Néhány koncepciómotor, amelyet simán elfogadnánk

Mint minden lista, ez is teljesen szubjektív. Hiszen a gyártók kivétel nélkül és évtizedek óta folyamatosan ontják magukból azon gépeket, amelyekkel semmilyen más céljuk nincs, mint felmérni a piac igényeit. Esetleg tervezetten felkelteni az érdeklődést valami iránt, ami általuk már eldöntött módon soha nem is fog megvalósulni. Sok koncepciómotor aztán valósággá vált – például mert annyira sikeresen fogadta a közvélemény és a szakma. Most olyanokból szedtünk össze egy szűk tizes listát, amelyek nem kerültek gyártásba. Pedig azt hiszem, igen sokan akár a garázsunkba is szívesen hazavinnénk őket!

BMW Concept 6

Nem azért tettem első helyre ezt a típust, mert BMW – sokkal inkább, mert a lista egyetlen olyan tagja, amelyhez van személyes kötődésem. Ugyanis élőben láttam 2009-ben az EICMA kiállításán, amint lerántották róla a leplet. Ráadásul ugyanazon év augusztusában volt szerencsém látni egy teljesen elmaszkírozott tesztmotort Németországban – és akkor ott, Milánóban jöttem rá, hogy a Concept 6 bizony ugyanazon technológiára épül. A bajorok autóiban kultikussá vált soros hathengerest ültették át a motorok világába – ugyanaz a selymes járás és kultúrált, csodás teljesítményleadás. Ahogy azt kicsivel később az első K 1600 GT tesztmotorban aztán magam is megtapasztalhattam – és azóta oly sokan. Sajnos a koncepciómotor különleges megoldásai azóta sem köszöntek vissza az utcán – vagyis csupasz ezerhatost nem gyártott még szériában a BMW.

Honda EVO6

Folytassuk a sort egy másik hathengeressel: a japán óriás két évvel a bajorok előtt, 2007-ben mutatta be a Tokyo Motor Show keretében az EVO6-ost. Az alapot nyilván a már akkor is roppant népszerű GL1800 Gold Wing adta – legalábbis a hajtásláncot. A koncepciómotor csupasz mivolta azonban sokkal inkább engedte látszani a hatalmas boxert. A sportosra vágott kipufogók, az egy oldalas lengővilla, a csodaszép kerekek – főleg a hátsó, ami érvényesült is -, a fordított első telók szinte egy Ducati Diavelt vetítenek elénk. Nagyot villanthatott volna vele a Honda, hiszen az olasz “versenytárs” csak három évvel később jelent meg.

Harley-Davidson Street Fighter

Két fenti “versenytársánál” is korábban, 2002-ben villantotta meg az idén 120 éves amerikai gyártó (na jó, akkor még csak a 99-et taposták…) a semmihez sem hasonlító koncepciójukat. Lehet vitatkozni, hogy egy MZ Trophy ugrik-e be elsőnek, vagy valamilyen gótikus középkori “jármű”, esetleg a Gotham Cityben száguldozó Batman alá képzeljük. Na jó, utóbbi esetben a szín nem stimmelne… Annyi biztos, hogy ha a Street Fighter megvalósult volna, a világ egyik legkevésbé praktikus motoroja lehetett volna. A Bimotáéhoz hasonló első futómű biztosan akkora fordulókört eredményezett volna, mint egy tartályhajóé. Eddig talán ez a koncepciómotor csalta az arcomra a legkevesebb könnycseppet. 🙂

Suzuki Falcorustyco

Még korábbra száguldunk az időben: 1985-ben mutatta be a Suzuki akkor elképesztően űrtechnikájúnak tűnő motorját. Hajmeresztő innovációk egész sorát találjuk meg rajta. Hogy mik ezek? Teherviselő elemként beépített erőforrás. Egykarú elsőkerék-felfüggesztés. Összkerékhajtás. A számítógépek joystick-jeihez hasonló, függőlegesen álló kormányszarvak. Tényleg egy kétkerekű DeLorean! (A neve egyébként a legnagyobb testű sólyomféle latin nevéből, a Falco Rusticolus-ból származik.)

Laverda SFC 1000

Az olaszok is erősek voltak a koncepciómotor alkotásban. Bár ez a Laverda nem kizárólag a kiállításokra készült. Sőt! Valamennyi eddigi vas közül ez állt legközelebb a szériagyártáshoz. 2000-ben mutatták be, különlegessége pedig az volt, hogy gyakorlatilag egy versenymotort helyeztek volna utcai forgalomba. A váz, a futómű és a formaterv is egy az egyben onnan jött – éppen csak egy literes V2-est dobtak bele hajtóműnek. 2002-ben már a szériagyártásra érett változat is megjelent – majd a Piaggio csoport bekebelezte a gyárat. Így pedig sajnos az SFC 1000 is koncepciómotor maradt…

Husqvarna MOAB

A svéd gyártó ikonikussá vált együttműködést ápolt Steve McQueen színésszel – aki legalább annyira volt ismert motorozásáról, mint színművészetéről. Kedvenc saját motorjainak egyike egy Husqvarna 400 Cross volt – amely egyébként a filmvásznon is feltűnt (On any Sunday, 1971). 2011-ben az akkor BMW tulajdonában levő márka mutatta be a MOAB névre keresztelt masinát, amely Steve híressé vált 400-asának állított emléket. Igaz, egy 650-es kéthengeres hajtotta, alig bütykös abroncsai pedig elöl és hátul is 17 colos fűzött ráfokon feszültek, de a színvilága, rajtszám-plakettjei hozták a fílinget.

Kawasaki J

Haladunk megint a jelen felé: 2013-ban villantott a Kawasaki egy minden korábbinál futurisztikusabb járművet. A simán csak J névre keresztelt koncepciómotor igazából nem is motorkerékpár. Hiszen egy trike. Ja nem, quad. Mert négy kereke van, amelyekből az elsők egy kanyarban bedőlő futóműre épülnek – vagyis valós nyomtávja csak itt van. Kormányszarvai állíthatók, így villámgyorsan lehet váltogatni a kényelmes, felegyenesedett és a totál hasalós testhelyzet között. A meghajtásról üzemanyagcellás hajtás gondoskodik. Hátul még kerékagy sincs – cápauszony viszont van. 😀 Szóval nagyon érdekes elgondolás – fene sem tudja, mennyire sajnáljuk, hogy a megvalósulás közelébe sem jutott. Én azért kipróbálnám!

Kawasaki Adaptive

Maradunk a japán márkánál, de visszaérünk a jelenbe: 2021-ben mutatta be a legzöldebb színű gyártó az Adaptive névre keresztelt modelljét. Igazából az Institute of Applied Art & Design (Iparművészeti- és Formatervező Intézet) alkotta meg, de úgy öszintén: simán lehetne az új Versys is ilyen, nem? Hiszen a koncepciómotor sem más, mint a frissítésre erősen megérett Versys 650 (legutóbbi Onroad.hu tesztjét itt találod): egy alapvetően túrázásra tervezett kalandmotor. A Kawasaki kommunikációja szerint nem tervezik az Adaptive sorozatgyártását. Hát, kár…

MV Agusta 921 S

Nem csak azért maradt a sor végére, mert tavaly mutatták be, hanem azért is, mert ebből akár még sorozatgyártású modell is lehet. A 921 S egyfajta emléket állít az MV Agusta egyik legszebb korszakának. A hetvenes évek 750S típusa (America néven is ismert lett) ihlette a tervezőit – annak színeit és formáját ötvözik a mai technikával. A szíve egy soros négyhengeres, 921 köbcentis blokk, amely 115 lóerőt produkál. A dobféket imitáló burkolt első tárcsáival és minden egyéb részletével akkora siker lehetne, hogy bízzunk benne: legalább ő egyszer sorozatban fog készülni!