Elindultunk a tesztalanyért a Hondához, miközben a papírokat töltöttük kellemesen elbeszélgettünk, én meg lenyúltam egy Hondás szélforgót. Nem, nem vagyok gyerekes, kikérem magamnak, én csak a fotózás kedvéért vettem el, abszolúte nem azért mert nagyon élvezem a látványát.
A szélforgóval a kezemben hátramentünk a garázs elé, ahol a tesztmotor állt. Egy kellemes szürke motorkerékpárt láttam, rajta helyes kis sárga betétekkel. A megismerkedés rövid volt, mert KT (vagyis a férjem) vitte el az első körre – mégis csak érdekes, hogy egy két méteres ember hogy érzi magát egy ilyen idomtalan és viszonylag kicsi jószágon. Mivel végig mögötte mentem, láthatóan nagyon jól, és még nem is nézett úgy ki, mint majom a köszörűkövön.
Először is a becsapós méretei tűntek fel. Mint minden idomok nélküli motor, az NC700S is rejti a méreteit: tömzsibbnek, rövidebbnek, érződik, mint amilyen valójában. Igaz, a tervezők is tudják ezt, ezért olyan karcsú és légies mostanság a nakedek tatja, ami itt igazán kis csinosra sikeredett. Ezután persze a színével voltam elfoglalva, igen-igen ez olyan női dolog, de igenis fontos színe. A kis szürke motor majdnem egysíkú lenne, de a tankján van két helyes okker csík, amelyek nagyon feldobják az összképét. Na persze az nem a tank, de hát kicsúszik ez az ember száján. Mivel hogy hagyományosan itt az üzemanyagtartály lenne, de nem az NC-ken. Az itt a hátsó ülés alatt van, elöl pedig egy nem semmi méretű tárolórekesz található. Belefér egy XL méretű bukó, vagy akár egy igazi női táska, és még egy hátizsák is. Az általam próbálton volt még egy nagy hátsó doboz, amely úgy van kialakítva, hogy az utas is kényelmesnek érezze.
A motor körbejárása közben megfigyeltem azokat a kis apró részleteket, amelyek ismétlődnek rajta. A szögletes geometriai formák, az érdekes 120 fokos szögek: az index mintha beleillene a hátsó kapaszkodó fülbe. Az egész a szimmetrikus, geometrikus ismétlődést sugallja nekem. No és még az anyagok textúrája is: az oldalsó műanyag idom is mintha az ülésbőr lenyomatát képezte volna. Az eleje, vagyis a lámpa és az idom egy helyes kis fejet eredményez az apró plexikoronájával.
Ha már ilyen szépen körbejártam, gondoltam ismerkedésképpen csüccsenjünk fel. Eleve furcsa volt az ülésmagassága a főleg rally és enduro gépekhez szokott hátsómnak. Első benyomásom az volt: hoppá, leülök a földre. Érdekes is volt, hogy a 174 centiméteres testmagasságommal teli talppal és rogyasztva leér a lábam. Hölgyeim, itt az alternatíva sok más nőinek kikiáltott motorra, mert szerintem ez alacsonyabb testmagassággal is vezethető, ugyanakkor – és ez az igazi érdekesség – még magasabb férfiaknak is megfelelő lehet. Szóval csücsülök a motoron és ismerkedem. A digitális műszerfal a minimalista design jegyében készült: kellemes a szemnek, éppen a megfelelő információk találhatók a megfelelő helyen és méretben.
A műszerfal jelzi azt is, hogy ez egy blokkolásgátlóval szerelt változat (de jól is jött ez az esőben). Érdekes volt számomra, hogy a kormányszög kicsit egyenesebb is lehetne. Na de ezért vannak a gyári és otthoni tuningok, kiegészítők és az egyenes(ebb) kormányok. A kezelőszervek elhelyezkedése nekem nagyon megfelelt. Olvastam kritikákat róla, ahol is panaszkodnak, hogy dudát nyomtak index helyett. Nekem ez nem volt gond, pont ujjra esett mind a kettő. A kuplung és a fék elhelyezkedése is éppen megfelelő volt. A kormányszög miatt számomra egy kicsit kényelmetlennek bizonyult a gáz húzása, de ez is csak szokás kérdése: kétszáz kilométer után már nem volt annyira szokatlan a helyzet.
Az ülés kényelmes, jó ötlet az utasülés külön vétele. Persze ennek praktikussági okai is vannak, hiszen a hátsó ülés alatt található az üzemanyagtartály. Először azt gondoltam, hogy ilyen kicsi szivacs tuti fapados lesz, de nem: az a pár centis eltolás igazán jó tesz az üléskényelemnek. A lábtartó és a váltó helyzete szintén ideális volt nekem, a hátsó féket viszont kicsit túl közelinek érzetem a vázhoz. A tükrökkel kapcsolatban furcsa tapasztalatom volt: a bal oldalit valahogy kínkeserves volt megfelelően beállítani. Kicsi a felülte, lehet hogy ezt nem kellett volna ennyire lekicsinyíteni a forma kedvéért. Ha a sajátom lenne a motor, ezt tuti lecserélném rajta.
A következő oldalon olvashatod a menet közben tapasztaltakat. Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Én nem próbáltam az autómata verziót,csak a “simát”,de ha megszokja az ember elég jól motorozható–talán az egyhengeres vezetési stílusához hasonlítanám.
Már leírtam az első tesztnél(nc700x),hogy mikor próbáltam az első 10 percben, egy csomószor leforgattam a gépet,pedig nem vagyok egy boyracer,aztán kezdtem 3500–5500 között motorozni és bizony nem volt rossz—aztán mikor másodszor elmentem próba vezetésre már autómatikusan ment a dolog és egy igen jót mentem a géppel,pedig négyhengereshez vagyok szokva.
Erről az autómata váltós motorról mindig az jut az eszembe,mikor a Mana800 megjelent–ha nem is mindenki,de jó sokan elhordták minden szarnak az ötletet, meg fikázták, hogy milyen az már! Aztán jöttek a Hondák és hirtelen mindenki megszerette–érdekes.
Érdekes hogy mennyi mindenen “meglepődsz”…miért?
Ez egy átlagos motor…minden téren.
Mit vártál? vmi gyenge lefojtott lomha kelletlen iparihulladékot?:)
Vagy csak nem volt róla mit írni:)
Remélem, motorozni jobban tudsz, mint írni….
Olvastam már sokkal rosszabat hivatásos újságírók tollából.
Köszönjük a tesztet!
Nem rossz kis “válságmotor”.
A teszteket olvasva szerintem ez a blokk DTC váltóval az igazi,arra van hangolva a teljeítmény leadása.
Na igen,pedig a Mana egy piszok jó motor és sokkal komolyabban felszerelt(futómú,fék,stb) az NC700-nál.Csakhogy olasz,ezért előítéletresek vele.Én azt venném
Az Aprilia Manával én csak a fotózáson mentem legfeljebb egy ötvenest, de emlékeim szerint nekem is tetszett és Dani is szerette. Az ő véleménye itt olvasható.
Igen,ha autómatára admám a fejem,az valószínüleg a Mana lenne.
Macko: Olvastam azt a cikket,megnéztem a videót is–tetszett már akkor is mikor megjelent. Ezért írtam,hogy nem mindenki húzta le a gépet( sok külföldi oldalt is olvasgatok amúgy, ha ráérek vagy nagyon érdekel valami)