A meztelen izommotorok korunk egyik legdivatosabb fejlesztési irányzatává váltak. Alapvetően ez logikus is, amennyiben megnézzük, melyek a fő ismérveik. Az összes ilyen vas szupersport-motoron alapszik, komoly teljesítménnyel és menetdinamikával rendelkeznek, ugyanakkor utcai használatra alkalmasabbak versenypályára fejlesztett felmenőiknél. Hiába nincs szélvédelmük, üléspozíciójuk az egyenesebb testhelyzetnek köszönhetően sokkal komfortosabb, és még könnyebb is őket terelgetni a közúti forgalomban, mint egy hasalós vadállatot. 2015-re a Suzuki is elérkezettnek látta az időt, hogy részt kérjen magának ebben a szegmensben, így kigurította a legendás Gixxer ezresből létrehozott GSX-S 1000 modellt – ráadásul mindjárt egy sokak számára még életképesebb, szélvédelemmel is rendelkező F típusjelű változattal együtt.
A fejlesztést normális módon egy piackutatással kezdték. Ebből kiderült, hogy a szegmens tipikus vásárlói általában 40 feletti gyakorlott motorosok, akik sportmotoros előélettel rendelkeznek. Jövedelmi helyzetük átlag feletti, a dinamikus motorozás, a gyorsulás és a kanyarképesség nagyon is érdekli őket, míg a végsebességtől már kevésbé jönnek lázba. Főleg a hétvégén motoroznak, és egészen ritkán utassal együtt. A könnyű felépítés és a jó irányíthatóság, no meg a stílus sokkal jobban izgatja őket, mint a brutális teljesítményadatok. Mindezeket a legteljesebb mértékben figyelembe vették a mérnökök az új testvérpár megalkotásakor.
Erőforrásnak éppen a fentiekre való tekintettel a 2005 és 2008 között gyártott GSX-R1000, polgári nevén a K5 egykori blokkját választották. A szóban forgó jármű letett ezt-azt az asztalra: öt világbajnoki-, tizenhat nemzeti superbike bajnoki és négy Isle of Man győzelemmel büszkélkedhet. Neve nem véletlenül cseng igen jól még ma is, hiszen nagyjából egybeforrt a teljesítmény és a megbízhatóság kettősével. Ez a blokk azért is abszolút alkalmas egy utcai használatra szánt sportos csupasz motor hajtására, mert hosszabb löketű a mai GSX-R1000 erőforrásánál: a dugattyú 59 millimétert utazik alsóból felső állásig, szemben a mai utódjának 57,3-as értékével. Így csúcsadatai ugyan alacsonyabbak, de alsó- és középső fordulatszámokon mégis jobban használható, illetve gázreakciója is simább.
Ezt-azt persze változtattak rajta: más a kompressziója, dugattyúinak tömege három százalékkal kisebb, áttervezték szelepeit és iridium gyertyákat kapott. Új a levegő- és üzemanyag ellátási rendszer és a komplett kipufogó is – mindezek eredményeképpen pedig egy alacsonyabb fogyasztású- és károsanyag-kibocsájtású motor lett, mint a neves kiindulási alap. Csúcsteljesítménye 143 lóerő, amelyet már 10’000 fordulatnál lead – mai szupersport verziója 185 paciját csak 12’000-nél tudja mind befogni a bringa elé. A csúcsnyomaték is kevesebb egy tízessel, de alacsonyabb fordulatszámokon mégis teltebb a görbéje. Mindez pedig a mindennapi használhatóságot hivatott javítani. Nézzük, hogyan!
Tesztünk videós részében a GSX-S1000 család mindkét tagját részletesen bemutatjukA GSX-S 1000 blokkja tényleg nagyon kellemetes partner az utakon, akár túrázni, akár kicsit rosszalkodni akarunk. Alacsony fordulatról nagyon szépen indul meg, és egészen lineárisan tol a leszabályzásig. Ha kell, egyesben is átlépi a hazánkban megengedett legnagyobb sebességet, de akár hatodikban is készségesen elindul városi tempóról – így kiszolgál a nyugisabb és a felpiszkáltabb napjainkon is.
Mindehhez egy roppant kellemes fogyasztás párosul. Mivel a teszt során a csupasz változattal vezettem végig az idei utolsó Onroad túra csapatát a Balaton körül, volt szerencsém tényleg szabályos közúti sebességek mellett is megmérni a hosszú távú fogyasztását. Hihetetlen, de harmad ilyen erős vasak értékét produkálta: éppen csak egy lehelettel jött ki 4 liter/100 kilométer feletti átlag! Persze amikor kicsit dinamikusabbra vettem a haladást, mindjárt 6-7 körüli értékeket mértem – de hát ez így is normális.
Az üléspozíciót alul- és felül is módosították a mérnökök. A lábtartók helyzete is változott, így lábainknak is kicsit több a helye – de itt közel sem akkora az előrelépés egy GSX-R-hez képest, mint derekunk tájékán! Sőt, mondhatjuk azt is: 180-185 centi fölött kényelmes térdszöget ne is várjunk a Gixxessektől. Az egyenes Renthal csőkormánynak hála viszont szinte teljesen felegyenesedve foglalhatunk helyet a GSX-S nyergében.
Derekunk és csuklónk tényleg cseppet sem fárad el – mivel volt hogy bő félezer kilométert sikerült letekerni egy nap alatt, ezt valóban ki is merem jelenteni. Pontosan annyit dőlünk előre, hogy a menetszél a csupasz változaton se vágja hanyatt a törzsünket. Tényleg eltalálták, mert – bár én alapból a csupasz bringákat szeretem a legjobban – bármely hazánkban legális sebesség mellett teljesen komfortosan, kuporgás nélkül haladhatunk vele. Illetve akár kicsit még gyorsabban is…
Futómű- és fékrendszer terén ezt különösebb udvarlás nélkül elmondhatjuk. Az villaszög kicsit laposabb egy mai GSX-R-énél: 25 fok a 23,5 helyett. Így az utánfutás is hosszabb lett két teljes milliméterrel. A tengelytáv ugyanakkor igen jelentősen nőtt: 1’460 millimétere 55-tel több az aktuális GSX-R-nél, ugyanakkor csak 20-szal kevesebb a mindenki által sokkal hosszabbnak gondolt Hayabusánál. Mivel a hátsó lengővillát egy az egyben az aktuális GSX-R-ből vették át, nyilván a típushoz tervezett új alumínium váz tehet a dimenzióváltásról.
Logikusan egy sokkal kellemesebben használható közúti motor az eredmény, amely akár ténylegesen túrázásra is remekül alkalmas. Ugyanakkor a vezethetőségből mégis maradt annyi sportmotorosság, ami közútra bőven elegendő: a gépek csak megfelelő bekormányzási erő hatására dőlnek meg – akkor viszont nagyon szépen tartják a kijelölt ívet. Ez alól az egyetlen kivétel a hitványabb minőségű aszfalttal borított kanyarok világa, ahol végig vaskézzel kell tartani a kormányt.
Elöl két csúcsminőségű Kayaba fordított teleszkóp dolgozik, amelyeknek minden paramétere testre szabható – ahogy a hátsó központi rugóstag előfeszítése és húzófokozati csillapítása is. Persze mindent csak szerszámmal állíthatunk – de hát emlékszünk rá, hogy a célközönség nem hurcol magával túl sűrűn utast, ugye… A fékek szintén briliánsak: a radiális Brembo monoblock féknyergek 310 milliméteres tárcsákat fognak közre, így tényleg remekül adagolható és brutálisan hatékony a lassító hatás. Ráadásul biztonságos is, mert bár az adattábla szerint a csupasz változat elérhető hagyományos kivitelben is, hazánkban – és gondolom Európában mindenhol – csak a legújabb, nagyon könnyű Bosch blokkolásgátlóval szerelve vehetjük meg csupasz vagy felöltöztetett GSX-S ezresünket.
A biztonságról nem csak fékezéskor, hanem gázadáskor is gondoskodik a legújabb Suzuki: három különböző beavatkozási érzékenységgel rendelkező menetvezérlő elektronikája (amely persze akár teljesen ki is kapcsolható) a motor öt pontjáról (kerékjeladók, gázállás, váltófokozat, főtengely állása) veszi adatait másodpercenként 250 alkalommal, így szükség esetén viszonylag flottul megakadályozza a hátsó kerék kitörési kísérletét.
A tervezési fázisban a formáért felelős mérnökök a “guggoló szörny” nevet adták a GSX-S 1000-nek. Oldalról megnézve valóban az: alacsony az eleje, ékszerűen emelkedik hátrafelé, agresszív és széles holmi. Szélvédelme az ég világon semennyi nincs – de ez így is van jól: szél az van rajta, de szélzaj egy csepp sem. Nekem a számomra kissé komforttalan lábtér kivételével minden szempontból maximálisan bejött a meztelen változat – legfeljebb még a hitványabb aszfalton tanúsított komfortjába lehetne belekötni, de hát ezek a motorok nem elsődlegesen a Balkán kátyúira készültek és kész.
A GSX-S 1000F szándékosan keveset szerepelt a fentiekben – műszakilag ugyanis gyakorlatilag megegyezik csupasz kivitelével. Így minden igaz rá, amit eddig olvastatok – éppen csak a szélvédelem hiánya nem. Itt ugyanis az idomok a csípő és a felsőtest nagy részét tehermentesítik a szemből érkező levegőtől. Ennek megfelelően hűvös időben biztosan kellemesebb lenne még nekem is, mint az “alapkivitel” – ugyanakkor a szélzajt számottevően nagyobbnak találtam rajta. Viszont mivel nem vagyunk egyformák, biztosan sok motoros lesz, akinek az F változat jön be jobban.
A Suzuki az utolsók között kopogott be a csupasz ezres izomgépek szegmensébe, azonban két remekül átgondolt és jól megtervezett géppel tette ezt. Így a GSX-S 1000 mindkét változata nagyszerű alternatívát kínál azoknak, akik a hamamatsuiaktól szeretnének beszerezni egy ilyesfajta masinát. Nagyot nem fognak csalódni bennük!
Bigadam véleménye Volt szerencsém az idomos verziót hajtani jópár napig, sőt az Onroad egész napos túráján is végigmenni vele – bár ezt nem minden szempontból mondanám igazi mázlinak. Az biztos, hogy ilyen magas legényeknek kényelemsebb motorról átülve nem lesz egy nászmnet az első néhány túra. Ugyanakkor nem mehetünk el amellett, hogy a modellpáros mennyire szexi, micsoda feltűnést keltenek – bárhol is jelenünk meg velük! Mindezt úgy érték el, hogy teljesn lágy vonalakat rajzoltak, nem mentek bele a tök szögletes űrbogaras formavilágba. Ezáltal remélhetőleg tovább marad divatos a cucc, nem lesz már 4-5 év múlva olyan nagyon előző generációs kinézete. A Suzukinak amúgy is hiányzott már valami hasonló, hiszen a B-Kinggel egyértelműen fölé-, a GSR-rel meg alá lőttek a piac igényeinek. Ez a motor azonban nem ijesztően nagy egy lánynak vagy kezdőbbnek, ugyanakkor van benne annyi bugi, hogy soha senki ne mondhassa azt: nem elég tökös a gép. Érdekes, hogy míg Macko a csupaszt favorizálta, nekem egyértelműen a teljesen felöltöztetett F-verzió ütött nagyobbat. Így egy naked bike kényelmét (muhaha, persze csak bizonyos szempontból!) vegyíti a sportmotoros kinézettel. A szélvédelem természetesen inkább csak jelképes volt mindkettőn, de talán egy extrabubis plexivel legalább az ölünkbe nem jön majd a hideg szél az elő- és utószezonban. Utcai motor lévén külön értékeltem rajta a klasszul működő kipörgés- és blokkolásgátló rendszert, amik szó szerint életet mentenek – hiába kalimpál ellenük pár szuicid hajlamú wannabe pályamenő. Ha nyernék a lottón, esélyes, hogy egy ilyet is beállítanék a garázsba.Suzuki GSX-S 1000 (zárójelben az F változat adatai, ahol eltérnek) | |
Erőforrás | |
Motortípus | Folyadékhűtésű, négyütemű, soros négyhengeres, DOHC-vezérlésű benzinmotor |
Hengerűrtartalom (cm3) | 999 |
Furat x löket (mm) | 73,4 × 59 |
Sűrítési viszony | 12,2:1 |
Keverékképzés | Elektronikus üzemanyag-befecskendezés |
Teljesítmény (kW/LE/rpm) | 107/143/10’000 |
Forgatónyomaték (Nm/rpm) | 106/9’500 |
Indítás | Önindító |
Erőátvitel | |
Tengelykapcsoló | Olajfürdős, többtárcsás |
Sebességváltó | Hatfokozatú |
Szekunder hajtás | Lánc |
Felépítés | |
Váz típusa | Alumínium hídváz |
Futómű elöl | KYB 43 mm-es csúszószár-átmérőjű első teleszkóp, állítható húzó- és nyomófokozati csillapítással, illetve rugó-előfeszítéssel |
Futómű hátul | Himbarendszerhez kapcsolódó központi rugóstag, állítható előfeszítéssel és húzófokozati csillapítással |
Villaszög/utánfutás (fok/mm) | 25/100 |
Első fék | 310 mm átmérőjű, úszóágyazású dupla tárcsafék négydugattyús, radiálisan rögzített Brembo féknyereggel, széria ABS |
Hátsó fék | Szimpla tárcsafék, egydugattyús Nissin féknyereggel, széria ABS |
Gumiabroncs elöl | 120/70 ZR17 |
Gumiabroncs hátul | 190/50 ZR17 |
Méretek | |
Hossz/Szélesség/Magasság (mm) | 2’115/795 (810)/1’080 (1’180) |
Tengelytáv (mm) | 1’460 |
Ülésmagasság (mm) | 810 (815) |
Szabadmagasság (mm) | 140 |
Üzemanyagtartály térfogata (l) | 17 |
Menetkész tömeg (kg) | 209 (214) |
Ár (forint, 2015. november) | 3’298’000.- (3’498’000.-) |
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »