A meztelen szörnyeteg: Kawasaki Z H2 teszt

Igazán megtisztelő dolog, amikor lehetőségünk van a világon jelenleg létező legerősebb közúti motorok szűk elitjének tagjait is kipróbálni. Tavaly járt nálunk a Kawasaki különleges, kompresszorral megvadított sport-túra gépe. (A H2 SX tesztjét ide kattintva találod meg.) Akkor jómagam is elég sokat tudtam motorozni vele, de Dodó is alaposan megrángatta a bajszát. Mindkettőnket meglepett, hogy az elvárásainkhoz képest milyen jól kezelhető, igazából kellemesnek mondható masinát alkottak a Kawasaki mérnökei. A 200 lóerő alapján valami igazi vadmalacra számítottunk – de a H2 SX komoly ereje és menetteljesítményei ellenére valóban egy túrázásra is tökéletesen alkalmas paripának bizonyult. Így aztán nagyon megörültünk, amikor is idén megérkezett ugyanannak a technikának a szélvédelem nélküli, csupasz változata, a Z H2.

Az alapvető műszaki paraméterek keveset változtak, ugyanakkor mégis sokat. Az erőforrás és az erőátvitel ugyanaz maradt: 998 köbcentiméteres sornégyes blokk kompresszorral megtolva, 200 lóerővel és 137 Newtonméterrel. A futómű és a fékek terén azonban számos eltérést lehet felfedezni. Mivel a csupasz Z H2 nyilván más célokra készült – fő vadászterülete nyilván nem a hosszú utazások világa -, rövidebbre vették a tengelytávját és kicsit meredekebbre az első villaszögét. Az első teleszkópok és a hátsó központi rugóstag is módosultak, ahogy a villaszög és az utánfutás sem ugyanannyi. Ezek mind apró változások, de együttesen mégis agresszívebbé teszik a motor viselkedését – ahogy a kormány miatt alapvetően megváltozott vezetői testhelyzet is. A szélvédelem hiányáról ne is beszéljünk. Hogy milyen volt nagyságrendileg kétezer kilométer a Z H2 nyergében, az pedig videónkból derül ki:

További képek

Értékelés

Az erőforrásba elég nehéz belekötni. Nagyon széles fordulatszám-tartományban tol, sokkal nagyobb élmény vele motorozni, mint bármilyen szívó ezressel.

A motor tömegéhez és erejéhez képest a hátsó rugóstag tudása nem bizonyult tökéletesnek – a többi rendben van. A vezethetőség leglényegesebb jelszava is az ÉLMÉNY!

A fékekbe nem hogy nehéz belekötni, hanem körülbelül lehetetlen. Egy versenypályán lehet, hogy sikerülne, de közútra még állatkodós használat mellett is fölényes a rendszer tudása!

Burkolt és csutkakormánnyal szerelt rokonával ellentétben a Z H2 nem hosszú távú túramotornak lett megálmodva. Agresszívebben viselkedik és inkább az élvezkedésről szól. Így a mindennapi használati értéke is kevesebb – a maga kategóriájában jó, de mások az elvárások!

Tudásban vele egy lapon említhető versenytársaihoz képest nem veszélyes az ára. Mivel pedig kompresszorral tud annyi lóerőt, mint sok versenytársa szívó változatban, remélhetőleg hosszú távon is jó társa lesz a neki bizalmat szavazóknak.

Műszaki adatok