Június második hétvégéjén lezajlott a harmadik Aegon motoRun nemzetközi motoros tájékozódási túraverseny. Amely – hála a támogatóknak, az Aegon Biztosítónak és a Fuchs Oil Hungáriának, valamint a magukat megmérettető versenyzőknek – az eddigi legnagyobb és talán legkeményebb hasonló viadal lett. A regisztráció már az év elején elindult, a verseny előtt hetekkel pedig le kellett állítanunk, mert a mezőny mérete elérte az általunk még kezelhetőnek gondolt maximumot. Aztán persze jelentkezett jó néhány versenyző, akik régi ismerősök, de valahogy elfelejtették időben leadni regisztrációjukat – így végül 138 motor gyűlt össze az előzetesen tervezett 120-as plafon helyett.
Egy ilyen versenyen a lebonyolítás során a legnagyobb rizikó, hogy a túl sok csapat nagyon hosszú ideig halad át egy-egy ponton – akár rajtról, akár célról, akár egy benzinkúton levő pontőrről beszélünk. Így idén ismét lehetőséget adtunk arra, hogy ne csak 2-3, hanem akár négy motor is alkothasson egy csapatot. Ezzel a lehetőséggel a mezőny élt is, így végül “csupán” 125 motor és 41 team vágott neki a 2019-es Aegon motoRun útvonalának.
Az idei útvonal Szlovénia és Ausztria területén vezetett. A kevés magyar szakasz kivétel nélkül a bázist biztosító és meseszép Őrség megismerését segítette. Az Aegon motoRun központja ugyanis Szalafő volt, ahol fantasztikus vacsorák és reggelik mellett nagyon kedves és szívélyes vendéglátás is járt a népes mezőnynek – ezért utólag is nagyon hálásak vagyunk! Szalafőre a rajthoz álló résztvevők nagy része már a verseny nulladik napján, azaz csütörtök este megérkezett, ahol egy közös szalonnasütéses vacsorával indult a program. Amely másnap komolyra fordult: reggel regisztráció és csapatalkotás után délelőtt 11-kor az 1-es rajtszámmal ellátott négy motor nekivágott az első napi távnak. Őket két percenként újabb és újabb csapatok követték, így kevesebb mint másfél óta alatt valamennyi versenyző útra kelt.
Pénteken közel háromszáz kilométernyi tájékozódás várta őket. Az Aegon motoRun igazi kihívása, hogy a meglehetősen foghíjas információkat tartalmazó roadbook-jellegű itiner alapján végig kell navigálni az egész útvonalon. De nem elég nem eltévedni. A napi etap ugyanis szakaszokra van osztva, amelyeknek csak a minimális hosszát ismerik a versenyzők. Ez után bárhol lehet pontőri poszt, ahol ellenőrzik a megtett távolságukat és az átlagsebességüket is. Ezek eltérése a valós úthossztól és a kért tempótól mind büntetőpontokat eredményez – a motorosok pedig azt szeretnék, hogy ilyenből minél kevesebbet gyűjtsenek össze.
Ami valóban nagyon nehéz. Hiszen sok helyen a továbbhaladás iránya sem egyértelmű, hanem meg kell keresni azt. Ilyen utasításoknál a csapatkapitányi szerepben levő motor megáll, a többiek pedig igyekeznek kitalálni, mi a helyes irány. Azt az itinerben levő információ segít megtalálni – de néha egy egészen eldugott felirat vagy bármi egyéb is lehet. Vagyis az Aegon motoRun nagyon komoly szellemi sport is azon kívül, hogy csodaszép tájakon és rengeteg kanyart legyőzve kell egész nap terelni a motort.
A pénteki nap késő délutánjára mindenki célba futott és közösen egy jót vacsoráztunk a szalafői focipályán felállított hatalmas sátorban. Hogy igazi őrségi ízeket kóstolhassunk, arról a helyi Banya-klub tagjai gondoskodtak – ők készítették a bográcsos babos káposztát (isteni volt!) és a tökös-mákos rétest. A péntek este azonban hagyományosan nem a dorbézolásról szólt. Már a rövidebb nap navigációja is komoly feladatok elé állított mindenkit, és tudták: másnap sokkal hosszabb táv várja őket. Így hamar pihenni tért a mezőny, hogy szombaton már reggel 7.15-kor elinduljon a második rajt. Ezen a napon estig gyűrték a sokszor elképesztően keskeny és kanyargós utakon vezető 540 kilométeres távot és keresték a tűzcsapokat és a pontőröket.
Mivel minden csapatkapitány-motor kilométeróra-állása pontőrönként felírásra kerül, pontosan ismerjük a megtett távot. Leszámítva a “merre tovább” típusú keresgélést. 2019. június 14-én 11 óra és 15-én kora este között az Aegon motoRun mezőnye biztosan több, mint 109.800 kilométert motorozott végig. Ami elképesztő szám – és hála a résztvevők motoros tudásának és talán kicsit a szerencsének is – egyetlen személyi sérüléses baleset nélkül. Műszaki hiba akadt több is, de szerencsére ilyen miatt feladni sem kényszerült senki a viadalt. Valamennyi motor célba ért – csupán egy csapat adta fel szombat reggel a versenyt, mert nekik túl kemény volt a menet. Amiben bizony van igazság… Azt hiszem, a hazai átlag motoros társadalom elég nagy hányadának tört volna bele a bicskája ebbe az útvonalba.
A szombat esti vacsora már felszabadultabban zajlott, hiszen ekkorra mindenki túl volt a kihívásokon. Már csak a söröket kellett kihívni a hűtőből – amit szintén sikeresen teljesítettek a versenyzők. Mi pedig közel éjjel kettőig dolgoztuk fel a pontőri állomásokon rögzített adatokat, korrigáltuk amit kellett és igyekeztünk egy komoly hiba nélküli eredményt alkotni. Vasárnap reggel hatkor már okleveleket írtunk, hogy 9.30-kor a tervek szerint és óramű pontossággal kezdetét vegye az utolsó felvonás: az eredményhirdetés. A cikk végén mellékelt táblázatokból látható, hogy akadtak több száz hibapontot gyűjtő csapatok is – az élboly azonban hihetetlenül precízen motorozta végig a 840 kilométeres versenyt!
A második oldalon megtudod, kik nyertek – és rengeteg letölthető linket, itinereket és útvonalakat is találsz. Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »