Az örök etalon: Honda SH300i ABS teszt

A Honda a világ vezető motorkerékpár márkája. Számolatlan mennyiségű sportsikert ért el, sok olyan modellt adott a motorozás világának, amelyek meghatározták az egész jármű-kategória fejlődését. Egyikre sem kezdem el sorolni a példákat – van bőven. Viszont bármennyire emlékezetesek valakinek a MotoGP világbajnoki címek vagy éppen akármekkora Africa Twin rajongó is (a régi V2-esre gondolok), sajnos szembe kell nézni a ténnyel: a japán márka piacvezetőségét nem ezeknek köszönheti. Sokkal inkább egy Super Cub nevű mopednek, amelyből immáron bőven több, mint hatvan millió példány (!!!) talált gazdára. És amelynek szellemisége elvezetett főszereplőnkhöz, a szintén elképesztően sikeres SH300i robogóhoz is.

A sziluett maradt a klasszikus SH-s. Azonnal felismerhető a jármű

Párhuzamos sikerszériák

Az említett Super Cub 1958-ban lépett a piacra, és bődületes eladási mutatóit nagyrészt a távol-keleti országokban érte el. 1985-ben a Honda elkészítette a “nyugatra” optimalizált “kópiát” is róla: ekkor debütált az SH50 nevű nagy kerekű, automata erőátvitellel szerelt robogó. Ez a modellcsalád pont főhősünk legfrissebb generációjának piacra lépésének évében, 2015-ben ünnepelte harmincadik születésnapját – és addigra belőle is több mint egymillió példány került boldog tulajdonosához csak Európában – új motorként persze.

Átrajzolták a műszereket: javult a leolvashatóság

Mi lehet ennek a sikernek a titka? Valószínűleg nem véletlen a párhuzam és az sem, hogy a Super Cubon és az SH-kon ugyanaz a márkajelzés díszeleg. Hiszen mindegyik a saját célpiacának igényeit tökéletesen kielégítő, praktikus, elfogadható árú és olcsón fenntartható közlekedési eszköze. Persze egy SH300i (de még egy 125-ös is!) messze igényesebb konstrukció, mint a világ legnagyobb darabszámban eladott mopedje. De egy Super Cub nyilván kevés lett volna az európai és észak-amerikai felhasználóknak, ahogy a belőle született körváltós Innova sem aratott sikereket felénk.

Lépést kell tartani!

A fénydiódák messziről jó észlelhetőséget biztosítanak nappal is

A Honda SH família természetesen azért tudott ennyi időn keresztül folyamatosan ilyen eredményes lenni, mert rendületlenül fejlődik. Volt már alkalmam személyesen is kipróbálni a “családfőt”, az SH300i modellt – az előző alkalommal sem sikerült jobb címet adni a róla szóló írásnak, mint a “Miszter Optimum”. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a felhasználási területnek (nagy- és elővárosi közlekedés) jobban megfelelő motorkerékpárt egyszerűen nem lehet gyártani. Akkor a futómű is sokat javult az addigi elődhöz képest, így már nem csak közlekedni volt jó az SH-val, hanem motorozni is.

A vázat és a rajta levő ruhát is újratervezték

Nagy kérdésként élt bennem, hogy vajon mit tudtak ezen még javítani a Honda mérnökei a 2015-ös frissítésre? Nos, egészen meglepően sok mindent. Újratervezték a vázat, az idomokat, hozzányúltak az erőforráshoz és módosították a műszerfalat. No meg természetesen – kötelező jelleggel – fénydiódás világítórendszerrel is ellátták az ezáltal (talán) még jobbá váló robogó-etalon SH300i-t, amely ráadásul már kulcs nélkül indul.

A dob nem szól túl hangosan – nem mondhatjuk, hogy akusztikai orgazmus az SH300i használata

A második oldalon a részletes változásokról és a menettapasztalatokról is olvashatsz, de a tesztvideót is megtalálod. Lapozz!