Új ítélet Gyulafirátót ügyében: egy hosszú harc vége és eleje

Veszprém és Eplény között, a 82-es főút körül helyezkedik el egy szép magyar község. Gyulafirátót ma már Veszprém közigazgatási része, nagyjából háromezer lakosával egy kellemes elővároska lenne – mi mégis egészen másról ismerjük. Minden magyar motorosnak az a szörnyű 2016-os baleset ugrik be a név hallatán, amelynek a mai napon hosszú és küzdelmes előzmények után lezárult a tárgyalása. Megszületett a jogerős ítélet – az igazságnak és a Motoros Érdekvédelem hathatós munkájának köszönhetően. De ennek megismerése előtt nézzük néhány szóban az előzményeket. Utána pedig a következményeket.

Összefogás és elkeseredés

A balesetről és a második bírósági tárgyalásra való összefogás felhívásáról itt olvashattok. A tárgyaláson méltó módon ott is voltunk mi, motorosok – az ítélet azonban szinte egy emberként sokkolt bennünket. Mivel akkor a döntés nem emelkedett jogerőre, az ügy véget sem ért, hanem a bíróságon folytatódott. A mai napon zajlott le a végső ítéletet is hozó tárgyalás, amelyen természetesen jelen volt Csapó Zoltán, az ügyben végig részt vállaló Motoros Érdekvédelmi Egyesület elnöke is.

A bíróság teljesen tiszta lapról indulva újra meghallgatta a résztvevőket – ezúttal szót kapott a balesetben maradandó károsodást szenvedett Márta is. Ő részletesen elmondta, mi mindenen ment keresztül a Gyulafirátót mellett felelőtlenül előző R.Richárd manőverének következtében. Ahogy Csapó Zoli mesélte: olyan érzelmek szabadultak fel, hogy azt mi, akik nem voltunk ott, valószínűleg el sem tudjuk képzelni… Egy szó mint száz: hosszú mérlegelés után a személyi összetételében is az előzőtől teljesen eltérő bírói testület ítéletet hirdetett. Az egy év tíz hónap első fokú ítéletet nem változtatta meg, azonban a felfüggesztést megszüntette: a büntetés fogházban letöltendő. (A tárgyalás részletes beszámolóját a helyszínen szintén jelen levő Kisalföld tudósításából alaposabban is megismerhetitek.)

Motoros jövőnk

Ezen a ponton átadom a szót Csapó Zoltánnak, aki az egész baleset utáni eseménysort végigélve szeretne néhány gondolatot megosztani velünk.

Először is szeretném mindenkinek megköszönni a támogatást. Úgy a figyelmet és az összefogást, mint a pénzbeli segítséget Nikiék felé. A következőkben leírtakat kérlek olvassátok nagyon komolyan. Ugyanis ma egyfajta mérföldkőhöz ért a motoros érdekvédelem Magyarországon. Nem csak a napi tevékenysége miatt, hanem a TI, vagyis a MOTOROSOK figyelme, hozzáállása miatt is. Mit értek ez alatt? Kezdik egyre többen érteni, hogy milyen nagy szükség van a közösségre, az együtt gondolkodásra. Sőt, alkalmanként akár az összefogásra, a tevőleges jelenlétre is. Ez volt az az ügy, amiben mindez nagyon kijött. A tavalyi tárgyaláson nem csak eljöttetek a hívó szóra, nem csak utaztatok esetenként oda-vissza 700 kilométert, hanem tettetek a saját jövőnkért, biztonságunkért, lehetőségeinkért, lobbierőnkért. Észre kell venni, hogy semmi változás nem lesz – csak akkor, ha teszünk ezért.

Mi, motorosok egyféleképpen tudunk cselekedni. Beletesszük magunkat, a figyelmünket a folyamatokba és igenis merünk erről beszélni, oda merünk menni és cselekedni. A bíróságon mindkét alkalommal erősen megmutatkozott a média jelenlétének ereje és hatékonysága. Az előző tárgyaláson zaklatott lett a bírónő – mintha tartana ettől -, a mostani három bíróból álló tanácsot pedig érzésem szerint alapossá tette ez a fajta jelenlét. Az emberi jelenlétnek a motoros ügyekben óriási szerepe és ereje van – úgy a másik félre, a bíróságra, és a társadalmunkra is.

A magam részéről 100 százalékig biztos vagyok abban, hogy amennyiben nincs az őszi nyilvános megjelenésünk és jelenlétünk a bíróságon, akkor a mostani ítélet is más lett volna. Érezhető, tapintható volt akkor is ennek következménye – és most, a mai napon is. Tényezővé váltunk, akikre számítani fognak a jövőben. Egy példa: ma reggel a bíróság felé rendőrautó várt a felfelé vezető úton. Ha motorral jövünk, majdnem biztosan elterelték volna a csoportot valamerre parkolni. (Ez az irónia volt.)

Hogyan tovább?

Meg kell érteni a társadalmunknak és minden közlekedőnek, hogy a motorosok ugyanolyan érző, lélegző emberi lények, mint az autóban ülő társaink. Nincs különbség! Csupán annyi, hogy ha baj van és a bírói pulpitus előtt kell találkoznunk, akkor tőlünk nem csak a megfelelő kommunikációra és szakmaiságra számíthatnak, hanem jelentős összefogásra is. Amit máshol még nem tapasztalhattak. Ugyanakkor nekünk is NAGYON KOMOLY feladatunk van. A motorosokról alkotott képen változtatnunk kell. Meg kell értse a környezetünk, hogy nincs már a „Gyorsan jött, nem is láttam, stb…” Nagyon fontos a jövőben is a kulturált viselkedés, a rendbontás nélküli és fegyelmezett megjelenés az esetleges rendezvényeken, demonstrációkon, médiák vagy bíróságok előtt. Szeretném ha összefognánk és tavasz elején egy olyan rendezvényt szerveznénk és valósítanánk meg Budapesten, amely az egész környezetünk számára rávilágít: a motorost tényezőként és egyenrangú partnerként kell mostantól kezelniük. A közlekedésben és a jogban egyaránt.

A magam részéről egy gondolatot tennék még hozzá: a fenti figyelmet akkor tudjuk igazán kiharcolni, akkor követelhetjük meg teljes joggal, hogy ha mi magunk is ennek megfelelően veszünk részt a közúti közlekedésben! Legyünk ugyanolyan partnerei az autósoknak a közutakon, amilyen partnerséget elvárunk mi tőlük – és így együtt a jelenlegi helyzeten remélhetőleg nagyon sokat tudunk javítani!

fotók: H. Baranyai Edina, Kisalföld.hu