Láss a kanyarban: Yamaha FJR1300AE kanyarfény teszt

Aki motorozott már valódi éjszakai körülmények között – tehát nem arról beszélek, hogy rásötétedett a városban, hanem tényleg hosszú táv megtételéről egy holdfénymentes és kanyargós úton -, az tisztában van vele, hogy ez sajnos egyfajta “vakrepülés” tud lenni. A hagyományos fényszórók ugyanis logikus módon együtt dőlnek a motorral, így a bevilágított terület is megváltozik kanyarban: a külső oldalon a padkára inkább csak szórt fény jut (az élesebb tartomány az eget pásztázza), belül azonban az annyira fontos ívbelső terület konkrétan teljes sötétbe borul. Erre a helyzetre jó megoldást csak egy speciális kanyarfény jelenthet, amely a normál esetben világítás nélküli területre is juttat fényt. (Persze a BMW hathengereseiben levő, folyamatosan vízszintben maradó xenonja is döbbenetesen hatásos, azonban bonyolult és drága mivolta miatt még a bajor cég motorjaiban sem terjedt el.)

A fénydiódáknak hála hófehér fény van a motor előtt – és ha bedöntjük, az ívbelső oldalon mellette is

A Yamaha az idén alapos modellfrissítésen átesett nagy túramotorját, az FJR1300-ast felszerelte egy viszonylag egyszerű, ám annál ötletesebb kanyarfényszóróval. Ennek működési elvét korábban már olvashattátok az Onroadon is, azonban hogy valójában tudja-e azt, amit ígértek róla, nem sikerült megvizsgálni a sajtóteszt alatt – lévén arra nappali fényviszonyok mellett került sor. Így a közelmúltban újra magunkhoz vettük a hangvillások zászlóshajóját, hogy a szuroksötét magyar éjszakában egy körforgalomban és néhány környező úton megnézzük, mennyire hatékony a japánok fejlesztése. Íme az eredmény:

Külön tanulság, hogy a világítás is mennyire relatív dolog. A fenti videó forgatására ugyanis az éppen akkor tesztelt Tracer700-assal érkeztem. A helyszínre vezető sötét országutakon teljesen elégedett voltam a halogén rendszerrel: végig úgy éreztem, hogy kielégítően látok. Semmilyen kivetnivalóm vagy hiányérzetem nem volt. Azután köröztem kicsit felváltva a két motorral – hamar kiderült, hogy az addig jónak tartott világítás a fénydiódás technikához és főként az FJR kanyarfényéhez képest körülbelül halvány gyertyafény. Amikor elindultam a forgatásról hazafelé, már inkább útirányt módosítottam és a lehető legtöbbet közvilágítással rendelkező utakon tettem meg – egyszerűen nem éreztem biztonságosnak az odafelé még teljesen jónak tűnő halogén világítást.

Az összehasonlításként hozott Tracer700 lámpája addig jónak tűnt, ameddig az FJR-t oda nem tettük mellé

Elmondhatjuk tehát, hogy a Yamaha FJR-ben bemutatkozott rendszer egyszerűsége és hatékonysága miatt valóban esélyes rá, hogy komolyabb terjedésnek induljon. Minden motorba könnyen és olcsón be lehet építeni, ahol van dőlésérzékelő szenzor – de ha csak külön emiatt telepítenek egyet, még az sem vészes befektetés. Hiszen a mérleg másik serpenyőjében egy sokkal élvezetesebb és nagyságrendekkel biztonságosabb éjszakai haladás lehetősége van minden olyan helyen, ahol kanyarog is az út. Amennyiben ugyanis ez a kanyarfény elterjed, már nem csak nappal, hanem éjszaka is kimondottan keresgélni fogjuk a szerpentines szakaszokat!