Jobb, mint egy motoGP gép

Minden motorosnak megvannak a saját szempontjai, ami alapján motort választ. A motorozásnak megvannak a maga szegmensei, ma már igazi „mindenesek” nincsenek. Minden motornak van számtalan előnye, s talán még több hátránya, de a racionalitás mellett fontos szerep jut az érzelmeknek is a masina megvásárlásakor. Persze legtöbbünk lehetőségeit, főleg a világnak ezen kis szegletében, erősen korlátozza a pénztárcánk. Amikor azonban a pénz nem számít, durva dolgok születhetnek. Nagyon durva dolgok…

A gyártók teljesítmény-hajszolása mára olyan gépeket szült, amelyek a csúcskategóriában még gyári állapotban is messze túlmutatnak egy átlagos motoros szükségletein és képességein. A versenyekre ez persze nem elég, különböző szinten tuningolják tovább a gépeket. Ha őszinték vagyunk, egy nyitott kipufogórendszer, egy injektorvezérlő beépítése igazából ma már nem is tekinthető komoly tuningnak, sok esetben utcai motorokon is találkozhatunk ilyen átalakításokkal. Az persze más kérdés, hogy egy technikai sportban szigorú szabályok kötik a motorépítőket.

Az NCR egy kis olasz cég, amely ebből a világból érkezett. 1967-től foglalkoznak gyorsasági versenymotorok építésével, azok átalakításával illetve teljesítményének növelésével. A tunningműhely Ducatikra specializálódott, a versenyzésben használt alkatrészeket, de komplett motorokat is értékesítenek a lóerők bűvöletében élő márka-fanatikusok számára. Legújabb motorjuk azonban túltesz mindenen, amit eddig alkottak. Az NCR Millona M16 a 2006-os Ducati motoGP gép utcai változatának, a Desmosedici RR-nek egy igencsak speciális átalakítása. Az eleve ritkaságszámba menő masinából a kis olasz csapat valami egészen különlegeset alkotott. A hátsó keréken mért, több mint 200 lóerős teljesítmény ugyan nagyon sok, de ma már nem égbekiáltó, a még motorozható kétkerekűek között is találunk ennél erősebb gépeket. A felhasznált csúcsminőségű alapanyagoknak hála azonban a remekmű tömege rendkívül alacsony, mindössze 145 kilogramm, ami egy bő 32 kilogrammos fogyókúrát jelent a Desmo számára. Ugyan a pusztán számok nem sokat mondanak el egy motorról, de a fenti két adat, és a motoGP-ből származó alap nem hagy kétséget afelől, hogy egy igazi bestiát láthatunk. A megkurtított idomzat, a sárhányó, a kerekek, sőt még a hátsó lengőkar és maga a váz is szénszálas kompozit anyagból készült. A teljes kipufogórendszer titán, akárcsak a csavarok legtöbbje – ezt még a megboldogult Drapál János adta a motorosok világának. A váltó sem úszta meg az átalakítást, az össztömeg csökkentése érdekében néhány gyári alkatrészt ebben is kicseréltek a versenyszerű használatban szokásosra, s az más szinte szóra sem érdemes, hogy néhány alkatrész a repüléstechnikában használt magas specifikációjú alumíniumból készült. A futómű rugózó elemei értelemszerűen a kor legjobbjai, a TTX rendszerű, teljesen állítható hátsó rugóstag mellett az első teleszkópok az SBK specifikációnak megfelelő, legmodernebb FRG000 darabok. A motorról alkotott képet a kipörgésgátló, a teljes adatgyűjtő rendszer (amely még a teleszkópoktól érkező jeleket is rögzíti),  egy ECU, amely automatikusan állítja az injektortérképet, és három előre programozott móddal rendelkezik, no meg persze a versenysportban használt műszerfal teszi teljessé.

Ez a bestia egy igazi pályaszörny, egy ritka játékszer felnőtt kisfiúknak – mindenesetre azt kétlem, hogy a FIM rendelkezik olyan versenykategóriával, ahol ez a masina elindulhatna. S hogy mindez mennyibe kerül? Nos, ebben a szegmensben ez egy illetlen kérdés, a cég nem is publikálta a gép árát. Ajánlatot csak külön érdeklődésre adnak, de illúzióink ne legyenek, a Desmo 65.000 eurós árcédulája csupán a kiindulási alap volt…