A világ legnagyobb hadseregeinek – így az amerikai haderőnek is – vannak ikonikus katonai járművei. Gondoljatok például a Willys Jeep-re, a Humvee-ra, vagy a P-51 Mustang kísérő-vadászrepülőgépre. De talán még a Sherman vagy az Abrams tankokat is érdemes említeni ebben a felsorolásban. A nagyközönségnek ebből a listából nem hiányozhatnak a motorkerékpárok sem: azokból is akad jó néhány. Persze más hadseregek is használnak motorokat, mi most a US Armyban valaha rendszeresítettekből mutatunk néhány darabot.
A Harley-Davidson eredetileg ezt a típust kifejezetten Pershing tábornok kérésére fejlesztette ki abból a célból, hogy a Pancho Villa gerilláival szembeni küzdelmet segítse a mexikói forradalom (1910-1917) idején. Pancho Villa a forradalom egyik legjelentősebb vezéralakja volt, bűnözőből lett forradalmár és nemzeti hős. Bár az amerikai erők nem tudtak a nyomára akadni, a 17F / J modell a sivatagban olyan jól teljesített, hogy a katonaság még több kétkerekűt rendelt. Az I. világháború végére az összes legyártott Harley-Davidson fele katonai szolgálatban volt – mintegy húszezer darab. Mint sok más esetben, a katonai megrendelések itt is jelentős mértékben hozzájárultak a gyártó cég megerősödéséhez.
Ez a motor a Harley-Davidsonnal egyszerre szolgált az I. világháborúban. Az Indian Powerplus Big Twin volt akkoriban a fegyveres erők kedvence, ebből a típusból összesen 50 ezer motor állt szolgálatban. Azonban ez a gyártási volumen azt is jelentette, hogy az Indian szinte a teljes kapacitását a háborúnak kellett szentelje 1917 és 1919 között. Habár ez kétség kívül hazafias cselekedet volt, de egyben azt is jelentette, hogy polgári célokra nagyon kevés darabot tudtak eladni. Ezért is maradt le az Indian a Harley-val szembeni versenyben a háború után.
A világháborúk fegyverkezési fejlesztései miatt a motorkerékpárok eltűntek a frontvonalakból. A páncélzat hiánya az újfajta hadviselésben egyértelmű hátránynak számított a tankok korában. Ehelyett katonai rendőri járművekként kezdték használni a motorokat, kihasználva a gyorsaságukat és mobilitásukat. A második világháború végére a Harley-Davidson közel 60 ezer darabot épített ebből a típusból a hadseregnek, de párhuzamosan tovább folytatták a civilek számára is a forgalmazást. Polgári használatra azonban ezeknek a modelleknek túl nagy volt a szélvédője és a méretei is túlzottnak bizonyultak. Ezért átalakítgatták, levágtak belőle itt-ott, és feltalálták a choppert. De ez egy másik történet.
A második világháború volt a katonai motorkerékpárok történetének csúcspontja, utána egészen a nyolcvanas évekig nem láttak sok akciót az amerikai harci motorok. Amikor azonban az I. Öbölháború (Irak-Iráni háború, 1980-1988) kitört, a US Army különleges műveleti egységei számára a Kawasaki KLR kitűnő választássá vált, bár erősen módosított formában. A katonai KLR-t, (M103M1) elég sokoldalúnak tervezték, akár sugárhajtású- vagy dízel üzemanyaggal is képes volt működni. A tengerészgyalogságnál is rendszeresítették.
Az MMX-et kifejezetten speciális felhasználási területre, direkt a hadseregnek fejlesztette ki a Zero a csendes villanymotorja miatt. Az akkumulátor kapacitása több mint 3 órás üzemidőt biztosít, kipufogógáz és hang nélkül 4,4 másodperc alatt gyorsul százra. Ez a kétkerekű lopakodó könnyű is, és jól szállítható – tökéletes jármű a kommandós akciókhoz.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »