10+1 motor télre félmillióból

A tél a legtöbb motorosnak az álmodozásról szól hazánkban.  A melegről, a szabadságról, a sebességről, dugóban állva pedig az elvesztegetett órákról, és az elpöfékelt forintokról. Több évnyi téli motorozás után biztosan állíthatom, hogy nem mindenkinek jó döntés ragaszkodni a két kerékhez. Hosszabb távot ingázni, kihalt, forgalommentes utakon sokkal jobb egy 200.000 forintos Swift téligumival, mint bármilyen kétkerekű. Azonban rövidebb távokra, vagy rendszeres dugók sújtotta utakon érdemes megfontolni egy téli motor beszerzését. Igen, egy újabb motor vásárlása olcsóbb is lehet a mi körülményeink között, különösen, ha a nyári paripa egy sportmotor, vagy egy krómos csoda. A hazai úttisztítási szokások nem kedveznek a drága motoroknak, só, aprókavics, homok, ezek egyike sem tesz jót a fém alkatrészeknek.  Sajnos tapasztalat, a saját KTM motoromat több órás tisztítás után sem sikerült tökéletes állapotba hozni, nem is szólva arról, hogy télen kétszer is lapjára került, és ritkán élveztem a közel 100 lóerőt és ugyanennyi newtonméter nyomatékot.

A télre választott motornak tehát nem kell erősnek és szépnek lennie, szerepe csupán annyi, hogy megbízhatóan és olcsón eljuttasson minket úticélunkhoz, és ne legyen komolyabb baja egy esetleges eldőléskor.  A hidegben és esőben szerzett rutinnak sokszor ugyanis ez az ára, az esés rizikója sokkal nagyobb, bár szerencsére kisebb tempóval következhet be. A téli motorozás előnye viszont, hogy nem tavasszal tanulunk újra két keréken élni, így a valóban legveszélyesebb időszakot – az első hetek rutintalan billegését – átugorhatjuk.  Sokan nem hisznek abban, hogy egy robogóval vagy kismotorral is lehet még mit tanulni, pedig aki már próbálta, tudja, hogy a csúszást és annak kivédését legjobban ezekkel lehet gyakorolni, és erre tökéletesen alkalmasak az utak is a hideg évszakban. Bár az első napokban rettenetes érzés minden évben a csípős levegő, keressük a szórakozást ilyenkor is. Lehet, hogy nem a nagyobb tempó, hanem a csúszkáló motor kontrollálása, a fék eddig elképzelhetetlenül óvatos kezelése, vagy a kipörgő hátsó kerék terelése lesz az élmény.  Mindössze egy fontos szabály van, amit mindig érdemes szem előtt tartani: a téli motorozás veszélyes üzem. Ha reggel esett 10 centi hó, vagy bal lábbal érintettük a talajt, hagyni kell a gépet pihenni a helyén, és elő kell venni az autót, BKV bérletet vagy amit én szoktam 0 fok alatt, a kerékpárt.  Jó dolog a téli motorozás, gyorsabb is két keréken, de nem szabad, hogy kötelező legyen. És most lássuk a listát, sorrend nélkül.

1. Yamaha YBR 125 (2007)

Egymillió futár nem tévedhet. Az YBR 125 és hasonszőrű társai a világ minden pontján megtalálhatóak, százezerszám fogynak Kínától Venezueláig. Sikerük titka az egyszerűség, a léghűtéses, négyütemű nyolcadliteres, elképesztően takarékos blokk, a puha, strapabíró és terhelhető futómű, a minimális karbantartásigény. Egy ilyen motorra a gumi alig drágább, mint egy tank benzin, fogyasztása 2-3 liter közötti, és egyes országokban a csomag mellé 4-5 ember is felül rá. Az YBR a minőségével és kategóriájához képest csinos külsejével rukkol előre listánkon, és nem csak nálunk, ez Anglia legnépszerűbb kétkerekűje is 2009-ben!  

Alternatívák: Honda CBF125, Keeway Speed 125

2. Suzuki DR-Z 400 (2002)

A DR-Z-k többsége kicsit drágább, mint félmillió forint, de a mai helyzetben azért le lehet eddig alkudni egy régebbi példányt.  A kis Suzuki megbízható és takarékos, de a listán szereplő többi motorral ellentétben élménygenerálásban is a legjobbak közé tartozik. Első vagy hátsókeréken gurulás, driftelés a kanyarból, ugratás vagy lépcsőmászás, a nagy kerékkel terepezés mind a DR-Z mellett szól. Ellene kevés érvet lehet felhozni, keskeny ülése egyáltalán nem kényelmes, és az elemektől sem véd, lábvédő, plexi nem való a Suzuki terepmotorra. Egy telet lehúztam egy DR-Z 400 SM nyergében, ritkán vágytam más motorra, bár kétségtelen, hogy alaposabban fel kellett öltözni rajta a hidegebb napokon.

Alternatívák: Yamaha XT600, Honda XR 400 R

3. Gilera Stalker 50 (új)

Félmillió forintért már jó minőségű új robogót is vásárolhatunk, a Stalker a korábbi 575.000 helyett 385.000-ért már elvihető.  A legtöbb 50-es robogóval szemben a legnagyobb előnye, hogy minimális idomzata kevéssé van kitéve a sérülésnek,  duci kerekei  pedig jól bírják a megpróbáltatásokat. Az 50-esek kötelező biztosítása olcsóbb, mint 10 liter benzin, és mivel legalább még két évig nem lesz kötelező a rendszám, rugalmasan használhatóak a városban. Folyamatos szabálysértésre senkit nem ösztönzünk, de például a buszsávok használata szép lassan elfogadott lesz az EU országokban, hiszen a lomha járműveket még egy robogó sem tartja fel, másrészt biztonsági okokból is indokolt használatuk, az autókkal nem keveredő motorok sokkal kevesebbszer kerülnek bajba. Mivel a sávok sok helyen kamerával védettek, a buszsáv használata egyelőre csak egy 50-es robogóval jár következmények nélkül. Az egyszerű léghűtéses Piaggio blokkal szerelt Stalker 65-el tud menni fojtás nélkül, fogyasztása 3-3,5 liter.

Alternatívák: Yamaha Slider, Yamaha BW, Piaggio Typhoon, Keeway F-Act NKD

 
4. Kawasaki KLE 500 (2000)

A KLE sok szempontból a DR-Z tökéletes ellentéte: kényelmes, jó a szélvédelme, praktikus, ugyanakkor nyoma sincs benne a huligánságnak. Motorja inkább nyomatékos mint erős, futóműve sem nevezhető sportosnak. Remek választás azoknak, akik az irányíthatóságot, az alkalmi terephasználatot és az olcsó fenntartást keresik egy sokoldalú motorban. Ha nincsenek nagy teljesítmény-igényei az embernek, de szeret csavarogni, a KLE 500 egész évben hűséges társ lehet, télen mindössze a fokozott rozsdásodási hajlamra érdemes odafigyelni: a só sajnos könnyen megmarja a fém alkatrészeket. Nehezebb súlya miatt csúszós utakra csak különös elővigyázattal ajánlott, olyankor nyomatéka is problémát okozhat a lista többi motorjához képest.

Alternatívák: Aprilia Pegaso, Honda NX650 Dominator

5. Kymco Grand Dink 250 (2004)

Először is tisztázzuk: a Kymco koreai és nem kínai, ennek megfelelően egy egészen más minőséget képvisel. Másodszor igen, nekünk is van szemünk, és látjuk, hogy a Grand Dink a TOP10 legcsúnyább motor válogatásba is bekerülne. Ezen túllépve azonban felfedezhetjük az egyik legolcsóbb nagytestű nagyrobogó előnyeit, azaz fotelszerű kényelem, tökéletes védelem a széltől és esőtől, alacsony fogyasztás, olcsó bontott alkatrész. Valóban nehéz esztétikailag megindokolni a választást, de ár/érték arányban az egyik legjobb döntés lehet, és kényelemben vagy minőségben sem marad el lényegesen az árkategória jóval korosabb japán vagy olasz nagyrobogóitól.

Alternatívák: Suzuki Burgman 400, Piaggio Hexagon

6.  Suzuki Van Van 125 (2004)

Divatos bumszli kerekes homokfutó alacsony üléssel. Mi ez, ha nem az ideális téli motor? A Van Van-t csak szeretni lehet stílusáért, mindemellett praktikus, mint egy YBR 125, szinte semmi karbantartást nem igényel, alig csipeget az üzemanyagból, no persze cserébe száguldozásra sem alkalmas. Gyakorlatilag az alacsonyabb motorosok endurója, mérsékelt rugóúttal, könnyebb földútra alkalmas gumival. A Van Van azon kevés olcsó motorok egyike, amellyel bárhol, bármikor feltűnést lehet kelteni, és a legtöbb emberből pozitív reakciót vált ki. Több ilyen vidám motor kellene a mai világba, amelyhez a reggeltől estig tartó mosoly alapáron jár.

Alternatívák: Yamaha TW 125, Hyosung Karion RT 125

8. Kawasaki ER-5 (2004)

Szinte már igazi nagymotor, de kezelhetősége alapján nagyon jó választás télre is. A hasonló Suzuki GS 500-nál jóval ritkább, ahogy szervízhálózata is, de könnyebb vele motorozni, és leheletnyit modernebb is. Teljesítménye alapján kétszemélyes túrákra is alkalmas, bár lételeme a város. Londonban az egyik legkedveltebb futármotor, mivel olcsó, tartós és könnyedén fürgébb a legtöbb autónál. Rengeteg kiegészítőt kapni hozzá, kedvünk szerint építhetünk belőle bármilyen stílusú járgányt, de a technikai dolgokhoz nem szabad nyúlni, nehogy a legendás megbízhatóság rovására menjen a barkácsolás.

9. Honda XR 125 L (2007)

A listánkon már több 125-ös és enduró is szerepel, de az igazi budapestre való téli motor ennyi pénzért csakis a kettő ötvözete lehet. Gazdaságos és szórakoztató, ráadásul ennyi pénzért közel újat is lehet belőle venni, ami egy Hondánál azt is jelenti, hogy élettartama örök élet meg egy nap, ha vigyázunk rá. A kis endúrók tökéletesen megbírkóznak bármilyen akadállyal, és ha elolvad a hó, akkor remek eszköz lesz a kis Honda az első terepes élmények megszerzéséhez. Magasabb fiataloknak is kiváló választás, ennyi pénzért kevés vagányabb motorral lehet begurulni egy középiskola udvarába, bár télen a krossz sisak egyáltalán nem javasolt, bármilyen keménynek is mutatkozik benne egy késő-tizenéves pattanásos orca.

Alternatívák: Suzuki DR-Z 125, Yamaha XT 125

10. Yamaha FZR 1000 (1993)

Rendben, a hóban nem ez a legjobb eszköz, de 500.000 forintért 145 lóerő igazán remek ajánlat, még ha ebből jó esetben is 100 maradt meg keréken a legtöbb példánynál. Egy mai sport-túra gumi még kicsivel 0 fok felett is majdnem élig dönthető egy szerpentinen, és esőben is tapad, így semmi akadálya, hogy a tél legnagyobb részét egy hiperkényelmes rakéta nyergében töltsük. Ugye mennyivel izgalmasabbnak hangzik, mint egy 50-es robogóval kacsázni a buszsávban? Az FZR1000 azonban lényegesen költségesebb játék, városi fogyasztása télen egy kisautóéval vetekedhet, és olajfogyasztásra hajlamos blokkjára fokozottan kell figyelni a hidegben. Jó szívvel nem ajánlanám mindenkinek, de arra tökéletesen megfelel egy ilyen öreg japán sportmotor, hogy ne a nyáron használt szemünk fényét marja szét a só. A tartós blokk mellett ugyanakkor a futómű már valószínűleg kilágyult és a fékek is tompán fognak, de ez télen inkább előny mint hátrány. Legyünk optimisták, és válasszunk a közepébe!

10+1. MZ ETZ 250

Valójában az egész lista fölösleges, hiszen minden régi motoros tudja, hogy télen egy MZ verhetetlen. Sajnos a legfiatalabb eredeti német példány is a 20-ik évéhez közelít, és az alkatrészellátás is egyre rosszabb, mióta a kisipari, orosz, török alkatrészek vannak túlsúlyban. Az MZ sosem volt hibátlan, a kor sem segít rajta, mégis, összetéveszthetetlen hangja, kivételesen nyomatékos blokkja halhatatlanná teszi. Az évtizedes fejlesztőmunka nem hozott egetverő változásokat, de az egyik legkiforrottabb konstrukció, alulról húz, az úthibákon átlibben, könnyű és kényelmes, nem véletlenül tartották a szocialista blokk egyik legjobb motorjának. Az ETZ még kisebb hóban is szárnyal, és ha elesünk vele, csak magunkért kell aggódni. Az értelmesebb példányok ára 80-100.000 forinttól kezdődik, így a kitűzött, 500.000 forintos célösszegből egy két hetes Szicíliai motorozás is kijön majd tavasszal. Kezdőként 11.000 kilométert motoroztam egy akkor 18 éves ETZ-vel Portugáliába és vissza, márciusban, és mindössze két kerékcsapágy (SKF-fel pótolva), néhány feszszabályzó és egy karbiállítás volt a mérleg. Ha valaki tud egy feltűnően értékén alul árult ETZ250-ről, ne legyen rest szólni!
 
Alternatívák: MZ TS125, Izs, Ural, Jawa 350