Belépő a klubba
Belépő a klubba
2011. szeptember 26. - Macko - Kiemelt tartalom Teszt / Új motor
No persze nem csupán a BMW-s klubba lép be az ember ezzel a motorral, hanem a GS-esek nagy családjának is a tagja lesz. A bevezetőben megfogalmazott kissé szkeptikus kérdésemnek pedig az a hétköznapi oka van, hogy ez a motor semmit nem hordoz magán azokból az értékekből, amelyek miatt oly sokan kedvelik a bajor kétkerekűeket. Nincs Tele- meg Paralever a futóműben, nincs boxermotor, nincs semmi különleges. Van egyetlen henger nem is túl acélos teljesítménnyel, sima telók elöl, közepes rugóutak, átlagos tömeg, elöl is csupán egyetlen féktárcsa… Szóval mitől lenne „klubtag” ez a gép? Vizsgáljuk meg közelebbről!
Előélet
A bajor gyár 1993-ban jelentette meg az európai piacon az F650 Funduro és Strada modelleket, hogy azoknak is kínáljon BMW motorkerékpárt, akik idegenkednek a boxerektől, vagy egyszerűen csak olcsóbb motorra vágynak. Az évezred-váltáskor dobták piacra a jelentősen felfrissített F650GS és Dakar típusokat (a Strada kivitelt ugyanekkor váltotta az F650CS Scarver), amelyek már injektoros erőforrással rendelkeztek. A Dakar kivitel a 2004-ben tragikus versenybalesetben elhunyt Richard Sainct 1999-es és 2000-es Paris-Dakar győzelmeinek állít emléket, amelyeket az F650RR nyergében ért el.
Az egyhengeresek blokkja az osztrák Rotax-nál készült, mégpedig igencsak szép darabszámban, hiszen a család 2007-es megszüntetéséig világszerte 105’000 darabot értékesítettek. Akkoriban úgy gondolták, hogy a G 650 XCountry, XMoto és XChallenge fogják kiváltani az F-eket, azok azonban nem arattak túlzott piaci sikereket. Így a bajorok elkészítették a sokak által visszasírt egyhengeres F650GS (mert ugye ma már ugyanezen a néven egy teljesen eltérő sorkettes gép kapható) utódját, a teljes kavarodás kedvéért G650GS néven. Az újdonság már 2009 óta kapható az Egyesült Államokban, most, két évvel később pedig megjelent Európában, így hazánkban is.
Ráncfelvarrás
Hogy kideríthessük, valóban valamilyen újdonságról van-e szó, vagy csupán leporolták a régi F650-est, kerítettünk egy nagyon szép állapotú, 19-es első kerekű, vagyis „sima” F650GS-t, és összehasonlítottuk a 2011-es leszármazottal.
Első ránézésre nagyon kevés eltérés akad a két motor között. Nyilván más a fejidom a lámpával, a műszerfal és a plexi (a kipróbált régi bringán nem annak gyári szélvédője volt, hanem a Dakar változaté), eltérőek az indexek és a kapcsolók. Szélesebbek a gumiabroncsok (10-10 milliméterrel), illetve változtattak a színvilágon: a henger, a váz és a hátsó villa egyaránt feketére van festve. Első nekifutásra ennyi, vagyis nem sok. Kicsit utánajárva megtudhatjuk, hogy a blokk immáron „saját fejlesztés”, és nem a Rotax munkája, és hogy azt 2009 óta a kínai Loncin üzemeiben gyártják, míg a komplett jármű összeszerelése az Aprilia gyáregységéből visszakerült Berlinbe. Tehát egy igazi túlélővel van dolgunk, ideje nyeregbe pattanni és megnézni, hogy viselkedik a legolcsóbb BMW az úton!
Ütvefúró
Egy hengernek párja nincsen – tartja a mondás. Ténykérdés, hogy vibráció dolgában a szóló cilinderes motorkerékpárok az élen járnak, ami technikailag teljesen érthető. A G650GS beindításakor sem lehet elhitetni senkivel, hogy ez mondjuk egy sornégyes erőforrás. Vibrációja folyamatosan tudtunkra adja a felépítését. A fordulatszám-tartomány egy jó részében ezt nem túl tolakodóan teszi: nagyjából 2500-tól 4500-ig teljesen elviselhető a rezonancia. Ha nagyon leejtjük a fordulatot, és erről elfeledkezve csapjuk oda a gázt, azonnali rettenetes kalapálás a válasz, amely azt jelenti: kapcsolj vissza de iziben! Ha forgatjuk a blokkot, akkor viszont egy magas frekvenciájú rezgés jelenik meg a jármű minden porcikáján; a hátsó ülés környékén különösen intenzíven, így hölgy utasok lehet hogy kérni fogják a magas fordulatszámokat. Mivel az amúgy könnyen kapcsolható, de csupán öt sebességes váltó miatt (jobban mondva a hiányzó hatodiknak hála) már százas tempónál elérjük a 4000-es fordulatot, mondjuk egy autópályás vagy sietős országúti motorozás során a motorba épített hilti mindvégig dolgozik. Ez is alátámasztja azt az ajánlást, miszerint a 90-100 közötti tempó fekszik legjobban a legkisebb GS-nek.
A második oldalon a motor szerethetőbbik oldalával folytatjuk. Lapozz!


You must be logged in to post a comment.