Mégis visszatér Bayliss?

Az ausztrál motorversenyző a bolognaiak egyik nagy öregje, már amennyiben öregnek lehet nevezni egy 42 éves embert. (Max Biaggi múlt heti motorozása után talán nem ildomos…) Bayliss viszonylag későn kezdett versenyezni: huszas éveinek közepén indult első futamán, amit mindjárt meg is nyert. 1995-ben a nemzeti supersport kategóriában állt rajthoz, a következő évben pedig már a superbike géposztályban szerzett összesített harmadik helyet, amit a következő évben egy pozícióval javított. Nemzetközi ismertségét az 1997-es ausztráliai GP futamon elért teljesítményével szerezte meg. Szabadkártyás versenyzőként a GP250-ben indult, s egy látványosan gyenge motorral majdnem dobogós lett – az utolsó kigyorsítás során hárman is megelőzték. Az egész versenyen mutatott teljesítményével azonban felhívta magára a figyelmet, így a következő évben már a superbike világbajnokság előszobájának tekintett brit superbike versenysorozatban indulhatott egy privát Ducatival. Miután ’99-ben megszerezte a bajnoki címet, 2000-ben az amerikai bajnokságban kezdett versenyezni, de a szerencse ismét rámosolygott – felkérték az aktív karrierjét befejezni kényszerülő Carl „Foggy” Fogarty helyettesítésére a világbajnokságban.

2001-ben szerezte első világbajnoki címét, a trófeát éppen csak elhappolva Colin Edwards elől. A texasi a következő évben revansot vett, a 2002-es bajnoki cím sorsa pedig csak az utolsó versenyen dőlt el – az imolai második futam máig emlékezetes. A következő évben mindketten a motoGP-ben folytatták karrierjüket, s bár Bayliss kezdetben sikeres volt, a Ducati egy máig vitatott döntéssel 2004-ben megvált tőle. Az ausztrál egy privát Hondán folytatta a versenyzést, de a szezon közepén súlyos balesetet szenvedett, így feladni kényszerült a bajnokságot. 2006 újra a superbike világbajnokságban találta az ausztrált, aki már a szezonkezdeti tesztelésekkor jó formát mutatott, és kimagasló eredménnyel megszerezte második bajnoki címét. 2007-ben rögtön a kezdeti futamok egyikén bukott, s bár a szezon hátralévő részében még számos jó eredményt ért el, a bajnokságot csak a negyedik helyen zárta.

A következő évben Bayliss ismét brillírozott, 118 pontos előnnyel nyerte a bajnokságot. Bár aktív motorversenyzői karrierjét ebben a szezonban befejezte, kapcsolata a Ducatival nem szakadt meg. A bolognaiak utolsó sokszoros bajnoka többször szerepelt, szerepel a médiában a vörösök érdekeit képviselve, a rajongók pedig örömmel látnák újra versenyezni az ausztrált. Az ilyen irányú vágyakat erősítette Bayliss 2010-es mugellói tesztelése: a gyári versenyzők idejénél több másodperccel jobb köridőt futott az egykori bajnok.

A lehetséges visszatérés, de legalábbis a szabadkártyás versenyzés már többször szóba került, vagy legalábbis azt lebegtette Bayliss. Az egykori bajnok aztán hétfőn facebook oldalán azt közölte, hogy a Ducati nem állította meg ezt a törekvését, csak végül a dolog túlságosan „politikai” lett, ezért nem indult Philip Islanden, illetve nem fog indulni Imolában sem. Persze a szaksajtó felkapta a hírt, és a Ducati válasza sem maradt el. Ernesto Marinelli, a Ducati superbike projektjének igazgatója azt nyilatkozta, hogy „ha Bayliss versenyezni akar Imolában, lesz számára egy motor”. Az ausztrál ezzel lépéskényszerbe került, így hamarosan ki fog derülni, mennyire is gondolta komolyan a dolgot. Ha valóban szeretne még rajthoz állni, ezt most kell megtennie, amikor a lehetőséget biztosítják számára. Ha most nem él vele, akkor az ilyen jellegű pletykáknak is véget vet egyszer s mindenkorra, hiszen azokat már senki nem venné komolyan az alkalom elszalasztása után. Személy szerint remélem, hogy áprilisban a pályán láthatjuk Baylisst, és korábbi sikereihez méltó eredményt fog elérni.