A Harley-Davidson a kétezres évek első évtizedének végéhez közeledve mindenképpen bővíteni akarta vásárlóközönségét. Felméréseik alapján főleg a fiatalok hiányoztak a márka szalonjaiból, így utánajártak, mivel lophatnák be magukat a megcélzott 18 és 34 év közötti korosztály szívébe. Arra jutottak, hogy valamilyen vadabb irányba kell elvinni a megjelenést – ehhez pedig a minél több fekete szín és a minimalista dizájn jó megoldásnak tűnt. Így született meg a Dark Custom irányzat, amely 2008-ban a Cross Bones és a Night Train – Softail családba tartozó – modellekkel indult. Hatalmas sikert aratott a koncepció, így egy évre rá a kezdő motorosoknak szánt „belépő” modellel bővítette a palettát a Harley-Davidson: megjelent az Iron 883.

A sziluett hamisítatlan Sportsteres

Az „igazi” Harley-világba való belépés tökéletes eszköze az újdonság, amely több piacon is a legkelendőbb milwaukee-i modell lett. Ez nem is csoda, hiszen a mai napig mindent képes nyújtani tulajdonosainak, amit a nagyobb Sportsterek, csak éppen olyan békés, élhető módon, amely valóban pofon egyszerűvé teszi a használatát. Hogy ez mit takar, az persze kicsit később kiderül részletesen.

A bordázott légszűrőház-fedél a Dark Custom egyik eleme

Előbb azonban ejtsünk szót még egy lényeges dologról: megjelenése óta először a 2016-os modellévre kapott egy alapos ráncfelvarrást az Iron 883, amely a garázsban fabrikált régi vagy éppen jelenkori bobberek stílusát igyekszik megidézni. Rövidre vágott sárvédők, matt fekete erőátvitel és kipufogók, drag stílusú kormány, egy személyes hurkás ülés, bordázott légszűrőház, lukas mintázat a kipufogó- és bordásszíj-védőkön. Nos, ezt az immáron jövő évre datált gépet próbálhattuk ki a 2015-ös szezon legvégén.

Egy szigorú, mokány amerikai

Amikor először testközelbe kerülünk a megújult Harley-Davidson Iron 883-mal, azonnal szemet szúr a motor apró felépítése. Persze, a Sportster családot nem a monumentalitás jellemzi – arra van elég túramotor a gyár palettáján -, de tesztalanyunk azok között is mokány. Ez annak is köszönhető, hogy nem a króm, hanem a matt fekete dominál, amely köztudomásúan slankít – nem véletlenül öltöznek ugyanilyen „színbe” a mondjuk finoman úgy, hogy megemberesedett motorosok. Egyedül a Forty-Eight hasonlatos hozzá kicsit, de ott is több a csillogó alkatrész.

150 és 180 centi között kényelmes. Én sajnos 190 vagyok, nekem nem volt az – de ez természetes is

Az apró fizikai méretek minden szempontból előnyösek azoknak, akik nem rendelkeznek kolosszus-termettel és/vagy nagyon vékonykák. Hiszen az alacsony ülés és a gyár palettáján egészen barátságosnak tekinthető tömeg eredményeként nagyon könnyen vezethető gép lett a megújult Iron 883. Ennek ugyanakkor megvan a hátulütője a másik oldalon: aki 180 centinél magasabbra cseperedett, annak semmiképpen nem ezt a járművet fogom ajánlani a milwaukee-i masinák közül, ha kezdő motoros, ha nem.

Helyzetjelző, féklámpa és irányjelző egyben – mint a nagytesókon

A Dark Custom fentebb felsorolt ismertetőjegyei egyébként nagyon férfias összképhez segítik a járgányt. A sok fekete, a kiválóan összeállított formai megoldások együttesen azt eredményezik, hogy az Iron láttán az embernek kedve támad egy keményet hasítani vele. Úgyhogy nincs más hátra, mint előre: indulás!

A látszat csalós

A nagy V2-es (mert kívülről az) dominál

A motor egész megjelenésére ugyanaz a varázslat jellemző, amely a kizárólag V2-es erőforrásokkal operáló gyár valamennyi gépét jellemzi. Amikor közeledünk hozzá, a méretes, hűtőbordákkal körülvett küblik szinte magukhoz rántják a tekintetet. A márkának ugyan ma már van egy ennél is kisebb erőforrása, azonban a legkisebb „igazi” H-D mégis csak ez – hiszen nincs vízhűtő, és mind a kezelőszervek, mind minden egyéb ezen egyezik meg először a márkától megszokottakkal.

A dizájn része a lyuggatott kipufogó-védő borítás

Az erőforrás azonban meglepően termetesnek tűnik. Amikor felkészületlenül közelítünk hozzá – esetleg korábban alaposan szemrevételeztünk egy 1200-es Sporit -, a modellnévből is egyértelmű lökettérfogat hihetetlennek tűnik. Csak 883 köbcentiméter, ekkora hengerekkel? Nos, a megoldás egyszerű: a hengerek ugyanis valóban ugyanakkorák, csupán a hajtókar hosszának növelésével érték el a mérnökök a robbanóterek méretének csökkenését. Így az Iron 883 tényleg sokkal komolyabbnak mutatja magát, mint amilyen.

Tényleg belépő

Az egyenes hát az amerikai cirkálók legnagyobb előnyei közé tartoznak, ami már itt is megvan

Az egész jármű, és főként az erőmű ugyanis valóban abszolút alkalmasak arra, amire a Harley-Davidson hivatalosan is kínálja és pozicionálja a típust: a kezdő, újrakezdő, vagy egyszerűen békés és nyugodt járműre vágyó motorosok mégis abszolút igazi vasának lenni. Semmilyen helyzetben nem fog váratlan meglepetést okozni egy hirtelen gyorsulással, megtévesztő sebességgel – mondjuk azt hisszük hogy nem is megyünk annyival, aztán közben dehogynem – vagy éppen kiszámíthatatlan kanyarbeli viselkedéssel.

A kezelőszervek harleysok – nagyon hamar meg lehet szokni és nagyon logikus

A különböző források össze-vissza adják meg a 2016-os Iron 883 adatait, így az egyetlen hivatalosan publikus teljesítmény-adatot, a nyomatékot is. 70 és 73 Newtonméter között minden adat szerepel – végül is mindegy, melyiket hisszük el, a lényeg egy abszolút motorosbarát karakterisztika lesz. Kellemesen indul el a gép, éppen annyit gyorsul, ami a dinamikusság alsó határát súroló motorozáshoz kell – de azt mindig totál kiszámíthatóan teszi. Végsebessége valahol a hazai autópálya-tempó környékén van, azonban ez nem egy lényeges dolog, ugyanis az üléspozíció – egyenes hát, szélesen széttárt karok és térdek és 0, azaz tök nulla szélvédelem – valahol 100-105 kilométer/óra körül húzza meg a kellemes motorozás határát. A legjobb pedig a 90 körüli krúzolgatás – na ott a legtökéletesebb az Iron!

Egyetlen műszer egy minimálisra szorított kis LCD-vel – mégis tökéletesen informatív

A futómű is ehhez a stílushoz passzol kompromisszumok nélkül. Ugyan 2016-ra elöl és hátul is megújultak a rugózó elemek, de amikor végsebesség magasságában beesünk egy annak megfelelő ívű kanyarba, annak azért nem nagyon örül az egész cucc. De ismét ki kell emelnem, hogy nem erre való, és a vásárlóközönsége nagy valószínűséggel soha az életben nem is fogja erre használni. Amikor pedig a neki megfelelő tartományba lőjük be haladási tempónkat, akkor komfortosan és egyúttal kiszámíthatóan viselkedik minden.

2016-ra új, cartridge rendszerű első teleszkópok kerültek az Iron 883 alá

Amiben nincs kompromisszum

Szerencsére még ha a blokk és a futómű nem is a súrolja a szuperlatívuszok kategóriáját, amikor megállásra kerül a sor, az Iron cseppet sem jön zavarba. Elöl és hátul egy-egy féktárcsa van csak, amelyeket egyaránt kétdugattyús nyergek szorítanak, azonban a blokkolásgátló széria – a Harley-Davidsontól megszokott, igényesen a kerékcsapágyba rejtett jeladóval egyetemben -, és az adagolhatóság és a fékerő is jó. Persze nem sportmotoros harapást kell várni, hanem a fentebb vázolt sebességtartományon belüli biztonságos megállást – azonban azt mindig és abszolút magabiztosan hozza. Csak együtt kell használni a két féket.

Egyetlen első féktárcsa és kétdugattyús nyereg – az ABS azonban széria

A felszereltség szintén nagyon baráti, hiszen mindent pont ugyanúgy találunk meg a fedélzeten, mint akár egy giga-túrabálnánál. Az irányjelző háromféleképpen is kikapcsolható, ebből kettő automatikusan, magától működik. A minimalista benyomást keltő műszeregység aljában levő apró kis folyadékkristályos kijelzőn akár a váltófokozat és a fordulatszám is megjeníthető digitális formában, és ennek menüpontjait kényelmesen, bal hüvelykujjunkkal, a markolatról kapcsolgathatjuk. Szóval úgy összességében az Ironnal motorozni pontosan olyan, mint egy nagyobb testvérével. Ez pedig igen nagy szó, hiszen mégis csak belépő, vagy mifene.

Feketék a csövek. A hangjuk legnagyobb jóindulattal is visszafogottnak mondható

A maga helyén

A barátságos fogyasztású kis erőforrással és a 12,5 literes tankkal ugyan messzebbre is eljuthatunk, azonban valószínűleg nem csak akkor fogunk megállni, amikor a sárga lámpa már kiégeti a szemünket. Az egy személyes és nagyon kényelmes optikát sugárzó nyeregben ugyanis csak elgémberedik az ember alfele, így szerintem úgy száz kilométerenként a tulajok többsége be fog iktatni egy szusszanást. Erős dohányosok előnyben…

Semmi nincs összegányolva. A teljes motor minőségi benyomást kelt – mert hogy az is

No meg a csomagrögzítés hiánya is azt sugallja, hogy ez a vas alapvetően város-előváros, országon belüli túrák – vagyis hátizsákkal elérhető célpontok – meghódítására szolgál. Arra azonban nagyon kellemes kis partnere lesz mindenkinek, aki egy Harley-Davidson Iron 883 mellett teszi le a voksát.

Macsós, nem?

Műszaki adatok