keskeny ülés, az apró tank, vagy éppen maga a vezetői pozíció nyilván számos vásárlójelöltet elriaszt.

Így logikus lépés a cég részéről, hogy ugyanarról a lóról lehúznak még egy bőrt, így igyekezve megnyerni azon vásárlókat, akiket a Motard hidegen hagy. Létrejött hát az Uno C250, amely egy abszolút hagyományos szerkezeti felépítésű naked bike, alapvetően városi vagy városok közötti lóti-futira (bár a világ másik részén a hosszabb túrákhoz sem keresnek feltétlenül nagyobb gépet). A technika természetesen ugyanaz: egyhengeres, 250-es DOHC erőforrás 24,5 lóerővel (18 kW) és 21 Newtonméterrel (előbbi 9-, utóbbi 7’000-es percenkénti fordulatszámnál jelentkezik).

Az egyéb technikai paraméterek sem térnek sokban el: az Uno C250 futóműve elöl fordított teleszkópokból, hátul egy központi rugóstagból áll (adatokat nem ismerünk róluk, de nyilván rövidebbek a rugóutak, mint a Motard esetében), elöl-hátul szimpla tárcsák lassítják, a kuplung pedig hidraulikus rásegítést is kapott. Ha megtalálja a maga vásárlóközönségét és jó áron kerül a piacra (ebben bízhatunk), nagyon életképes kis gép lehet, talán még szupermotó rokonánál is életképesebb.