Az Inazuma japánul villámot jelent – logikus tehát, hogy a szó ismerői valamilyen gyors motorra számítanak. A múltban ez a számításuk be is jött: az 1997-ben bemutatott Suzuki GSX750 kapta meg ezt a nevet, amely a maga korának egyik klasszikus retro csupasz motorjaként sok hívet szerzett a típusnak. Készült belőle 400 köbcentiméteres változat is kizárólag japán piacra, illetve ’98-tól a „nagyvas”, az 1200-es kivitel is.

A „nagy előd”: Suzuki Inazuma GSX750

Azután a típus eltűnt a színről – már csak a nevét sóhajtották egykor volt rajongói. Így amikor a Suzuki ismét meglebegtette a név visszatérését, sokan valami nagyon izgalmas motort vártak. Helyette jött egy mindössze negyed literes kétkerekű jármű, amelynél a villám-jelleget főleg a városi fürgesége jelentette. Egyfelől tehát sokan nyilván csalódtak a „visszalépés” miatt – ugyanakkor az új Inazuma egy egészen más célközönséget talált meg.

Nevét leszámítva semmiben nem emlékeztet sornégyes elődeire. Viszont egy nagyon jól használható motor

2015-re pedig a két éve bemutatkozott GW250 (a típusnév tudatosan nem is emlékeztet a GSX betűkombinációra) új rokont kapott: az Inazuma 250F teljes idomzattal és szélvédelemmel igyekszik még újabb híveket szerezni. Nem is esélytelenül, mert az ha előítéletek nélkül közelítünk hozzá, könnyen megkedvelhetjük!

Nagyon felnőtt

Az első szemtől szembe kerülés alkalmával az tűnik fel, hogy a motor lényegesen termetesebb, mint osztálytársainak java része. Rendes nagy túramotorokra hasonlító hosszához egy kicsit mérsékeltebb tengelytáv társul, az ülésmagasság azonban abszolút kellemes – mármint az alacsonyabbra cseperedett motorosoknak. Ugyanakkor tisztességes a szabadmagasság is – tehát azt sugallja, hogy rosszabb (akár föld-) utakon is el lehet boldogulni vele. Mindezek eredményeképpen az ülés-lábtartó távolság nem túl nagy, mégis úgy sikerült ezek kormánnyal alkotott háromszögét belőni a mérnököknek, hogy még a hosszú lábú pilótáknak is egészen kényelmes az Inazuma 250F.

Egy parkolóban állva első pillantásra senki nem tippelné 250-esnek

A térkínálatnál azonban még sokkal több dicséretet érdemel az idei újdonság, az idomzat. Egyrészt a motor sokkal testesebben mutat általa (három dimenzióban gondolkozva lényegesen komolyabb benyomást kelt az emberben), másrészt – ami azért fontosabb – elképesztően jó időjárás elleni védelmet nyújt a pilótának.

Nagyon kényelmes motor

A magam 190 centijéhez mérve is tökéletes a szélvédelem. Persze a kép teljességéhez hozzátartozik, hogy az Inazuma 250F végsebességénél én halál komfortosan ellennék egy csupasz motoron is, de sokaknak az a szél már sok. Na itt nincs semmi hasonló sem: nekem is éppen csak a sisakomra jutott a szemből érkező levegőből. Ami az igazi nagy szó, hogy semmilyen érdemi turbulenciát nem éreztem, így szélzaj sem volt. A bumfordicska fejidom tehát funkcionálisan minden kritikán felül áll.

Idomba süllyesztett irányjelző: bravó!

Az idomzatnak azonban az oldalsó, blokkot takaró része is ott van a szeren: amennyiben az ember megfelelően zárt lábakkal motorozik – ami vezetéstechnikailag ugye alapkövetelmény -, a lábszárak és a combok is sokkal kevesebb levegőt kapnak, mint egy csupasz motoron az megszokott. Esőben nem sikerült kipróbálnom az Inazuma 250F-et, de jó esély van rá, hogy haladás közben ott is roppant hatékonyan véd meg minket a műanyag ruha az égi áldástól.

A két kipufogó is nagyon felnőttessé teszi

Párosan szép az élet

A felnőttes megjelenésű motor hajtásáról egy – mondjuk úgy, hogy – visszafogott erőforrás gondoskodik. A 248 köbcentiméteres soros, kéthengeres blokk 24 lóerőt és 22 newtonmétert tud csúcsadatokként a rendelkezésünkre bocsájtani, ami a két mázsát közelítő (motorossal együtt meg jó eséllyel a negyed tonnát is átlépő) tömeg függvényében mondjuk úgy, hogy közúti közlekedésre alkalmas dinamizmussal mozgatja a burkolt Inazumát.

A blokk kicsi, de hat sebességes váltót kapcsoltak hozzá

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy városban azért nem okoz gondot elsőnek eljönni a lámpától (már az autókhoz viszonyítva persze), de országúton már nem szabad komoly csatába bonyolódni egy rendesebb dízel családi kombival sem. A GW250F ráadásul hat sebességes váltót kapott, amit viszont alacsony fordulatokon kimondottan ellenjavallt felfelé kapcsolgatni – amikor pedig leesik a főtengely körbefordulásainak percenkénti darabszáma, azonnal el kell kezdeni lefelé rugdosni. Amennyiben ugyanis alacsony fordulaton rátekerjük a gázt, szó szerint alig történik valami.

Az idomzat nagyon hatékony munkát végez

Persze mindezzel semmi baj nincs, hiszen egy testes negyedliteresről van szó. Amely – miután kiismertük a viselkedését – elkezdi egészen fürgén szedni a lábait. Az egyes fokozat ugyan nagyon rövid (inkább szűk manőverekre jó), de a többit érdemes tisztességesen kiforgatni, és akkor az Inazuma már rendesen halad. 100-110 kilométer/órás tempóig nevezhetjük a maga kategóriájában dinamikusnak, onnan aztán még eljut egészen a saját órája szerint 130 környékéig, majd ott csutkán pörögve szépen elveszti a légellenállással szemben folytatott harcot. Viszont akár hosszabb távú országúti kirándulásokra is abszolút alkalmas, csak ne akarjuk mi lenni a világon a leggyorsabbak.

Éppen ami kell

Elöl egy féktárcsa van – elég is

Futómű és fékek terén a világon semmi izgalmas részletről nem lehet beszámolni. Elöl két nem túl acélos sima teleszkóp, hátul egy központi rugóstag, amely az ülés levétele után körmös kulccsal előfeszítésében még állítható is. Ami viszont megint csak dicséretet érdemel, az az, amit mindebből kihoztak. Meglepően jól ötvözi a rossz utakat is elviselhetővé tevő (a „kisimítás” szót azért erősnek éreztem volna) kényelmet és a motor által amúgy életszerűnek tekinthető sebességek mellett még jó ívtartást. Nagyon hepe-hupás kanyarban némileg forszírozott tempónál kissé zavarba jön azért – itt a vezetőnek észnél kell lenni, és kapkodás nélkül, határozottan arra terelni a kormánnyal a motort, amerre muszáj.

A hátsó rugóstag előfeszítése az ülés levétele után állítható

Fékek terén pontosan ugyanez a helyzet: elöl és hátul egy-egy tárcsa, elöl két-, hátul egy dugattyúval lassítva – pont azt hozza, ami a biztonságos megálláshoz elengedhetetlenül szükséges. Blokkolásgátló nincs, viszont szerencsére elég jól adagolható a szögegyszerű rendszer ereje.

Ésszerű

A műszerfal nagyon fullos: ez is bravó!

Egy szó mint száz, a Suzuki Inazuma F teljesen jó alternatíva azoknak, akik a mindennapi nagy- és elővárosi rohangászáshoz egy olyan közlekedési eszközt keresnek, amely alacsony fenntartási- és kilométerköltséggel eljuttatja őket bárhova, kényelmes, jó az időjárás elleni védelme és új motorként még emészthető az ára. Semmilyen kimagasló képességgel nem fog rendelkezni az együtt töltött idők során, de semmilyen negatív meglepetést sem tartogat majd. Egy szó mint száz: valóban egy felnőtt kismotor annak minden előnyével együtt.

Méretei alapján lehetne nagyobb is – viszont így bátran nekivághatunk hosszabb távoknak is a nyergében

Műszaki adatok