A két első kerék különleges megjelenést kölcsönöz az MP3-nak. Itt azonban nem csak a külső a lényeg
Jelenleg ez a jármű a robogó egyedfejlődés csúcsa. Nem csak extravagáns, de praktikus is.
Az MP3 ránézésre csak az első traktusában tér el egy „hagyományos” robogótól, de ott nagyon. Rögtön felmerül a kérdés, hogy mi szükség két első keréken gördíteni a járművet, amikor az tökéletesen működött egy kerékkel is. Lehet-e többet nyújtani ezzel az első futóművel, anélkül, hogy a motorozás élménye csorbulna, vagy a robogó bármely tulajdonságát hátrányosan befolyásolná? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ az alatt a néhány nap alatt, amíg kipróbáltuk a Piaggio háromkerekű világszenzációját.
Futómű
Az elv egyszerű, a kivitelezés nem annyira. Gömbcsuklók és lengőkarok tartják az egykarú villaszárakat
Már az első kilométerek alatt nyilvánvalóvá vált, hogy vezethetőségben alig különbözik hagyományos társaitól. Ráadásul rajta ülve nem láthatók a szokatlan műszaki megoldások, nem is szélesebb mint kétkerekű alteregója az X8-as, legfeljebb a járókelők arca tükröz némi csodálkozást, hogy ezzel a motorral valami nem stimmel. Ami igazán érdekessé teszi az MP3-at, az a futóműve, aminek nagy része a burkolat alatt elrejtve található. A négy alumínium lengőkarból álló szerkezet középen a vázhoz, szélein pedig az egykaros megoldású villaszárhoz kapcsolódik. A lengőkarok fölött található az elektro-hidraulikus reteszelő, ami az adott pozícióban rögzíti a futóművet. A reklámanyag akár 40 fokos bedönthetőséget ígér még rossz útviszonyok mellett is. Tény, hogy könnyedén és jólesően dönthető, legyen szűkebb forduló vagy gyorsabb ívű kanyar. Az ellenkormányzásra precízen reagál, és könnyen végrehajthatók vele a hirtelen kikerülési manőverek is. Egyedül a viszonylag erős felegyenesedési hajlam volt zavaró, ami a fékezés közben, döntött motornál jelentkezik.
Motor
A négyszelepes blokk huszonkét lóerőt teljesít. Városi használatra bőven elegendő
Az MP3 a Piaggiónál már bevált kettőötvenes QUASAR blokkot kapta. Ez az erőforrás dolgozik még számos más modellben, köztük a Vespa GTS-ben, vagy a Gilera Runnerben is. A fekvő elrendezésű, folyadékhűtéses egyhengeres motor négyszelepes, üzemanyag ellátásáról elektronikus benzinbefecskendezés gondoskodik, háromutas katalizátorral is felszerelték. A nyomaték egy száraz röpsúlyos tengelykapcsolón és ékszíjautomata nyomatékváltón keresztül éri el a szekunderhajtás fogaskerekeit, valamint a hátsó kereket. Gyári adat szerint a 22 lóerős teljesítmény 125 kilométer/óra végsebességet biztosít. Ezt óra szerint a gigantikus szélvédővel is teljesítette az MP3. Közel 300 kilométeres, nagyrészt városi tesztünk során 4,4 literes átlagfogyasztást mértünk, ami igen jónak mondható a 200 kilogramm fölötti géptől. A közeli jövőben várható 400 köbcentiméteres változattal pedig már az országúti motorozás is dinamikusabbá válhat.
Menettulajdonságok
Nem túl hegyes szögben könnyedén birkózik meg kisebb-nagyobb akadályokkal is az MP3. A járdák, kocsifelhajtók gond nélkül küzdhetők le vele
Szimpatikus tulajdonsága a futóműnek, hogy maximális jóindulattal kezeli az úthibákat, legyen az gödör vagy bucka, fittyet hány a hosszanti nyomvályúkra és a lámpák előtt a buszok által felgyűrt úttestre. Olyan könnyedséggel mászik fel a járdára, hogy szinte észre sem venni, ha azt nem merőlegesen tesszük. Nem csavarja ki a kormányt a vezető kezéből és nem billenti meg a motort sem. Nem negatívumként teszem hozzá, csupán érdekesség, hogy nagyobb tempónál a nyomvályús úttest a hátsó kereket továbbra is „terelgeti”, míg az elsők nem törődnek az úthibával. Az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy utánfutót húzna a motor eleje, és mi abban foglalnánk helyet. A lényeg azonban a városi közlekedés. Normál robogóval megegyező szélességével, ám azt jelentősen felülmúló stabilitásával a sorok közötti előrejutás minden eddiginél könnyedebbé vált. Ha pedig megállunk a lámpánál, még a lábunkat sem kell letennünk!
