Hirdetés
A motorozás egyik leglátványosabb formája a streetfighterkedés, a motor teljesítményét, felépítését akrobatikus gyakorlatok formájában kihasználó két- illetve egykeréken „közlekedés”. A BMW házi világbajnokának tekinthető Chris Pfeiffer most virtuális órákat ad az arra fogékony közönség számára. Az átalakított F800S-t használó streetfigher a youtube-ra feltöltött minisorozat keretében mutatja be a látványosabb, viszonylag egyszerű alapmanővereket, illetve mondja el ezek trükkjét, mikéntjét. Íme a sorozat első két eleme, a „kerózás” és „stoppie”.
Cimkék:
Már most is nagyon nehéz védekezni az egyre sokrétűbben elrejtett sebességmérőkkel szemben. Milyen lesz, ha mozgó motorokról traffiznak?
Elolvasom »A Moto Guzzi idén ünnepli fennállásának 90. évfordulóját. Szeptemberre nagyszabású típustalálkozót szerveznek.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Hát én nem vagyok egy stunt-rider. Az egykerekezés jó móka lehet, de túlságosan félek attól, hogy kárt teszek a motoromban, ezért inkább meg sem próbálom. Persze el lehet menni “suliba”, ahol ezt megtanítják, de attól tartok, hogy a sajátmotorommal akkor sem próbálnám meg. Állati idiótának érezném magam, ha eldobnám a vasat egy párszázezres javítás erejéig, csak azért mert idétlenkedni volt kedvem… 🙂
Ha nem dobod el a vasat, akkor is döbbenetesen tönkreteszi a blokkot és az egész hajtásláncot az egykerekezés.
Volt pár éve egy “egykerekezőgép” Magyarországon. Egy görgős fékpadot alakítottak át szenzorokkal úgy, hogy ne tudj hanyattesni. Egy régi karbis 600-as Hornetet fogtak be a gépre. Ez a típus kint a közúton kvázi elnyűhetetlen, volt olyan 100’000 kilométeres tartóstesztje, aminek a végén alig mértek kopásokat a blokkon belül. Nos, ezt a motort külön olajszivattyúval is ellátták, hogy tökéletes legyen a kenése. A kilométerszámláló érzékelőjét áttették a hátsó kerékre, és így üzemelt egy szezonon át. Mintegy 4’000 kilométernyi egykerekezés után szétszedték a blokkot.
Nem hiszem hogy bárki meglepődik: a kopások kritikusak voltak a hajtóműben. Vagyis a közúton 100 ezret vidáman teljesítő erőforrás gyakorlatilag felújításra szoruló állapotban volt.
Én például ezért nem egykerekezek soha. Minden motort sajnálok és jobb sorsra érdemesnek tartok. A tesztmotorokat is, a sajátomat meg főleg!
Tény, hogy nem a kerekezés a hosszú élet titka, de én még csak kevés motort láttam egykerekezésbe belehalni 🙂
Az csak egyik magyarázat, hogy sok embernek ez eufória és adrenalin, lehet ők károsan függők, de ha egy erős motoron ülsz, legyen az bármi és gyorsításkor érzed, hogy testedet előzi a motor alja, nehogymár elvedd tőle, amit szinte kíván! 😀 Nos ilyenkor lehet ez 10 vagy 100 méter motornak nem lesz baja, neked meg?!
Megyek is motort szerelni…
A képlet egyszerű. Veszel egy ’90 utáni min. 400-as sportmotorot, lehetőleg olyat, ami még megy, de nem kerül sokba. MIndegy, hogy eszi-e az olajat, úgysem mész vele messzire.
Ha van a közelben gyakorlásra alkalmas hely, még rendszám sem kell rá. Védőruha (!), aztán lehet gyakorolni! A módját tudjuk, tehát mindenki tud egykerekezni. Csak fejben kell összeszedni megunkat.
Az más kérdés, hogy én is sajnáltam volna eddig minden motorom. Amikor meg van egy kis szabadidőm, akkor rendesen motorozok inkább, minthogy 10m2-en gyakorlatozzak.
De a lehetőség a tanulásra mindenkinek adott. S a jó motor javításának árából (a helyett) a fentiekkel meg is oldható!