Egli Fritz W.1300, avagy így készül a mamutból versenyló

Manapság rendkívül hálás feladat café racert építeni, ugyanis rendkívül kelendő a stílus. Mind a gyári, mind pedig a különböző manufaktúrák által épített gépek jól fogynak a piacon. Vannak típusok, amelyek már gyárilag követelik az átalakítást, ilyen többek között a Yamaha kultikus típusa, az XJR 1300 is. Számos átalakítást láthattunk már ebből a gépből szerte a világon, most viszont egy igazán különleges darab született. Nem más vette kezelésbe a japánok izombringáját, mint az elismert nevű svájci mester, Fritz Egli. A svájci műszereket mindig is valamiféle misztikum övezte, amelyet precízségüknek köszönhetnek. Egli mester neve a ’60-as évektől kezdve szorosan összefonódott a tökéletes motorvázakkal. Egészen a ’80-as évekig tevékenykedett és számos japán gyártó is tőle vásárolt vázat, ha valami egészen kifinomult megoldásra vágytak.

A Yamaha XJR1300 kiváló alapot nyújtott Fritz Egli legújabb gépéhez

Az öreg motoros nem vénember

Alapesetben az XJR1300 nem a merev vázáról és az alacsony tömegéről híres, ennek köszönhetően tempós motorozáskor kicsit nyúlós érzetet kelt – erre mondják, hogy tökösnek kell lenni, ha köridőket szeretnénk vele döntögetni. A nyolcvanéves Egli mester és csapata inkább az egészet felépítették szinte nulláról – a blokk és a hátsó lengéscsillapító maradt gyári (pontosabban a blokk sem teljes egészében).

Hamisítatlan café racer sziluettel büszkélkedhet az Egli Fritz W.1300

Az Egli Fritz W.1300 nevet viselő masina alapja a teljesen újratervezett acélváz és a hozzá kapcsolódó lengővilla. A motorblokk eredetileg nedves karteres kenésű volt, ám a versenymotoros hagyományokhoz híven az olajtartály a váz felső részébe került.

A váz tervezésében az idén nyolcvan éves mester is segédkezett

Elöl és hátul egyaránt Öhlins futómű virít, amely a speciális vázzal együtt garanciát jelent a pontos vezethetőségre. Hogy mindez igaz legyen, a gyári fékrendszert is menesztették és a helyére a versenysportból ismert Beringer hatdugattyús rendszere került, dupla tárcsákkal az első keréken. Hátul maradt kétdugattyús a nyereg, ám a féktárcsa átmérőjét megnövelték – immár 267 milliméteres diszket lassít a berendezés.

Hatdugattyús Beringer fékek az első keréken

A fényszóró, a kormánycsutkák és a lábtartók az LSL katalógusából érkeztek – jól bevált termékeket kínálnak a különböző stílusú épített motorokhoz. Ezeknek és az alumíniumból készült tanknak és sárvédőknek köszönhetően sikerült jelentősen csökkenteni a jármű tömegét. A bringa gyári helyzetében 240 kilogrammot nyom a mérlegen teletankolva, Egli bácsi csapata ezt lefogyasztotta 208 kilóra.

Az alumínium tank és az LSL kiegészítők szépen harmonizálnak egymással

A járgányból egyelőre csak öt darabot készítenek, ebből négy már gazdára is talált. Ha pont vásárolhatnékja támad valakinek és egy ilyen gépre vágyik, akkor persze nem csak gyorsnak, de gazdagnak is kell lenni. Ugyanis nagyjából 15 millió forintnak megfelelő svájci frankot kérnek érte. Ha mégis lemaradnál róla, ne csüggedj! Állítólag jövőre ismét valami ínyencséget dobnak piacra, nagyobb darabszámban. Addig is lehet gyűjtögetni a húszezreseket.