Legendás sztori: a Honda Africa Twin története dióhéjban

A Honda Africa Twin típusnevet alighanem minden motoros ismeri. A kétkerekű vasparipák között igazi legendává vált ez a szóösszetétel – pedig hosszú időn keresztül nem is gyártotta a japán márka. Vajon mitől lett ilyen sikeres és közkedvelt? A magyarázat egészen logikus, bár kicsit meseszerűen indul. Aki segít az eligazodásban, az Kállai Tibor (a Honda által is elismert Africa Twin márkaklub vezetője), aki innentől át is veszi a szót.

A hazai Africa Twin Club túráján a modell teljes történelme egyben jelent meg – nagy dolog ám ez!

„Egyszer volt, hol nem volt, még a 80-as éveken is túl, egy francia milliárdos csemete egy versenyen eltévedt a líbiai sivatagban, mely rabul ejtette szívét. Thierry Sabine úgy gondolta, jó ötlet másoknak is megmutatni a sivatagot, így logikus volt, hogy tereptúra versenyt szervez. Erre a sok ezer kilométeres versenyre optimálisak voltak a terepversenyekről addigra már rég kiszorult, nehéz, nagyköbcentis négyütemű motorok. A francia versenybe hamarosan más nemzetek is bekapcsolódtak, mind versenyzők, mind technika tekintetében. A Yamaha és a BMW mellett a Honda is felismerte ennek a kegyetlen megmérettetésnek a reklámértékét, valamint a nagy túraendurókban rejlő lehetőségeket. 1982-ben a márka nyert is egyhengeres motorjával. Ennek azonban kevés volt a teljesítménye, így logikus lépésnek tűnt az 1983-ban megjelent kéthengeres Honda XLV-750R. Sajnos nem gondolták át kellően a dolgot, így ez a típus nem is lett sikeres. Ebben elsősorban a hűtési problémák, másodsorban a „hát ez meg mire való” hozzáállás is kellett a vevők részéről – vagyis bajorokkal együtt ők is megelőzték korukat.

Típustörténeti videónkban is Kállai Tibor segít eligazodni az Africa Twin évjáratai között – ő már számtalan, a típussal kapcsolatos műszaki leírást és túrabeszámolót készített

Ekkorra a BMW R 80 G/S versenyváltozata letarolta a Párizs-Dakar Rallyt, de Soichiro mester már készült valamivel… Az a valami az NXR-750 volt. A vadonatúj vízhűtéses V2-es versenymotor megalázó vereséget mért a mezőnyre, sőt zsinórban négyszer nem tudták legyőzni. Ezen győzelmeket persze eladott motorokra (pénzre) kellett váltani, így hamarosan megjelent a kissé bátortalan Transalp, majd 1988-ban az Africa Twin. Ez akkor megszólalásig hasonlított Edi Orioli győztes gépére – ez, valamint a most már alaposan átgondolt műszaki megoldások meghozták a sikert.

Útjára indul a legenda

Az első Africa Twin: az RD03

Az első két gyártási évben még 650-es motor mindenben különbözött a korábbi XLV-től, így vízhűtéses blokkja, láncos erőátvitele révén közelebb állt a versenymotorhoz. Ez a korai széria az RD03 kódjelet kapta. A már említett versenykülső a VT-család 52 fokos hengerszögű, 650-es és 50 lóerős teljesítményű motorjával azonnal sikert aratott. A hengerenként 3 szelepes, dupla gyújtógyertyás és kétkarburátoros blokk több típusban addigra már jól bevált. Annyira, hogy még ma is gyártásban van. Mára már az eredeti állapotú 03-as példányok keresett darabok, áruk elindult felfelé.

Az RD04-est már 750-es, 60 lóerős V2-es mozgatta

Ahogy a vevők felismerték a nagy túraendurók praktikusságát, szinte minden gyár – még azok is, akik a Dakar verseny dobogóját csak a tévében láthatták – kihozta saját ilyen stílusú motorját. A Honda így előre lépett: 1990-től ugyanannak a blokkcsaládnak a 750-es változatát építették be az Africa Twinbe. Ezzel létrejött az úgynevezett RD04-es típus. Megjelent a második féktárcsa, az olajhűtő, ráadásként pedig a 60 lóerő teljesítményű motor alkalmasabb lett a világ felfedezésére. A következő évre sikerült rájönni a mérnököknek, hogy nem csak fehér-kék-piros a világ (ezek ugye a Honda versenyműhelyének színei), így megjelent egy kék-zöld és egy piros-fekete színváltozat is. 1992-ben átszabták a műszerfalat, megjelent a Tripmaster, ami egy digitális méterszámláló-stopper-időóra keveréke. A GPS-ek elterjedése előtt ugyanis ez volt a navigálás csúcsa.

Az 1993-tól tíz éven át gyártott RD07 lett a legsikeresebb Africa Twin

1993-ban történt a második és egyben utolsó jelentős módosítás. Átszabták a vázat, a légszűrő az ülés alól felkerült a kormánynyakhoz. Az idomok lágyabb, ívesebb formát kaptak, de az emblematikus dupla kerek fényszórók persze maradtak. Ez lett az RD07-es széria, amely néha igencsak furcsa színkombinációkban került gyártásba.

Az RD07a már csak az utolsó ráncfelvarrás volt – és sokak őszinte bánatára megszűnt a típus

Végórák és a főnixmadár

1996-ban ismét frissült a típus, de csak apróságokban. Az új színkombináció mellett megváltozott a szélvédő-plexi és a fejidom, a gyújtásrendszer, nagyobb lett a kipufogódob, szélesebb a hátsó kerék. 2000-től kapott egy új fényezési sémát két színvariációval (fekete-homokszín és piros-kék-fehér), majd 2002 év végén (már 2003-as gyártási évvel) megszűnt az Africa Twin készítése.”

Az Africa Twin hazai rajongói összetartanak és sokszor együtt is túráznak

A hosszú és sokak által nehezen megélt szünet után aztán 2014 őszén a Honda bemutatott egy koncepciómotort, amely egy évvel később (hogy-hogynem) Africa Twin néven végleges típussá vált – idén tavasszal pedig már olvashattátok is a tesztjét az Onroad.hu-n. A történet tehát folytatódik – de az újdonságnak nagyon sokat kell bizonyítania, hogy elődei nyomába érjen! Egyelőre jó úton halad ehhez…

2016-ra megérkezett a nagy név folytatásának hatalmas terhét is vállaló soros kéthengeres utód, az új Africa Twin